Parkinson-kór korai jelei: még a kézremegés előtt utalhat rá a kézírása
Parkinson-kór tüneteit eleinte szinte alig lehet észrevenni, ám minél korábban fedezik fel, annál jobbak a beteg esélyei a teljesebb életre.
A legtöbb ember számára a Parkinson-kór legismertebb tünetei a jellegzetes kézremegés, a lelassult mozgás és az előredőlő tartás, ám ezek gyakran csak akkor jelentkeznek, mikor a betegség már előrehaladottabb állapotban van. Lássunk néhány kevésbé ismert tünetet, melyek Parkinson-kórra utalhatnak!
Fontos megjegyezni, hogy a tünetek gyakran évek alatt alakulnak ki, és először igen enyhék lehetnek, szinte alig észrevehetőek, kevésbé zavaróak. Azonban idővel egyre rosszabbá válik a beteg állapota. A Parkinson-kórt nem lehet megállítani, meggyógyítani, az agyban bekövetkező károsodásokat visszafordítani, ám minél korábban fedezik fel és kezdik kezelni, annál jobbak lehetnek a beteg esélyei a teljesebb életre, és annál lassabb lehet a betegség progressziója.
A Parkinson-kór szokatlan tünetei
Érdemes például megfigyelni a kézírást: az íráskép megváltozása, olvashatatlanná válása, a betűk méretének csökkenése, a „reszketős” betűk mind neurológiai problémákra utalhatnak. Az ún. micrographia az abnormálisan kicsi, bizonytalan, nehezen olvasható kézírást jelenti. Parkinson-kór esetén a beteg nehezen képes kontrollálni a mozdulatait, az izmai egyre merevebbé válhatnak, vagy éppen nem tudja megfelelő „erővel” elvégezni az íráshoz szükséges összetett mozdulatokat.
A hyposmia a szaglás képességének elvesztését jelenti, és a Parkinson-kóros betegek mintegy háromnegyedét érintheti. Ez az egyik legjellegzetesebb nem-motoros (vagyis nem a mozgást érintő) tünete a betegségnek, és akár évekkel a kézremegés és a lassulás előtt jelentkezhet. Az érintettek nemcsak a szaglás teljes elvesztéséről, de annak tompulásáról is beszámolhatnak, de nehézséget jelenthet nekik a szagok azonosítása vagy megkülönböztetése is.
A Parkinson-kór befolyásolja az izmok mozgatásának képességét, illetve ennek gyorsaságát is, ez pedig akár a mimikára is hatással lehet. Az arcunk rendkívül kifejezően tükrözi az érzelmeket, ezt rengeteg apró izom komplex mozgatásával érhetjük el. Parkinson-kór esetén az arc izmai lassabban reagálnak, merevebbek lehetnek, mint egy egészséges embernél, így a beteg gyakran közömbösnek, érzelmek nélkülinek tűnhet. Ezt különösen nehéz lehet feldolgozni azért, mert az érzelmek megélésének képessége nem sérül!
Előre vetíti a Parkinson-kórt a belünk, alvási szokásaink és a lakóhelyünk is - kattintson tovább!
A beszédhangban bekövetkező változások is utalhatnak Parkinson-kórra: a hang akaratlanul is halkabbá, lágyabbá válhat, a beszéd tónustalan, monoton lesz, és az is előfordulhat, hogy a beteg normális hangerővel és hangsúlyozással kezd beszélni, ám idővel egyre halkabb és nehezebben érthetőbb lesz.
A Parkinson-kór kezelése
A Parkinson-kór kezelésére szolgáló gyógyszereknek három nagy típusát különíthetjük el: a dopamin nevű vegyületre hatókat, a fizikai tünetekre (pl. kézremegésre) hatókat, valamint a nem motoros tüneteket (pl. a demenciát és depressziót) kezelőket. A tünetek megjelenéséért a dopamin alacsony szintje a felelős, így a gyógyszerek vagy ennek a szintjének az emelését célozzák, vagy a hatóanyagok hasonlóan hatnak, mint a dopamin maga. Sajnos fel kell azonban készülni arra, hogy idővel, a beteg állapotának a romlásával a gyógyszeres terápia hatékonysága is csökkenhet, illetve a gyógyszerekre adott válaszreakciók is változhatnak, vagyis, előfordulhat, hogy a korábban megfelelő dózis kevésnek bizonyul. A dopaminra ható gyógyszereknek emellett kellemetlen mellékhatásai is lehetnek, a hányingertől a hasi fájdalmakon keresztül a kötőhártya-gyulladásig.
Gyógyszeres kezelés
A gyógyszeres kezelést beszéd-, mozgás- és okkupációs terápiával egészíthetik ki. A beszédterápiára azért lehet szükség, mert az idegrendszert érintő zavarok következménye a beszéd érthetetlenné, „kásássá” válása lehet, és a mimika, a testbeszéd is megváltozhat. A beszédterápia a nyelési nehézségéket is enyhítheti, hiszen pont azokat az izmokat erősíti, melyek a nyelésben is szerepet játszanak. Az okkupációs terápia pedig segíthet a Parkinson-kóros betegnek, hogy a mindennapi életvitelhez szükséges tevékenységeket, feladatokat „újratanulja”, vagy az állapotának megfelelő módon begyakorolja.
A mozgás segít
A rendszeres mozgás segíthet megőrizni a mozgékonyságot, a hajlékonyságot, az egyensúlyérzéket – emellett a lelki egészségre is nagyon jó hatással van –, ráadásul a gyógyszerek mellékhatásaként jelentkező székrekedés ellen is jót tesz. A torna javíthatja a Parkinson-kórosok mozgásának sebességét is.
Alternatív terápiák
Az alternatív, kiegészítő terápiák közül mindenképpen érdemes megemlíteni a zeneterápiát, illetve, ezzel összefüggésben a tánc- és énekterápiát is. A tapasztalatok szerint a Parkinson-kóros betegeknek nagy könnyebbség lehet a mozgásban, járásban, ha azt ritmusosan, a zene ütemére tehetik. A táncterápia esetén egyszerre tapasztalhatják meg az érintettek a zene ritmusossága, az egész testre ható mozgás előnyeit, emellett a mozgáskoordinációjukon, az egyensúlyukon is javíthatnak. Az éneklés (akár magányosan, akár kórusban) nagyszerű hatással van a beszédképzésre, a hangerőre, a légzéshez és a nyeléshez szükséges izmokat is erősítheti. Azt sem szabad kihagyni a felsorolásból, hogy az éneklés, a tánc és a zenehallgatás igazi közösségi esemény lehet, lehetőséget teremt a szocializációra, így a beteg kevésbé érzi magát elszigeteltnek, magányosnak. A zene-, tánc- és éneklésterápia az önbizalomra, a kognitív képességekre és a hangulatra is pozitívan hat.
Olvasta már?
- Tényleg megváltozhatnak a génjeink a táplálkozás hatására?
- Robin Williams: Parkinson-kórral kezelték, de nem az volt a baja az özvegy szerint
- Gyakran szenved rémálmoktól? Ezt jó ha tudja!
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!
Ezek a rizikótényezők növelhetik a Parkinson-kór kialakulását
