Lámpaláz: így hatnak a gyerekkori traumák felnőttkori félelmeinkre
Gyakran éppen a szülő, a tanár vagy egy közeli rokon okozza a traumát.
A legtöbb esetben gyerekkori traumára vezethető vissza, ha valaki fél megszólalni mások előtt, vagy bizonyos helyzetekben lefagy, esetleg megbénítja a lámpaláz – állítja Fekete Zsuzsa mentálhigiénés szakember, beszédfejlesztő. A leggyakoribb, hogy a szülő, a tanár, az edző vagy egy közeli rokon bántja a gyereket, de olyan is előfordul, hogy bullying, vagyis a kortársak szekálása okoz nehezen helyrehozható károkat. A kommunikációs blokkokat azonban fel lehet oldani, és a korábban gátlásos ember is beszélhet felszabadultan.
Létezik összefüggés a gyerekkorban elszenvedett sérelmek és a kommunikációs nehézségek között?
Emlékszem, milyen döbbenetes volt a felismerés: a klienseim kilencven százaléka valamilyen gyerekkori trauma következtében „kukult meg” kisebb-nagyobb mértékben. Mikor elkezdtem foglalkozni a beszédfejlesztéssel fogalmam sem volt, hogy ennyire gyakori a gyerekkori bántalmazás és a vele összefüggő beszédképtelenség, hiszen a pályám kezdetén én egyszerűen csak hatékony kommunikációt akartam tanítani. Aztán hamar rájöttem, hogy ez a hivatás nem csak abból áll majd, hogy kommunikációs technikákat osztok meg az emberekkel és profi előadásokat készítünk. A traumáink sajnos a felnőtt korba is elkísérnek minket, hiszen a természetüknél fogva a felszín alatt munkálkodva befolyásolják a viselkedésünket.
Minek kell történnie a gyerekkorban, hogy valaki felnőttként csak gátlásokkal küzdve legyen képes megszólalni?
Az egyik kliensemet nyolcéves korában megerőszakolta egy közeli rokona. Nem merte elmondani a szüleinek, hogy mi történt, mert attól félt, hogy őt hibáztatják majd és kikap, ezért csaknem negyven éven át hordozta magában a szégyenletes titkot. Szép karriert futott be, tudományos pályára került egy férfiak uralta területre. Azzal fordult hozzám, hogy segítsek neki, mert nem tudja képviselni magát az értekezleteken, folyamatosan lefagy vagy elhalkul a hangja a férfi kollégái előtt, holott pontosan tudja, hogy szakmailag kiváló, sőt néhány kollégájánál kimagaslóbb is. Meg akart tanulni hatékonyan kommunikálni, de már az első találkozásunkkor fény derült a gyerekkori traumájára, amit évtizedeken át elnyomott magában. Általános iskolás, alsó tagozatos volt, amikor a saját gyerekszobájában megerőszakolta egy náluk vendégeskedő rokon. Az erőszak közben befogta a száját, hogy ne tudjon szólni, sikítani, segítséget hívni. Ez a tehetetlen, bénult, fojtó érzés kerítette hatalmába felnőttként is, amikor a férfi kollégái előtt kellett volna megszólalnia.
Hogyan lehet észrevenni egy ilyen összefüggést?
Egy speciális kommunikációs blokkoldó módszerrel megkeressük a beszédképtelenség vagy a túlzott lámpaláz gyökerét és feloldjuk azt. A feltárásnál fontos adat lehet, hogy mikor jelentkezett először a kommunikációs blokk, vagyis mióta nem tud vagy nem mer beszélni mások előtt valaki.
Állhat valami más is annak a hátterében, ha valaki fél kiállni mások elé, ha beszélnie kell?
Nem minden eset ilyen tragikus, de tapasztalom szerint a beszédtől való félelem lelki okokra vezethető vissza. Előfordul, hogy a szomszéd szól nyomatékosabban a gyerekre, ami leblokkolja őt, és ez kihat a későbbi működésére. Másokat a szigorú szülő nyom el, esetleg a tanár vagy az osztály röhögi ki. Van, akit az edzője aláz meg a többiek előtt, vagy inti meg dörgedelmesen.
Mi a helyzet a „mit szólnak majd mások” gondolattal?
Igaza van, sokszor inkább nem szólalunk meg, mert félünk, hogy mit mondanak az emberek? Mit szól a főnökünk, a barátunk, a kollégák? Lehet, hogy megszégyenülünk, ha nem vagyunk elég profik? A vezetők többsége attól retteg, hogy nem tartják őket elég okosnak a beosztottjaik, pedig ők a szervezeti hierarchia tetején állnak. A legtöbb embernek van valamilyen nyomasztó, kiinduló története. Tudom, hogy nagyon furcsának tűnhet, de ezek régi – felnőttként akár már apróságnak tűnő – dolgok befolyásolhatják azt, hogy mennyire vagyunk képesek korlátok nélkül, önfeledten beszélni.
Mikor keresik meg az emberek a problémájukkal?
Sokan akkor jönnek, ha előadást kell tartaniuk vagy meghívják őket a médiába szerepelni, interjút adni. Vannak olyanok is, akik közösségi médiában saját csatornát vagy podcastot indítanak és ehhez gyűjtik a bátorságot, a tudást.
A környezetnek feltűnik, ha valaki szorong a beszédtől?
A szorongás tárgytalan, vagyis, ha valaki szorong, nem tudja, hogy mi ennek az oka, „csak” rosszul érzi magát. A beszédtől való félelemnek, illetve a túlzott lámpaláznak lehetnek szemmel jól látható vagy hallható tünetei: kézremegés, elvörösödés, dadogás, elcsukló hang, ezeket ugyan észreveszi a környezet, de sokkal jobban tolerálják, mint gondolnánk. Léteznek olyan tünetek, amelyek ettől is kellemetlenebbek: hasmenés, szájszárazság, emlékezetkiesés. Egy ideig el lehet kerülni, hogy valaki ne álljon ki a kollégái elé, vagy ne beszéljen a nyilvánosság előtt, de egy életen át nem lehet bujkálni. Akár a gyerek esküvőjén, a vállalkozásunkkal összefüggésben, egy jótékonysági rendezvényen, vagy bárhol máshol meg kell szólalnunk. Bár az a tapasztalatom, hogy aki retteg a nyilvános beszédtől, mindent elkövet, hogy ne kelljen megszólalnia, akár beteget jelent, szabadságra megy, vagy „véletlenül” elkésik, de olyat is hallottam, hogy direkt lemarad a repülőről. Rengeteg technikát bevetünk addig, amíg egyszer vesszük a bátorságot és szembefordulunk a félelmünkkel.
Mit tehetünk, hogy megváltozzon a nyilvános beszédhez való viszonyunk?
Gyakran szavaink sincsenek az érzéseinkre. Néha csak annyit mondunk: „olyan rossz ez nekem”. Hogy valóban felszabadultan beszélhessünk, gyakran mélyre kell menni, de a jó hír, hogy ez nem végtelen történet, vagyis belátható időn belül sokat lehet fejlődni, ha valaki szakemberhez fordul. Ha magunkat akarjuk „megszerelni”, akkor érdemes szétszálazni, hogy mitől félünk, milyen korlátozó hiedelmeink vannak, milyen mantra megy a fejünkben a sikertelenségről, hiszen ezek mind befolyásolják a viszonyunkat a beszédhez. Amikor már feltártuk a rettegés okát, jöhet a következő lépés: hogyan beszéljünk szépen, hatékonyan, meggyőzően. Egy biztos, ha energiát teszünk bele, fejlődni fogunk és egyre könnyebben megy majd a beszéd, és nemcsak a született szónokoknak.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en, Tiktok-on is!
Így okozhat a pszichénk tartós, fizikai fájdalmat
