Gyógyítás hanggal - és szívvel
Hodosi Enikő immár hét éve énekese és alkotó tagja a Neo zenekarnak, ám a gyógyítást tartja igazi küldetésének, jelenleg pedig egy hanggyógyászati albumon dolgozik.
Közben bejutott a Beck’s Different by Choice Award példaképkereső kampány második fordulójába.
Hodosi Enikő 2003 óta alkotó tagja a hazánkban és külföldön is elismert, elektronikus pop zenét játszó Neo zenekarnak. Mivel gyerekkora óta ír dalokat, sok gyűlt össze, melyek még nem láttak napvilágot a Neo zenekar keretén belül sem, így most ezeket teszi át egy teljesen más közegbe, másfajta hangszereléssel.
- Egy tradicionális, védikus hanggyógyászati elemeket tartalmazó albumot készítek ezekből a már meglévő, az életből, a saját tapasztalataimból merített dalokból. A hangszerelés alapvető szempontja, hogy a teljes ellazulástól a dinamikus transzállapoton át a legmagasabb szintű öröm megélésig juttassa a hallgatót. Nagyon sok munkám van még vele, de nem aggódom a végeredmény miatt, mert a hangom és a szívem biztosan benne lesz – mesélte Enikő.
Az énekesnő akár az ország egyik példaképévé is válhat rövidesen, hiszen bekerült a májusban indult "Different by Choice Award" elnevezésű, nagyszabású példaképkereső kampány tíz döntőse közé. Közülük hamarosan kikerül az ország három legtehetségesebb példaképe.
- Nekem tulajdonképpen igen sok példaképem van – kezdte Enikő. - Hosszú listát kellene felsorolnom közvetlen családtagjaimtól kezdve zenésztársaimon, barátaimon át olyan ismert és ismeretlen emberekig (mesterek, tanítók, gyógyítók, művészek, kutatók, feltalálók, életművészek, semmittevők, kétkedők és rosszakarók stb.), akik segítettek az önmagamra találásban, megmutatták, milyen a feltétel nélküli szeretet, a tudás hatalma, a bátrak szerencséje, a küzdeni tudás. Mindig is felnéztem azokra, akik "járni tanítottak" az élet különböző területein, akik felelősséget vállaltak tetteikért, nézeteikért, akik valami jó érdekében, és nem valami ellen küzdöttek.
Hála Istennek, sok-sok ilyen ember volt, van és lesz is. Ám nem kell nagynak, ismertnek és elismertnek lenni ahhoz, hogy valaki példát mutasson, egy derűs hajléktalan ember is tanít valamit a mosolyával. A kisgyermekek is példaképeim, mert mindig önmagukat adják, a legtöbb helyzetben tudnak örülni, nevetni, és ha akarnak valamit, azt el is érik!
Talán azért jó, ha valaki példaképként tekint egy másik emberre, mert ezzel kifejezi önmagát is, saját céljaihoz kerül közelebb, miközben ihl etet meríthet abból, amit a példaképe csinál. Ezt pedig a szeretet és az együttérzés működteti. Mennyivel jobb ez, mint féltékenynek lenni más eredményeire vagy lehetőségeire, nem? Én is azzal próbálok meg segíteni a fiataloknak, akik felnéznek rám, hogy megkérem őket, ne azt nézzék, hogy ki teszi, ki mondja, hanem azt, hogy mit tesz és mit hirdet.
