Fatorexia - kiveri-e szemünket a túlsúly?!
Fatorexia - kiveri a szemünk a túlsúly, mégsem látjuk! Hallott már arról, hogy az anorexiának ellentéte is létezik, ez pedig a fatorexia? Aki ebben a betegségben szenved, százkilósan sem érzi kövérnek magát…
armadik, a fatorexia is, amelynek lényege éppen az anorexia, tehát a kóros soványság ellentéte. A fatorexiás ember nem látja a saját túlsúlyát, illetve nem veszi azt tudomásul. Úgy hiszi, keveset eszik, pedig naphosszat csak tömi magába az édességet...
A fatorexia egy dologban különbözik az egyéb testképzavaroktól: nincsenek olyan egyértelmű jelei és nincsenek rövid időn belül olyan romboló hatással, mint a kóros soványság vagy a bulímia, tehát a falási rohamokkal járó kényszerbetegség.
A fatorexiás ember problémáját sem ő maga nem veszi észre hónapokig, sem környezete – utóbbi talán csak furcsállja, hogy az illető nem tartja magát kövérnek. Pedig az. Ennek a betegségnek is van egy nagy veszélye: az önmagát normális súlyúnak tartó ember kezéből teljesen kicsúszhat a gyeplő: elvesztheti az irányítást testsúlya felett, komoly hízásnak indulhat, mellyel akár életét is kockára teheti. Különösen, ha mások – akár tapintatból – nem jelzik neki a problémát.
A jelenségre egy negyvenes üzletasszony hívta fel a figyelmet, aki maga is ebben a betegségben szenvedett. A két gyermeket nevelő, angol Sara Bird egészen addig elégedetten nézegette magát a tükörben, úgy hitte, kevesebbet eszik az átlagosnál, és meg volt győződve önnön tökéletességéről, míg az orvos rá nem állította a mérlegre.
Akkor tudta meg, hogy voltaképpen több, mint 100 kiló. Pedig ő maximum 80-nak érezte magát. Sara annyira nem értette a dolgot, hogy megszégyenülve, összezavarodottan sietett ki a rendelőből. Valójában alig hitte el, hogy az elhízott szavak egyáltalán rá vonatkoztak.
Sara képtelen volt felfogni, mi történik vele, és hogy ő eddig miért nem észlelte túlsúlyát. Csak lassan értette meg, hogy amit átél, az lényegében az anorexia fordítottja. A fatorexia elnevezés Sara Bird találmánya, aki azóta foglalkozni kezdett a betegséggel és beszámolt tapasztalatairól másoknak is, könyv formájában. Sara rájött arra: sok esetben a jojó-diéta vezehet oda, hogy valaki fatorexiás lesz. Az illetőnek meggyőződése ugyanis, hogy miután valóban lefogyott, nem is hízott vissza. Pedig igen, sőt talán jóval több kiló jött vissza, mint amennyiről indult a diéta elkezdésekor.
Az üzletasszony a megrázó felismerést követően ténylegesen elkezdett fogyókúrázni, jobban odafigyelt arra, mit eszik és mikor, valamint újra elkezdett edzeni, tornázni. Sikerült is megszabadulnia jelentős súlyfeleslegtől, de vékonynak ma sem nevezné magát...Teljesen sovány azonban nem is akar már lenni. Mint mondta, egészségesen él, amennyire lehet, de azért az élet élvezetét sem tagadja meg magától.
Arról nincsenek értékelhető adatok, hogy hány ember szenvedhet fatorexiában. Sajnos, nemigen állapítható meg egy emberről, hogy tisztában van-e már veszélyes túlsúlyával. Sokan nem is mernek a kövérekkel beszélgetni erről, nehogy megbántsák őket. Pedig lehet, hogy egy-egy figyelmezetés bizonyos esetekben életmentő lehet...