Fájdalom és depresszió
Élete során mindenki megtapasztalta már a fájdalom érzését. A depressziós és szorongó beteg számára azonban ez különösen intenzív és nehezen csillapítható. A depressziósok erősebbnek és tartósabbnak élik meg a fájdalmat, mint a többi ember.
A depressziós és szorongásos betegségek, valamint a fájdalom közti átfedés különösen szembetűnő a krónikus fájdalom, illetve egyéb fájdalomszindróma esetén, mint a fibromyalgia, irritábilis bél szindróma, deréktáji fájdalom, fejfájás, idegi eredetű fájdalom. A pszichiátriai betegségek nem csak hogy intenzívebbé teszik a fájdalmat, de a kétféle probléma hosszabb távon a beteg teljes, vagy részleges rokkantságát is okozhatja.
A kutatók kezdetben úgy gondolták, hogy a fájdalom összefüggése a szorongással és a depresszióval elsősorban pszichológiai és nem biológiai tényezők eredménye. A krónikus fájdalom nyomasztó, és hasonlóképpen a valódi, ún. "major" depresszió is járhat fizikai fájdalommal. Ahogy azonban bővültek az emberi agy működéséről, az idegrendszer és egyéb szervek kapcsolatáról szóló ismeretek, kiderült, hogy a fájdalom, a depresszió és szorongás biológiai mechanizmusai között átfedés van.
A fájdalom kezelése ilyen esetekben külön kihívás a szakember számára. Ha a beteg és orvosa a fájdalom megszüntetésére összpontosít, fennáll a veszély, hogy a pszichés problémák rejtve maradnak. Még akkor is, ha mindkét típusú problémát sikeresen diagnosztizálják, a kezelés meglehetősen bonyolult.
Hogyan kezelhető a depressziós és szorongásos beteg fájdalma?
Akár önmagában, vagy a gyógyszeres kezeléssel párhuzamosan - alkalmazható pszichoterápia a fájdalom kezelésére. Erre néhány példa:
Kognitív viselkedésterápia:
A fájdalom demoralizál, és árthat a szerveknek is. A kognitív viselkedésterápia amellett, hogy a depresszió és a szorongás kezelésének elismert módja, a fájdalom kezelésére szolgáló módszerek közül a legtöbbet vizsgált. Alapja, hogy a gondolatok, érzések, érzetek összefüggnek egymással. Szakemberek irányításával a betegek készségeket fejlesztenek ki, amelyek segítségével kontrollálni tudják fájdalmukat, így nem válnak teljes mértékben kiszolgáltatottá.
Relaxációs tréning:
Stressz hatására erősebbnek érezzük a fájdalmat, súlyosbodnak a depressziós és szorongásos tünetek. Ezért tanácsos különböző relaxációs és stresszoldó technikák elsajátítása. Ilyen pl. a Jacobson-féle progresszív izomlazítás, a jóga vagy a mindfulness tréning.
Hipnózis:
A terápia folyamán a beteg először transz-szerű állapotba kerül. Majd a terapeuta pozitív gondolatokat közvetít felé, például azt, hogy enyhül a fájdalma. Néhány beteg képes az ön-hipnózis elsajátítására is. Egy tanulmány kimutatta, hogy a résztvevők 71%-nál a hipnózis alkalmazása csökkentette a depresszió és szorongás tüneteit.
Testmozgás:
A rendszeres fizikai aktivitás hangulatjavító és szorongást enyhítő tulajdonságát már számos kutatás eredménye alátámasztotta, a fájdalomra gyakorolt hatása azonban kevessé bizonyított.
Fibromyalgiás (diffúz izomfájdalom, nyomásérzékenység) betegeket vizsgáltak, akik terápiájában többek között a testmozgás is szerepelt. Az eredmények szerint az intenzív aerob mozgás (futás, biciklizés, evezés) ajánlott a szív és érrendszer, valamint a légző-rendszer állóképességének fenntartásához, jó hatással van a betegek közérzetére és általános fizikai állapotára, és akár a fájdalmat is enyhíti. Jóval kevesebb a bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az erősítő gyakorlatok, mint pl. a súlyemelés, jó hatással lennének a fájdalomra és a hangulatra.
A depressziós vagy szorongó betegek néha úgy érzik, hogy állapotuk akkor javul leginkább, ha pszichoterápiát és gyógyszeres kezelést együttesen alkalmaznak náluk.
Egy randomizált kontrollált vizsgálat (Stepped Care for Affective Disorders and Musculoskeletal Pain - SCAMP) kimutatta, hogy ez a fajta kombinációs megközelítés azok esetében is hatásos lehet, akik a pszichiátriai betegségek mellett fájdalomtól is szenvednek.
Kettős hatású gyógyszerek?
Egyes pszichiátriai betegségek esetén használt gyógyszerek a fájdalom kezelésére is megfelelőek lehetnek. Természetesen csak klinikailag bizonyított esetben alkalmazhatóak fájdalomcsillapításra.
Előfordulhat, hogy a beteg szívesebben szed egyféle gyógyszert a pszichiátriai betegség - és egy másik fajtát a fájdalom kezelésére. Ebben az esetben figyelembe kell venni a gyógyszerek kölcsönhatását, amelynek következtében nem kívánt hatás, illetve hatásvesztés léphet fel. A kezelőorvost mindig tájékoztatni kell, arról, hogy a beteg milyen gyógyszereket szed.
Antidepresszánsok:
A szorongás és a depresszió kezelésére egyaránt antidepresszánsokat írnak fel. Ezek közül néhány az idegi eredetű fájdalmat is enyhíti. A legtöbb kutatás azt igazolta, hogy az ún. szerotonin - noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI szerek), és a triciklikus antidepresszánsok (TCA) kettős hatású gyógyszerek, amelyek a pszichiátriai rendellenességek és bizonyos fájdalmak kezelésére egyaránt alkalmasak.
Bármely gyógyszer szedésekor felléphetnek mellékhatások. Az SSRI szerek például növelhetik a gyomor-bélrendszeri vérzések kockázatát. A TCA szerek pedig szédülést, székrekedést, homályos látást, vizelési nehézséget okozhatnak. Legveszélyesebb mellékhatásként azonban súlyos szívritmuszavar léphet fel, így ezen gyógyszerek adása szívbetegeknek megfontolandó.
Hangulatstabilizálók:
A betegek egy részénél úgynevezett antikonvulzív (görcsrohammal járó állapot kezelésére alkalmazott szerek, antiepileptikumok) szereket használnak a szélsőséges hangulati ingadozások kiegyenlítésére. Ezek csökkentik a rendellenes agyi elektromos aktivitást, az idegsejtek túlzott érzékenységét, amely a rohamokat okozza. Mivel a krónikus fájdalom oka is részben az idegek túlzott érzékenysége, ezek a szerek enyhíthetnek a betegek fájdalmán.
