Egy pszichiáter történetei - Lány az út szélén

Tisztelt Doktor Úr! Szeretnék mindenképpen találkozni Önnel. 17 éves vagyok, de többnek nézek ki. De nem ez a fő baj. Nem szeretem a szüleimet, egyiket sem. Nem szeretek otthon lenni, ezért csavargok. Tegnap nagyon megijedtem...

Két fiú rávett, hogy pénzért feküdjek le férfiakkal, akikkel az utcán ismerkedek meg. Azt gondoltam, így megszerzem a függetlenségemet. Az első férfi, akit felszedtem, szociális munkás volt és magát ajánlotta. Azt mondta, a doktor úr majd megmondja, mi a baj. Hát ez van.

Így még nem jelentkezett be hozzám senki. Csilla valóban tizenhét éves volt, és valóban többnek nézett ki. Eljött, nagy szemeit rám emelte, és ennyit mondott: várom, hogy kérdezzen, én nem tudok mondani semmit.

Engem főleg az érdekelt, miért nem érzi jól magát otthon. A válasz rövid volt, látszott, hogy Csilla ezt nem most fogalmazza meg: szülei öt gyermeket vállaltak felelőtlenül. Még egynek a felneveléséhez sincs elég képesség bennük, és én ezt megmondtam nekik, mondta.

Aztán hamar kiderült, hogy Csilla nemcsak a szüleivel áll konfliktusban, testvéreivel is. Főleg két bátyjával. Nem mondta ki, csak sejtetni engedte, hogy a két goromba idősebb fiú – közös szüleik szeme láttára - többször úgy megverte, hogy napokig erős fájdalmai voltak. Csilla húgai kiszolgálták a két idősebb testvért ahelyett, hogy nővérük pártjára álltak volna. Így a lány teljesen egyedül maradt.

Barátnőket keresett, de mindegyikben csalódott, senki sem állt ki mellette. Mivel Csilla kora gyermekkora óta folyton olvasott, olvasmányélményei hatására kialakított egy férfi eszményképet magának. Amikor kiállt az út mellé, arra gondolt, bárcsak a megálmodott férfi állna meg mellette, soha nem érezné többet egyedül magát. Csaknem teljesült a vágya. A férfi, aki megállt az autójával mellette, nem nőt keresett pénzért. Megsajnálta a lányt. Segíteni akart neki.