Dr. Gerevich blogja: sokkterápia
Jenő viszonya a pénzhez soha nem volt hétköznapi. Szegény családban nőtt fel, súlyos nélkülözések közepette. Nem meglepő tehát, hogy már serdülő korában sok pénzt szeretett volna keresni. És mivel vállalkozó kedvű, gyors észjárású fiú volt, 20 éves korára eljutott odáig, hogy több pénzt keresett, mint szülei (akik mindketten dolgoztak) együtt. A pénzzel úgy bánt, ahogy „megtanulta”. Ahogy jött a pénz, úgy távozott, gyorsan, megfontolás nélkül, érzékeltetve a világgal, hogy sok van belőle, büszke lehet tőle az ember.
A sok pénz sem elég, mert még több kell. Hiába volt Jenőnek mindig olyan munkája, ami átlag feletti jövedelmet biztosított a számára, nem hozott annyi pénzt, amennyi elég lett volna ahhoz, hogy minden hóbortra teljen.
A játékterem lett a vége. Pedig sok minden elenne szólt ennek a fejlődési iránynak, főleg felesége, Aliz, józan, okos, megfontolt nő, aki határozott, biztos kézzel faragta le Jenő szélsőségeit. Bár látta Jenő vonzódását a játékokhoz, különösen a szerencsejátékhoz, rendszerint azonnal érzékeltette férjével, hogy nem örülne Jenő játékszenvedélyének. Sokáig nem volt semmi baj.
Történetünk igazán akkor kezdődött, amikor Aliz anyja megbetegedett, és Aliz éjt nappallá téve ápolta anyját. Jenő ekkor érezte meg, hogy eljött az ő ideje. Eleinte havonta egyszer látogatott a kaszinóba, később egyre gyakrabban, míg minden napos törzsvendéggé vált a rulettasztal mellett.
Aliz eleinte erről semmit nem tudott. Amikor rájött, hogy egyre több pénz hiányzik a számláról, megijedt. Kérdőre vonta a férjét, aki kimagyarázta magát; üzleti vállalkozásai kudarcára hivatkozott.
Néhány hónappal később már nem lehetett kétség, hogy ennél nagyobb a baj: Jenő egyik lakásukat adta el. Azt, amelyiket egyetlen gyermeküknek szántak...
Aliz akkor esett kétségbe, amikor zsarolási kísérletei sem váltak be: hiába fenyegette meg Jenőt, hogy elhagyja őt. Jenő csak annyit vetett oda neki: "akkor megölöm magam."
