Csokis shake - az elhízottak kokainja?
Túlsúlyos amerikaiak milliói tekintik ellenségüknek az ételt. Egy új tanulmányból kiderült, hogy ez nem is alaptalan, mert ez az "ellenség" fondorlatos elme-trükköt vet be.
Ugyanaz az agyi kémiai mechanizmus, ami a drogfüggőt arra ösztönzi, hogy még egy csík kokaint szippantson, arra ösztönzi a nagyétkűeket, hogy több kalóriát vigyenek be, mint amire testüknek szüksége van. A súlynövekedés pedig csökkenti az élvezetet, amit a cukros és zsíros ételek elfogyasztása nyújt. Ha az ember ilyen étrendet követ előfordulhat, hogy egy idő múlva a szokásos egy szelet torta helyett már két szelet kell, hogy ugyanazt az élvezetet nyújtsa.
"Mint a drogfüggőknél, az elhízott emberek is ugyanazt az érzést keresik, amit először megtapasztaltak, ezért több evéssel próbálnak kompenzálni." – mondta Cara Bohon, a Kalifornia Egyetem doktori hallgatója.
Több ezer évvel ezelőtt a cukor és a zsír az életben maradást jelentette. Összehasonlítva a gyümölcsökben és a húsokban található mennyiséggel a mai feldolgozott élelmiszerek sokkal több zsírt és cukrot tartalmaznak. Lehet, hogy többet is, mint amire az evolúció alkalmassá tett bennünket.
Az egészségtelen ételek ereje azonban nem biztos, hogy az ízben van. Ugyanis a genetikusan módosított patkányok, amelyek nem érzenek ízeket, ugyanúgy az édes ételeket preferálják. A Journal of Neuroscience-ben szeptemberben megjelent tanulmányban Bohon egy csoport nőt itatott csokis shake-el, és fMRI segítségével vizsgálta az agyukat. A képek azt mutatták, hogy a shake-fogyasztás az ún. striatumot stimulálta, ami egy primitív agyi rész, mely szerepet játszik az élvezetekben.
Hat hónappal később a csoport visszatért és megismételte a tesztet. Néhányan extra kilókat szedtek fel. Kiderült, hogy minél többet szedett fel valaki, annál kevésbé reagált az agy az elfogyasztott második shake-re, ahhoz képest, ami az elsőnél volt megfigyelhető. Korábban már megállapították, hogy az elhízott emberek agya kevesebb élvezettel reagál, mint a karcsúak agya. A változások idővel állnak be az agyban.
A kalóriadús ételek hasonló hatással vannak az állatokra is. Ha egy laborpatkányt hónapokig cukros étellel etetünk, az agya kevésbé lesz képes reagálni a dopaminra, arra az anyagra, amely motivál minket az élvezetérzet által. A dopamin-feldolgozási problémát már korábban megfigyeltek elhízott emberek esetében, ugyanúgy, mint azok között, akik alkoholt, kokaint, vagy metamfetamint fogyasztanak.
Az elhízásnak azonban számos oka lehet, függ az adottságoktól és az egyéntől, így nem lehet ezt az egészségügyi problémát egy csapásra megoldani. A 90-es években figyelték meg, hogy azok a gyerek, akiknek a teste nem állít elő leptint – amely az anyagcserében közreműködik – elhíznak. Őket egyszerű leptin adagolással kezelni lehetett, ez viszont nem segít azokon, akik nem rendelkeznek ezzel a genetikai defektussal.
Hosszútávú stressz is ösztönözheti az embert, hogy "túlegye" magát. A Kalifornia Egyetemen figyeltél meg, hogy az éjfélkor elfogyasztott cukros, zsíros fagylalt csökkentette a stresszhormon-szintet a laboratóriumi patkányok vérében.
Ezeknek az eredményeknek a tükrében egyesek úgy gondolják, hogy a kényszeres evés, mint függőséget kellene kezelni. Függőségnek hívjuk vagy sem, az evés igen is kényszeressé válhat. Nagyon sok túlsúlyos ember van, és nagyon sokan azt kívánják, bárcsak kontrollálni tudnák az éhségüket.
Az Egyesült Államok egyike a "legkövérebb országoknak" a világon, az amerikaiak majdnem 30 százaléka elhízottnak számít, és számuk csak növekszik. Ezt trendet megfordítani igen nagy kihívás.
