Bújkáló depresszió? Felismerhető?

A betegek személyisége befolyásolja a pontos feldolgozását annak, amit a barátok és a családtagok mondanak el a hangulatzavarokról és a tünetekről, mely végeredményben pontatlan diagnózishoz vezethet – olvasható az International Psychogeriatrics online számában.

A kifejezetten közvetlen, nyitott, könnyen kapcsolatot létesítő, viccelődő, ingerkereső magatartást mutató (pszichológiai szakszóval: extrovertált) egyénekhez közelállók számára sokáig rejtve maradhatnak a depresszió tünetei. A téves diagnózis aztán alapjaiban határozza meg ezen betegek kezelését és a siker esélyét.

Paul R. Duberstein pszichiáter professzor (Rochesteri Egyetem) és munkatársai 191, 60 évesnél idősebb kezelésben részesülő beteget, valamint hozzátartozóikat és barátaikat vizsgálták. Az idősebbek hajlamosabbak megosztani egészségügyi problémáikat sőt, a barátok és családtagok gyakran elkísérik őket orvosaikhoz. A barátoknak és családtagoknak ilyen módon adott információk gyakran segítik az orvost a fennálló kockázati tényezők azonosításában.

A kezelés kezdetekor Duberstein és munkatársai úgy vélték, hogy a depressziós tünetek inkább a zárkózott (introvertált) betegek esetén maradnak rejtve a hozzátartozók számára. Azonban ennek éppen ellenkezője igazolódott be: az extrovertált egyéneknél sokkal gyakrabban nem tűnnek fel a levertség jelei. Továbbá azt is megállapították, hogy a megértő személyiség, tehát akiben a társak bíznak, önmagát a háttérbe helyezők esetén a családtagok és barátok számára szintén nehezített a betegség felismerése. A következtetés szerint az, ha valaki közvetlen, vagy megértő, nem jelenti egyúttal azt is, hogy pszichológiailag ne lenne sérülékeny.

Mindezek alapján az orvosok nem fogadhatják el fenntartások nélkül azokat az információkat, amit a barátoktól és a családtól az extrovertált, vagy megértő egyénről tudnak meg.