Amiről beszélnek: az arizonai támadó...

Tucsoni tragédia: meg lehetett volna akadályozni? Az arizonai fegyveres támadóban könnyű kimutatni az elmebetegség jeleit. Sokkal nehezebb azonban megállapítani, vajon az egészségügyi, jogi vagy oktatási rendszer megelőzhette volna-e a férfi szörnyű vérengzését.

Jared Loughner egy zavart 22 éves fiatalember, aki a főiskolán ijesztgette osztálytársait és tanárait, zavaros összeesküvés-elméleteket írogatott az interneten, és eltaszította magától a barátait. Az ügyészség vádja szerint Loughner az amerikai kongresszus képviselőnőjét, Gabrielle Giffordsot próbálta megölni, amikor közvetlen közelről rálőtt egy bevásárlóközpont előtt, ahol a politikus a szavazókat üdvözölte.

Giffords és további 13 személy megsérült a támadásban, hat ember, köztük egy kilencéves kislány pedig életét vesztette, miközben a férfi félautomata Glock pisztolyával belelőtt a tömegbe.

A szakértők szerint természetes, hogy ilyen szörnyűség esetében a közvélemény bűnbakot keres, de nehéz előrelátni, mikor fog egy mentálisan instabil személy gyilkos erőt alkalmazni.

"Mindenki felelőst keres, amikor ilyen katasztrófa következik be, de véleményem szerint az effajta epizódokat rettenetesen nehéz előre jelezni" – nyilatkozta Scott Miller pszichoterápiás szakértő, az International Center for Clinical Excellence alapítója. "Visszatekintve már könnyű rekonstruálni az ide vezető utat, de az okokat nem lehet pontosan azonosítani."

Loughnert kirúgták a Pima főiskoláról, miután többször is összetűzésbe került az egyetemi rendfenntartókkal. Csak azzal a feltétellel mehetett volna vissza, ha elmeorvos szakértő igazolja, hogy nem ön- és közveszélyes. Sosem tért vissza.

Az azonban vitatható kérdés, milyen mértékben köteles az iskola tájékoztatni a szülőket, és orvosi vizsgálatot sürgetni ilyen esetekben, különösen akkor, ha az alany felnőttkorú. Hasonló ellentmondás lengte körül a virginiai műszaki egyetemen 2007-ben történt mészárlást is, amikor a zavart elmeállapotú hallgató, Cho Seung-Hui 32 diákot és oktatót gyilkolt meg az Egyesült Államok történetének legszörnyűbb iskolai lövöldözésében.

Kedden Loughner szülei a hallgatást megtörve bocsánatot kértek az áldozatoktól és családjaiktól, és megdöbbenésüket fejezték ki fiuk barbár tette miatt. "Nem értjük, miért történt" – nyilatkozták.

Továbbra sem egyértelmű, hogy a főiskola beszélt-e személyesen Loughner édesanyjával és édesapjával a fiukról, és hogy a szülők tudtak-e gyermekük folyamatosan romló állapotáról.

Ken Duckworth, a Harvard Orvosi Egyetem docense szerint néhány egészségügyi intézmény kezét megkötik a személyiségi jogokat védő iskolai szabályok. Ez pedig sebezhetővé teheti a diákokat, amikor belépnek a kamaszkor és a felnőttkor között húzódó amorf köztes állapotba, amikor egy személy a legnagyobb valószínűséggel kezdheti a tudathasadás jeleit mutatni.

"Általában minden a személyiségi jogok körül forog" – mondja Duckworth. Amikor egy amerikai 18 éves lesz, egyszerűen kizárhatja a szüleit az egyenletből.

Mivel az orvostudomány fejlődésének köszönhetően egyre több mentálisan sérülékeny ember járhat felsőoktatási intézménybe, az iskolák egyre jobban tükrözik a valós társadalmat és annak démonait, ami még inkább terheli az amúgy is túlterhelt rendszert. A kábítószerhasználat is ebben az életkorban tetőzik, és a szakértők szerint a legnagyobb kockázatnak kitett elmebetegek azok, akik visszaélnek a drogokkal és az alkohollal. Az enyhülő törvényeknek köszönhetően könnyen szerezhetnek fegyvert is, és ez a kombináció halálos lehet.

"Arizonában könnyebben lehet lőszert vásárolni a Walmart áruházban, mint elmeorvosi értékelést készíttetni" – állítja Duckworth.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a mentális betegségben szenvedők körében alacsony az erőszak szintje. Michael Fitzpatrick, a National Alliance on Mental Illness (NAMI) igazgatója azonban élesen elítéli a mentális egészségügyi rendszert, amely véleménye szerint hozzájárulhatott a vádlott gyilkos kirohanásához. "A mentális egészségügy rendszere országszerte rossz helyzetben van. Arizonában, sok más államhoz hasonlóan nagymértékben megnyirbálták a mentális egészségügyi szolgáltatást" – állítja.

A pszichoterapeuta Miller szerint a tucsonihoz hasonló vérengzések arra a sziszifuszi küzdelemre emlékeztetik, amit a szakértők a robbanáspontig terhelt egészségügyi rendszeren belül vívnak. "Az a legnehezebb, hogy ne válasszuk külön magunkat, a társadalmat, a tettet elkövető személytől. Ő is egy közülünk. Önmagunkat kell megvizsgálnunk" – véli a szakértő.