A rejtélyes betegség nyomában (krónikus fáradtság-szindróma)
Több, mint száz éve keletkeztek az első leírások, melyek a hosszantartó fáradtságból, memóriazavarokból, fejfájásból, kognitív zavarokból, emésztési és alvási problémákból álló betegséget taglalják. A tünetcsoport a 20. században a krónikus fáradtság szindróma (európai orvosok körében mialgiás encefalopátia = izomfájdalmakkal járó agyi betegség) elnevezést kapta.
Jelenleg az orvostudomány a krónikus fáradtság szindrómát valódi, súlyos betegségnek tekinti, azonban az elnevezés csak a leggyakoribb tünetre fókuszál, pedig a betegség jóval összetettebb. Az ebben szenvedő egyének gyakorta mutatják a nyugtalanság és depresszió jeleit, és emiatt számukra a munkahelyi beilleszkedés sem egyszerű feladat.
A korábban neuraszténia névvel illetett állapot biológiai hátterét idáig homály fedte. Azonban ahhoz, hogy diagnosztizálni és kezelni lehessen, meg kellene érteni a kórfolyamat kialakulását, amire több próbálkozás történt. A kutatók felvetették az immunrendszer szerepét, mely valamilyen mérgező anyag, vírus-, vagy baktériumfertőzés hatására jönne létre. Egyes elméletek szerint az immunrendszer túlzott aktivitásáért felelős lehet az Epstein-Barr vírus, a citomegalovírus, vagy a humán herpesz vírus 6-os típusa (HHV-6), azonban meggyőző bizonyítékokat nem sikerült találni. Mások arra gondoltak, hogy a kóros állapothoz több tényező együttes fennállása vezet.
A legnagyobb vihart kavart megállapítás az volt, miszerint a szindróma létrejöttét az XMRV nevű vírus okozza, mely ugyanabba a csoportba tartozik, mint az AIDS létrejöttéért felelős HIV. Emiatt a betegek – mielőtt tényleg megerősítést nyert volna az elmélet – az AIDS-ben alkalmazott szereket kezdték szedni. Azonban Jay A. Levy professzor és munkatársai nem találtak összefüggést az XMRV jelenléte és a krónikus fáradtság szindróma között – ahogyan tíz másik tanulmány sem.
A vizsgálat során a betegségben szenvedők véréből próbálták meg kimutatni a vírust, azonban mivel a kórokozó nehezen él túl a vérben, nem túl valószínű, hogy az egész szervezetet érintő fertőzés forrása lehet. Felmerül annak lehetősége, hogy a korábban pozitív eredményeket bemutató tanulmány során a vizsgált minták szennyeződtek a vírussal.
Mindazonáltal a kutatók felhívják arra a figyelmet, hogy a probléma továbbra is fennáll, és amíg a kórfolyamat rejtve marad, addig nem igazán lehet diagnosztizálni, kezelni, illetve megelőzni sem.
