A klausztrofóbia okai nyomába eredtünk
Pszichológusok keresik a klausztrofóbia okát. Minden ember egy őt körülvevő "személyes térként" ismert védőburokban él, de ennek a buroknak a mérete egyénről-egyénre változik. Azok az emberek, akiknek a személyes terük az átlagosnál nagyobb, hajlamosabbak a klausztrofóbiás szorongásra, állítja egy új tanulmány.
"A vizsgálatok során megállapítottuk, hogy akikre jellemzőbb a klausztrofóbiás szorongás, azok általában túlzottan érzékenyek az őket körülvevő személyes térre" - mondta Stella Lourenco, pszichológus, a kutatás vezetője. "A kutatás jelenlegi fázisában még nem tudjuk, hogy a térérzékelésben bekövetkezett torzulás váltja-e ki a klausztrofóbia érzetét, vagy éppen fordítva, a klausztrofóbia következtében válik valaki érzékenyebbé a személyes térre." Mindkét lehetőség elképzelhető, tette hozzá Lourenco.
Bizonyos fokig időnként minden ember megtapasztalja a klausztrofóbiát, de a szorongás mértéke nagyon eltérő lehet. Az emberek körülbelül 4%-a szenved erős klausztrofóbiától, amely pánikrohamot okoz, ha egy szűk alagúton haladnák át, vagy például liftbe szállnak. Ha megértjük, hogy mik azok a körülmények, amelyek a klausztrofóbia kialakulásához vezetnek, akkor hatékonyabb terápiákat tudunk kidolgozni a bezártság érzésének leküzdésére, mondta Matthew Longo, a Londoni Egyetem pszichológusa, a tanulmány társszerzője.
A klausztrofóbiát korábban gyakran hozták összefüggésbe valamilyen traumatikus élménnyel, de ma már tudjuk, hogy a szűk helyen történő traumatikus élmény nem okoz teljes klausztrofóbiát, mondta Lourenco, aki a kutatások során arra jutott, hogy az alapvető térérzékelés és bezártság érzése között viszont egyértelmű összefüggés van.
Lourenco és Longo a vizsgálatok során bebizonyította, hogy a klausztrofóbiás emberek a torzult térérzékelés miatt rendszerint alulbecsülik a vízszintes távolságokat, míg az akrofóbiás, más néven tériszonyos emberek általában rosszul mérik fel a függőleges távolságokat.
A tanulmány részleteit a Cognition című folyóiratban publikálták.
