13 jellemvonás - innen tudhatja, ha nárcisztikussal hozta össze a sors
Egyre többen használják a nárcisztikus szót az exükre, a párjukra, a munkatársukra, a barátjukra úgy, hogy igazából nincs is pontos képük arról, milyen személyiség is valójában a nárcisztikus.
Suzanne Degges-White szakértő összeszedte a Psychologytoday oldalán azokat a jeleket, amelyekből biztosan felismerhetsz egy nárcisztikust. A Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve (DSM-V) kilenc olyan tulajdonságot (az első 9 a sorban) és négy jellemzőt sorol fel, amelyek klinikailag jelentősek annak meghatározásában, hogy valakinek túlzott méretű az egója.
Nem minden nárcisztikus vonásokkal rendelkező ember szenved nárcisztikus személyiségzavarban. Az alábbi tulajdonságok közül legalább ötnek meg kell mutatkoznia ahhoz, hogy megfeleljen a nárcisztikus személyiségzavar diagnosztikai kritériumainak:
1. Grandiózus önbecsülés
A nárcisztikusok úgy vélik, hogy jelenlétük elengedhetetlen mások boldogságához, sikeréhez vagy egyensúlyához, legyen szó bármilyen munkáról, vállalkozásról, vagy magánéletbeli kpacsolatról. Nem látják tisztán a saját erényeiket és teljes mértékben felmagasztalják önmagukat, illetve a képességeiket. „A projekt kudarcba fulladt volna, ha nem lettem volna a csapat tagja.” vagy „Ha én nem lennék, ki tudja, hová jutott volna a házastársam!”
2. Hencegés, realitás nélküli álomvilág
A nárcisztikusok imádnak sikerről, hatalomról, ragyogásról, tökéletes szerelemről álmodozni. Úgy hiszik: nekik mindez jár, mindenből a legjobb jár. Teljesen mindegy, ha a vágyak túlmutatnak a képességein, számára nem kérdés, hogy minden vágya reális, és ennek megfelelően kommunikálja is a céljait mások felé. „Ha megkapom ezt az állást, hamarosan saját cégem lesz.” vagy „Csak figyeljetek, jövőre tele leszek pénzzel és utazgatni fogok.”
3. Különlegesnek, felsőbbrendűnek hiszi magát
Szentül meg van győződve arról, hogy ő nem akárki. Előszeretettel helyezi magát mások fölé. Ezért is hiszi azt, hogy neki kell a legmagasabb pozícióban dolgoznia. Igazi vezetőként tekint magára, a tipikus „ház urára” vagy „ház úrnőjére”, aki ráadásul mindig mindent jobban tud. Ha kell, ha nem, elmondja a véleményét, meggondolatlanul, nyersen kritizál, mert azt hiszi: igaza van és joga van úgy beszélni, illetve bánni az emberekkel, ahogy kedve tartja.
A nárcisztkus emberekre jellemző rá a „beszélni akarok a menedzserrel” gondolkodásmód. Szilárdan hisznek abban, hogy bármely intézményben csak a legfelsőbb beosztású személlyel kell foglalkoznia. Megpróbálnak beilleszkedni a magas státuszú klikkekbe, találkozókba vagy társadalmi csoportokba, még akkor is, ha nemkívánatosak. „Igen, a rendező és én jó barátok vagyunk, és tudom, hogy kíváncsi lesz a véleményemre." "Beszélni fogok a vezérigazgatóval, hogy megbeszéljünk egy találkozót, hogy megbeszéljük ezeket az új irányelveket, és elmondjam neki, mi a véleményem az üggyel kapcsolatban .”
4. Szomjazik mások csodálatára
A nárcisztikus nem elégszik meg a bókokkal vagy a vállveregetéssel. Imádja, ha bókolnak neki, elismerik tudását és képességeit. Szeret sütkérezni a csodálatban, a szeretetben és mindezt el is várja. Természetesen dicsekedni is nagyon szeret, elvárja a figyelmet, a törődést, és ha nem kapja meg: megharagszik, megsértődik vagy lehetőséget keres arra, hogy belekössön a másikba és fájdalmat okozzon neki. Fontos neki a látszat: nem az számít, hogy mi van belül, hanem az, hogy a kívülállók mit észlelnek, amikor ránéznek, ami alakítja identitását.
Mások csodálata táplálja. Hát nem elképesztő, ahogy ennek az ingnek a színe mennyire kiemeli a szememet? A dicsekvés a nárcisztikusok második természete. A bezsebelt bókokat pedig számtalanszor elmondják másoknak is, mintegy felsőbbrendűségük bizonyítékaként.
5. Feljogosítva érzi magát
A nárcisztikusok hiszik, hogy a sikerhez kemény munka kell – de csak másoknak, nekik nem, hiszen ők mindent megérdemelnek, és mindenhez joguk van. Nekik nem kell keményen dolgozniuk. Megérdemlik a legjobb jegyeket, a legmagasabb pontokat, a legszebb szobát, a legmenőbb állást, a legjobb partnert, a kiemelkedő bánásmódot. Ha pedig arról van szó: joguk van kiabálni, bosszút állni, bántani mást, mert úgyis meg tudják magyarázni, miért érdemli meg az illető.
6. Kizsákmányol másokat
A nárcisztikusok más embereket eszköznek tekintenek a boldogsághoz, a sikerhez, a jó élethez. Mások érzései, szükségletei és vágyai nem léteznek számára. Minden rossz érzés nélkül képes érdekkapcsolatokat fenntartani és lazán kihasználni másokat. Elsősorban mindig magára gondol, az a fontos, hogy neki jó legyen, mivel az ő igényei és vágyai a legfontosabbak. Mások hozzanak áldozatot, nem pedig ő. "Menj az utamból." – Tégy meg nekem egy szívességet, és add át nekem a helyed a sorban". Bármit is kérnek, az a saját önző érdekük, és nem éreznek bűntudatot, amiért elvárják, hogy mások áldozatot hozzanak értük.
7. Az empátia hiány
Nem feltétlen arról van szó, hogy a nárcisztikusok nem „törődnek” mások érzéseivel, sokkal inkább arról, hogy egyáltalán nincsenek is tudatában annak, hogy másoknak is lehetnek érzései. Képtelen felismerni mások érzéseit, és nem is érdekli őket mások érzelmi világa és jóléte. A nárcisztikusok képtelenek felületes szintnél erősebb kapcsolatokat kialakítani vagy fenntartani másokkal. Nincs meg az érzelmi intelligenciájuk ahhoz, hogy hiteles, bensőséges módon viszonyuljanak máshoz. Minden kapcsolatot eszköznek tekintenek és az egójuk táplálására használnak. Nem akarnak adni. Ők kapni akarnak. Ha mégis odafigyelnek valakinek az érzéseire vagy vágyaira, azért teszik, hogy abból is hasznuk legyen.
8. Irigység, féltékenység
A nárcisztikus folyamatosan összehasonlítja magát másokkal, saját magának kívánja azt a sikert, amit mások átélnek. Egyrészről azt hiszi: mások irigyek rá. Irigylik a szépségét, az intelligenciáját, mindenét. Ugyanakkor ő maga is hajlamos az irigységre és féltékenységre. Sokszor hasonlítjs össze magát másokkal. Csak úgy védheti meg egóját, ha lenéz, lebecsül másokat: „Mindenki észrevesz engem, amikor belépek a szobába. Tudják, hogy soha nem lesznek olyan sikeresek, mint én.”
9. Arrogancia, gőgösség
A kizsákmányoló viselkedéshez hasonlóan ez a viselkedés is könnyen észrevehető anélkül, hogy a nárcisztikusnak egy szót is szólnia kellene. Az arrogancia és a beképzeltség gyakran a legelső, amelyeket a nárcisztikusoknál észrevehetünk. Sokszor tiszteletlenek másokkal, követelőznek és elvárják, hogy mások meghajoljanak az akaratuk szerint. Előadják, hogy másoknak hálásnak kell lenniük nekik. A partner örülhet, hogy szóba állt vele, a munkatárs adjon hálát, amiért ellátja a feladatát. Nem bírja a kritikát: nem lehet elégszer hangsúlyozni: ő „tökéletes”. A kritika pedig azt jelenti, hogy nem tökéletes.
Nem retten meg a testi-lelki bántalmazástól
Sajnos lehetnek bántalmazók – érzelmileg, fizikailag vagy mindkét szinten. A bántalmazás gyakran olyan finom, különösen eleinte, hogy szinte észrevehetetlen. Néha csipkelődnek, „viccelnek” vagy kritizálnak. Olyan dolgokért hibáztathatnak, amit nem is követtél el. Megpróbálják felhasználni a „gyengeségeidet”, hogy érzelmileg manipuláljanak vagy zsaroljanak.
Gázlángozó
Nem vállal felelősséget semmiért. Ha megpróbálod felhívni figyelmét bántalmazó viselkedésére, akkor tagadja a vádat, vagy azzal igazolja viselkedését, hogy téged hibáztat. Szándékosan megpróbálja elhitetni veled, hogy őrült vagy és veled van a baj, miközben igyekszik elérni, hogy maximálisan rá támaszkodj, mert birtokolni akar, elszeparálni másoktól és irányítani.
Plusz 4 szempont
A DSM-V-ben a fentiekben felsorolt kilenc tünet mellett a személyiségzavarok, például az NPD diagnosztizálásának alternatív modelljét is javasolták. Ezt a modellt négy konkrét működési terület jellemzi, amelyeken a személyiségzavarok a legnagyobb valószínűséggel találhatók. Azt amikor ezeken a területeken közepes vagy nagyobb mértékű károsodás tapasztalható, személyiségzavarra utalónak jelnek tekinthetjük:
1. Identitás
A nárcisztikusok esetében ez a másokra való túlzott összpontosítás saját öndefiníciójuk alátámasztására, és a másokra való túlzott hivatkozás, mint saját önbecsülésük fenntartásának eszköze, valamint a túlzottan becsült önértékelés és az önmagukkal való túlzott elégedettségre vagy túlzott elégedetlenségre való hajlam. A nárcisztikusok számára nem az számít, hogy mi van belül, hanem az, hogy a kívülállók mit érzékelnek, amikor a nárcisztikusra pillantanak, és ez alakítja az identitásukat.
2. Önirányítás
A nárcisztikusok hajlamosak arra, hogy azt a díjat tartsák szem előtt, amit szerintük mások is díjaznának. Az a vágy hajtja őket, hogy bebizonyítsák, felsőbbrendűek másoknál. Ez a késztetés gyakran párosul a jogosultság érzésével, ami miatt úgy érzik, hogy minden célért meg kell dolgozniuk.
3. Empátia
Az empátia teszi lehetővé, hogy az emberek kapcsolatba kerüljenek másokkal és megértsék mások problémáit, szenvedéseit. Sajnos a nárcisztikusok csak akkor hivatkoznak mások reakcióira vagy tetteire, ha azok a nárcisztikus saját viselkedéséhez kapcsolódnak. Még ezek a másokról szóló "olvasatok" is kiesnek a fókuszból, mivel a nárcisztikusok nem képesek pontosan felmérni a másokra gyakorolt hatásukat. Figyelemmel kísérhetik valakinek a kifejezett érzéseit, hogy a személyt a nárcisztikus saját hasznára fordítsák, de nincs bennük olyan tudatosság, amely túlmutatna a praktikumon.
4. Intimitás
Ez az a terület, ahol a nárcisztikus valódi természete és hiányosságai gyakran a legjobban fájnak másoknak. A nárcisztikusok képtelenek a felszínesnél jobb kapcsolat kialakítására vagy fenntartására. Nincs meg bennük az érzelmi kapacitás ahhoz, hogy hiteles, intim módon kapcsolódjanak. Minden kapcsolatra úgy tekintenek, mint a nárcisztikus egójának táplálására szolgáló eszközre.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!
Nárcizmus vagy bipoláris zavar: ebben különböznek egymástól
