Tanuljuk meg a helyes testtartást!

Sajnos, már fiatalon is okozhat a túlsúly és a hanyag testtartás porckorong elváltozást - egyáltalán nem mindegy, milyen a tartásunk!

A testtartási hiba már a serdülőknél megfigyelhető - nagyjából minden ötödik fiatalnak, aki még a nagykorúságot sem érte el, rossz a tartása. Legfontosabb a helyes testtartás elsajátítása lenne, elszomorítóan sokan járkálnak ugyanis görbén, bukottan vagy természetellenesen hátra hajolva. Ahogy pedig idősödünk, a hát- és derék fájdalmakban mutatkozik meg, mit is tettünk magunkkal.

Nem véletlen, hogy a felnőtt lakosság nagy részének fáj a háta - közel 80 százalékuk szenved a problémától, amely nagy szerepet játszik a korai nyugdíjazásban is. A gerincünkre és a vele együttműködő, tartó mechanizmusok egészségi állapotára nagy hangsúlyt kell fektetnünk, már fiatalon!

A gerincünk azért rugalmas, mert az erőt, amely a porckorongokra hat, felfogja a porckorongokban levő, zselatinszerű anyag. Ahogy azonban idősödünk, úgy veszít rugalmasságából. Ha sportolunk, az külön megpróbáltatást jelent számára, ezért ügyeljünk rá, milyen testtartással végezzük a gyakorlatokat, különös tekintettel a súlyzóval való edzésekre. Ha nem helyesen terheljük ugyanis, a porckorongokra egyoldalú terhelés jut, amely sérvszerű kiboltosodást okoz - nyomás nehezedik a gerincvelőben futó idegekre. A porckorongsérvet pedig sok esetben csak operációval lehet orvosolni.

A gerinc stabilitása annak köszönhető, hogy azt a csigolyatestek biztosítják. A rugalmasság a közöttük elhelyezkedő porckorongok miatt van. Ha a gerinc állapota egészséges, a többszörösen görbült vázat erősítik az izmok és szalagok, így lehetővé téve az egyenes testtartásunkat. Ennek köszönhetjük a testünk stabilitását és mozgékonyságát. A helyes testtartással a gerinccsatornában futó gerincvelőt, idegeket is védjük.

Ezért nagyon fontos tehát, hogy már fiatalon is helyesen tartsuk magunkat. Nemcsak a hanyag tartás, a túlsúly is nagy problémákat okozhat. A testtartás akkor helyes, ha megfelelő az izom-ízületi egyensúly. A megfelelő egyensúlyi állapot azt jelenti, hogy az izmok ideális ereje és nyúlékonysága megvan. Ha felborul ez az állapot, egyes izmok elgyengülnek, mások pedig lerövidülnek.

Hogyan tartsuk magunkat helyesen?

Amikor a gravitáció ellen "kitoljuk" magunkat a talajból, már az is nyújtásnak tekinthető. Csak megfelelő testtartás mellett tud az izomzat harmonikusan működni. Az alátámasztás három pontos: a nagyujj-kisujj-sarok háromszögén állunk, a lábak párhuzamosak, és a csípőcsont, vagyis az ülőgumó szélességében helyezkednek el. Az alátámasztáson megfelelően kell eloszlania a testsúlynak - ez nem véletlen van kihangsúlyozva, hiszen akadnak, akiknél nem ez történik: inkább a lábfej külső vagy belső élére, sarkokra és a lábujjra terhelnek, ami nem helyes.

A gerincet tehermentesíteni kell, nem terhelni. A gerincet felhúzzuk, a vállat pedig nem engedjük feljönni vele együtt. Csúsztassuk le a lapockánkat a hátunkon. A medence pontos tartása is fontos: ha ugyanis előre, vagy hátra esik, a derék terhelődhet túl. A medence első és hátsó pontjának egy vonalban kell lennie. A bordát és a medencét pedig össze kell kapcsolnunk, mivel a legkevésbé az ágyéki csigolyák vannak védve.

Vannak, akiknek az egyenesen tartott fej is problémát okoz. Amennyiben valakinél az első szakasz terhelt, előreesnek a vállai, és a fej helytelenül, kissé előrefelé mutat. A fejet vissza kell hozni a súlyvonalba. A lapockákat lecsúsztatjuk, a mellkast megnyitjuk, a fejet a gerinc fölé húzzuk vissza. Mivel a gerincnek egyenesnek kell lennie, és a fej ennek a folytatása, logikus, hogy a fejnek is ugyanebben a vonalban kell elhelyezkednie. A fej beállítása az előrenéző tekintettel lehetséges. Majd, ha a helyes álló testhelyzet kialakítása már megvan, ezt a pozíciót alkalmazzuk minden testhelyzetre, a fekvőre és az ülőre is.