Nem minden igaz, amit állítanak: ez az 5 leggyakoribb tévhit az ízületi porckopásról!
A ízületi porckopás (artrózis) gyakori reumatológiai betegség, de számos tévhit kering a kialakulásáról.
Az artrózis olyan fajta betegség, amely az ízületi porcok elvékonyodásához és csontkinövések (osteophyták) kialakulásához vezet. Gyakran erős fájdalommal jár, és akár rokkantsághoz is vezethet. A betegséget elősegítő, fő tényezők a túlsúly, az idősödés, az örökletesség, különböző anyagcsere-rendellenességek (cukorbetegség, elhízás), sporttraumák. Az artrózis hatékonyan kezelhető, de nem gyógyítható, mivel az ízületi elváltozások visszafordíthatatlanok. Célzott kezelésekről folynak kutatások, melyek előrehaladottak a betegség tüneteinek csökkentésében, illetve megállításában.
5 gyakori tévhit az artrózisról
Az ízületi kopás, a porckopás gyakorlatilag természetes elhasználódást jelent, amit orvosi nyelven artrózisnak hívunk, és ami degeneratív elváltozást takar. Hogy melyik életkorban és melyik ízületben jelentkezik kopásból eredő panasz, az egyénenként változó.
1. Az idősek betegsége
Bár 45 év alattiak körében jóval ritkább ez a krónikus betegség, még sincs életkorhoz kötve, még akkor sem, ha az idősödés az egyik legnagyobb kockázati tényezője. De pl. az intenzív sporttevékenység elősegítheti a térdízületi porckopás (gonartrózis) korai életkorban történő megjelenését. Így a betegség előfordulhat akár egy fiatal élsportolónál is.
A változókorban lévő nők gyakrabban érintettek, mivel a női nemi hormonok (ösztrogének) addig az életszakaszig védő szerepet töltenek be az ízületek egészségére. Az artrózis tehát olyan betegség, amely fiatal korunkban kezdődik, és általában ötven éves korunk után jelentkeznek a tünetei.
2. Örökletes probléma
Kevésbé egyértelműen örökletes genetikai eredetű betegség, mint pl. a hemofilia (vérzékenység) vagy a cisztás fibrózis (mucoviscidosis). De az tény, hogy nagyobb a kockázata az artrózisnak, ha a családban többször előfordult a betegség, különösen a kézartrózis esetében. De a környezeti hatások is fontos szerepet játszanak a kialakulásában.
3. Nem tehetünk az ízületi kopás fájdalma ellen
Az orvosok olyan fájdalomcsillapító és/vagy gyulladáscsökkentő kezeléseket rendelhetnek el, amelyek hatékonyan enyhítik a fájdalmat, amelyet csillapítani kell, hiszen ez az artrózis a fizikai állapotot jelentősen befolyásoló, legyengítő tünete. A kezelés a fájdalom intenzitásától, a beteg gyógyszer-toleranciájától, általános egészségi állapotától és esetleges társbetegségeitől függően változik. A közhiedelemmel ellentétben az enyhe fájdalom nem jelenti azt, hogy az elváltozások nem jelentősek.
4. Az ujjpercek ropogtatása növeli az artrózis kockázatát
Ha pl. serdülő gyermekünk felvette ezt a rossz szokást, hogy ropogtatja az ujjízületeit, ami ugyan zavaró a környezete számára is, de ne aggódjunk! Tévhit, hogy kockáztatja vele az artrózis korai kialakulását. Ez a kellemetlen szokás legfőképpen annyit jelent, hogy az ízületi, úgynevezett szinoviális folyadékban felszabaduló, kis gáznemű buborékok szétpukkannak, jellegzetes hang kíséretében
5. Végezzünk minél kevesebb fizikai tevékenységet az ízületek kímélése érdekében
Ennek az ellenkezőjét tartsuk be, ugyanis ha keveset mozgunk, az azzal a kockázattal jár, hogy az artrózis súlyosbodik. Minél jobban fejlesztjük az izomtömeget, annál inkább serkentjük a porcok megújulását, és így fokozatosan erősítjük az ízületeinket.
A fizikai aktivitásnak többszörös előnye van: amellett, hogy a megelőzés eszköze, hatékony a fájdalom ellen, támogatja az ízületi merevség elleni küzdelmet és a gyógyszeres kezelés csökkentését. A gyulladásos fellángolások idejének kivételével tehát a testmozgás alapvető fontosságú, egyebek között olyan pénztárcakímélő gyógymód, melynek kevés mellékhatása van, és nagyon hatékony is. Pl. A séta (7-10 ezer lépés naponta), a kocogás elég a cél eléréséhez, és ezzel hozzájárulunk a szív- és érrendszeri betegségek, az elhízás és a túlsúly elleni harchoz, ugyanis ezek a tényezők az artrózisos esetek 70%-ának okozói.
Így kezelhető a porckopás
Az artrózis okozta tünetek kezelése sokrétű, bár alapvetően kétféle: konzervatív és műtéti lehet. A kezelés függ a kiváltó okoktól, a kopás fokától és a tünetek súlyosságától.
Kezdetben az ízület pihentetése, esetleg duzzanat esetén jegelése, illetve ún. nonszteroid gyulladáscsökkentő tabletták szedése jön szóba. Balneo-fizioterápiás kezelések, gyulladásmentes időszakokban gyógytorna is hatékony szerepet játszhat a folyamat lassításában, a tünetek enyhítésében.
- Kezdeti stádiumban a porcregeneráló gyógyszeres készítmények tartós szedése ajánlott, sokszor az ízület hialuronsav injekciós kezelése is tartósan jótékony hatású. Amennyiben valamilyen konkrét jól meghatározható deformitás okozza az érintett ízület korai elhasználódását, az adott terhelő porcfelszínek túlterheléséből adódóan, akkor korrekciós műtét jön szóba. Ezen ízületmegtartó eljárások nagymértékben lelassíthatják a kopás folyamatát – foglalta össze dr. Szily Tamás, a FájdalomKözpont ortopéd-traumatológusa, ízületi specialista.
- Fenti kezelések eredménytelensége, illetve a folyamat előrehaladott volta miatt sokszor előfordul, hogy a panaszok jelentős fokú csökkentése céljából, a járáskészség javítására már csak az ízületpótló műtét (protézis beültetése) jöhet szóba. Az átlagéletkor növekedése, a társadalom elöregedése, valamint az orvostudomány jelentős fejlődése miatt ezen beavatkozások (csípő- és térd teljes felszínpótló protetikai műtétei) egyre nagyobb számban és igen jó eredménnyel rutin műtétként szerepelnek az artrózis kezelésének fegyvertárában.
Olvasta már?
- Sarok környéki fájdalom: ebben az esetben utal cisztára, daganatra
- Térdfájás: nem mindegy, hogy porckopás vagy porcleválás okozza
- Vadgesztenye visszeres lábakra? Ilyen esetekben érdemes használni
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en, Tiktok-on is!
Ránézésre is látszik: ilyen betegségekről árulkodhat a lábunk
