Mire jó még a tűsarok?

Emelt talpon, tűsarkúban járó nők tanulmányozása segíti a műlábak fejlesztését. Az emelt talpú, tűsarkú cipőkben járó nők akaratukon kívül is hozzájárultak a tudományos fejlődéshez azáltal, hogy megmutatták a kutatóknak, miként lehet a járáshoz jobban alkalmazkodó műlábat tervezni - derült ki egy most közzétett tanulmányból.

Brit kutatók szerint a térd felett amputált lábú emberek és a humanoid robotok számára legalkalmasabb protézis nem úgy működik, mint az emberi láb, hanem úgy, mint a strucc lába - vagy úgy, mint a dél-afrikai sprinter, Oscar Pistorius által használt műláb.

"Most úgy tűnik, hogy hiba lehet, ha járáshoz az emberi lábhoz nagyon hasonló műlábat készítünk" - jelentette ki Jim Usherwood, a londoni Royal Veterinary College munkatársa, a témáról megjelent tanulmány szerzője.

A kutató szerint a jó műlábnál nem a küllem lényeges, hanem olyan magasra kell helyezni rajta a "motort" - ebben az esetben a bokát -, amilyen magasra csak lehet. Így ugyanis a boka a lábfej elnehezítése nélkül tudja kifejteni a szükséges erőt, és könnyebbé válik a lábon az előre-hátra hintázás a súlypont áthelyezésekor.

Usherwood csoportja úgy találta, hogy az emberi járásban több olyan elem van, amelynek látszólag nincs értelme. Más kétlábú állatok - például a strucc - nem sarkat használnak elrugaszkodáskor, hanem rugóként működő erős inakat.

A Journal of the Royal Society Interface című brit tudományos folyóiratban közzétett dolgozat szerzői arra az álláspontra jutottak, hogy miközben ma már nincs szükség arra, hogy járásra és nagyon gyors futásra egyaránt alkalmas legyen a lábunk, az emberi lábat változatlanul hagyta az evolúció.

Miközben a normál emberi járás közben a sarok-talp-lábujjak útvonalon gördül a lábfej minden egyes lépésnél, a mostanában divatos emelt talpú, magas sarkú cipőkben lépegető nők ezt a járástípust nem tudják alkalmazni: ringatniuk kell hátsójukat ahhoz, hogy a járás mintázatát megőrizzék. Az emberi lábnál az izmok veszik át és adják tovább lépésenként az energiát, a műlábaknál azonban nincsenek izmok, így nem is szükséges, hogy az emberi járást utánozzák - vélik a szerzők.

Végül azt a következtetést vonták le tanulmányukban, hogy jobban hasonlít a normál emberi járáshoz egy olyan műlábbal való lépegetés, amely maga minél kevésbé követi az emberi láb felépítését. Ezáltal "viszonylag gyors, viszonylag rövid lépésekkel nagy járási sebességet" lehet elérni.