Még egyszer az Oszteoporózis Világnapról
A gerincoszlopot alkotó csigolyák "egészségére", a csigolyatörésekre utaló jelekre, azok következményére, az életminőség jelentős romlására hívta fel a figyelmet az idei Oszteoporózis Világnap.
A csigolyatöréseknek három fontos jele van: a testmagasság csökkenése, hátfájás és a hát meggörbülése. Ilyen panaszok esetén - különösen az 50 felettiek számára - ajánlott mielőbb orvoshoz fordulni - hangsúlyozta Zalatnai Klári, az Osteoporosis Betegek Magyarországi Egyesülete (OBME) elnöke a világnapon rendezett sajtótájékoztatón szerdán Budapesten. Elmondta azt is, hogy a Nemzetközi Osteoporosis Alapítvány javaslatára minden évben más témát választanak. Magyarországon 1996-ban rendezték meg először a világnapot, idén 15. alkalommal került a figyelem középpontjába a "néma járvány".
A feladat megtalálni azokat a betegeket, akiknek olyan mértékű a csontromlása, hogy ez a következő években nagy valószínűséggel csonttörést okoz. Pontosabb becslést tesz lehetővé a FRAX elnevezésű, a korábbiaknál 50 százalékkal hatékonyabb törésikockázat-mérő módszer, melyet a WHO égisze alatt egy angol-svéd munkacsoport dolgozott ki - tájékoztatott Dr. Horváth Csaba, a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológia Társaság (MOOT) elnöke.
Az életmód fontosságát hangsúlyozta Dr. Marton István, az Egészséges Öregedésért Tudományos Egyesület (EÖTE) tiszteletbeli elnöke. Az életmód 50 százalékban, a genetika 16-18 százalékban határozza meg az egészségben megélt éveket. Nem az egészségügyi ellátórendszertől kell várni a csodát, mindenki nézze meg, mit tett azért, hogy minél egészségesebb állapotban teljen az öregedés - fogalmazott.
Civilizációs ártalom, hogy a lakosság nem mozog eleget és nem táplálkozik helyesen - mondta Dr. Bálint Géza, az év végéig tartó "Csont és Ízület Évtizede" nemzetközi program hazai főkoordinátora, és felhívta a figyelmet a gyerekszegénységre, aminek következménye később a csontritkulás lehet.
A jelenleg mintegy 200 millió embert érint a világon. Magyarországon ma becslések szerint a népesség tizede, mintegy 900 ezer ember szenved oszteoporózisban, a betegség számlájára hozzávetőlegesen évi 100 ezer csonttörés írható. Ezek sürgősségi ellátása 16 milliárd forintba kerül, majd a további ellátás - a törést követő első évben - további jelentős összeggel, mintegy 10,5 milliárd forinttal terheli meg az egészségügyi költségvetést.
A veszélyeztetettek magas és egyre növekvő száma, a csonttörések veszélye, vagy a bekövetkezett törések nyomán kialakuló mozgáskorlátozottság, majd az akár életet is fenyegető súlyos szövődmények ténye jelentős népegészségügyi problémává teszi a csontritkulást szerte a világon. Az oszteoporózisnak kezdetben nincsenek tünetei, a törés kialakulásáig a betegek általában nem tudnak arról, hogy csontritkulásuk van. A következmények viszont jól láthatók. A csigolya-összeroppanások, a csontok törékenységéből, a csontszilárdság csökkenéséből adódó törések különböző formái gyakran elkerülik a klinikusok figyelmét.
Európában a nem diagnosztizált csigolyatörések aránya 29 százalék. Mivel nem ismerik fel, ezért kezeletlenül is maradnak, tévesen izomhúzódás vagy arthritis következtében kialakuló hátfájásnak diagnosztizálják. E veszélyes törések "aluldiagnosztizálása" világszerte komoly problémát jelent.
