Amiről nem sokat tudunk: a lupus-betegség (SLE)

Lupusszal élni? 1999 telén Wendy Rodgers szörnyű ízületi fájdalmaktól szenvedett. "Arra ébredtem, hogy ég és merev minden tagom." – idézte fel a 37 éves, Los Angelesben élő nő. "Alig tudtam felkelni az ágyból."A fiatal nő heteken át kínlódott ezekkel a tünetekkel, mígnem egy alkalommal halálra rémült. "Egyik reggelre szabályosan lebénultam. Még a fejemet sem tudtam felemelni a párnámról. Nagyon megijedtem."

Rodgers orvosai megállapították, hogy magas a vérnyomása, és ezzel kezdték kezelni, de semi sem használt, és hamarosan kimerültség, hajhullás, duzzanatok is csatlakoztak a tünetekhez. "Annyira bosszantott, hogy nem tudják, mi a bajom, ezért magam jártam utána a tüneteknek." – mesélte Rodgers. Egy női egészségről szóló könyvben bukkant rá a lupuszra.

A betegséget kísérő izületi fájdalom azonnal szöget ütött a fejében. "Én is ettől szenvedtem, ezzel kezdődött az egész." Elment a háziorvosához, és megkérte, hogy vizsgálja ki lupuszra. Reumatológushoz küldték, ahol részletesen kivizsgálták, ennek eredményeképpen született meg a lupusz diagnózisa.

Hat hónapon belül már az intenzív osztályon küzdött az életéért. Egy súlyos lupuszos fellángolás kapcsán horrorisztikus tünetek vettek erőt rajta. Lepke alakú arckiütéssel kezdődött egy verőfényes Palm springsi hétvége után. Majd leállt a veséje, az idegrendszer érintettsége miatt pedig több epilepsziás roham is rájött. Kétféle vérképzőszervi betegség is kitört rajta. A végén művese-kezelésre szorult.

Rodgers hat hónapot töltött kórházban. Kemoterápiával igyekeztek visszaszorítani az immunrendszerét attól, hogy a saját szervezetét támadja. "A kórházból való távozásom után 24 féle gyógyszert kellett szednem." – mondta. A lupuszos rohamból három év alatt gyógyult fel. Másfél éven át rendszeresen dializálták és plazmaferézist kapott. "Nagyon sokáig tartott a gyógyulás. Újra kellett tanulnom járni."

Miután több évet várt szervdonorra, 2009 májusában végre áteshetett a veseátültetésen, melyet követően látványosan javult az állapota. "Most nagyon jól vagyok, sokkal jobban. Aki lát engem, nem gondolná, miken mentem keresztül." A lupusz ellen vívott küzdelem azonban még nem ért véget. Három immunrendszert elnyomó gyógyszert kell szednie, a vérnyomására pedig további két készítményt, de gyakran kimerült és más kellemetlenségek is gyötrik.

Nagyon kell vigyáznia a fertőzésekre, mert a gyógyszerek miatt ezekre fokozottan fogékony."Vannak napok, mikor nem tudok felkelni. Meg kellett tanulnom lassítani és priorizálni, mi a fontos." Rodgers szerencsésnek érzi magát, amiért túlélte a borzalmas lupuszos fellángolást. "Áldás már az is, hogy egyáltalán itt lehetek. Emlékszem, mikor azt fontolgattam, vajon élek-e még tíz év múlva, és tessék, még nem haltam bele."