Méheltávolítás után: ezekre készüljön a műtétet követően
Vannak esetek, amikor nincs más választás, csak a méh eltávolítása. Tudja meg, mikre számíthat utána!
A méh eltávolítása drasztikus beavatkozásnak tűnhet, ám vannak olyan kórképek, amikor muszáj meglépni.
Dr. Józan Gyöngyitől, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyász-sebészétől megkérdeztük, mely esetekben szükséges az eljárást elvégezni, illetve, hogy is zajlik a műtét.
A női méh
A méh (uterus) a női reprodukciós szervrendszer része, melynek fő feladata, hogy a beágyazódás során magába foglalja a megtermékenyített petesejtet és átmeneti otthont adjon a fejlődő magzatnak. 3 fő része a méhtest, a méhüreg és méhnyak. Terhesség során igen jelentős növekedésre képes, ugyanis az amúgy kb. 57 grammos szerv közel 1 kilóssá is nőhet. Amennyiben az adott hónapban nem termékenyül meg petesejt és nem történik meg a beágyazódás, úgy menstruációs vérzés kíséretében leválik a méh elhalt nyálkahártyája leválik és a hüvelyen keresztül távozik.
Méheltávolítás: amikor nincs más út
A méheltávolítás (hiszterektómia) lehet teljes és részleges (Chrobak műtét) is, sőt, vannak esetek, amikor az uteruson kívül a petevezetőket-és fészkeket is eltávolítják. Ez esetben mesterséges klimaxot hoznak létre. Elsőre -és valljuk be, másodjára, harmadjára is- drasztikus megoldásnak tűnhet, ám vannak esetek, amikor elkerülhetetlen. Ilyen pl. a súlyos endometriózis, miómák, daganatok, rákmegelőző állapot, gyógyszeres kezelésre nem reagáló vérzészavar, valamint az olyan tünetek, melyek kihatnak a beteg életminőségére (pl. erős, darabos vérzés, fájdalom).
Ezeken kívül az is indikáció, ha az illető petefészkeit, petevezetőit eltávolítják, mivel ekkor a méh lényegében egy funkció nélküli szervvé válik. Ha nem az életet veszélyezteti a probléma, az orvosok általában azt javasolják, hogy a műtéttel várják meg a nők a családalapítást, és csak akkor végeztessék el a beavatkozást, amikor már nem szeretnének gyermeket. Amennyiben megoldható, akkor sok szakember javasolja a klimax utáni időszakot az operációra.
Hogy zajlik a méheltávolító műtét?
A méheltávolítás több műtéti úton valósulhat meg: létezik hüvelyi/hasi/laparoszkópiás méheltávolítás. Ezek közül az utóbbi az, mely a legkisebb vérzéssel, fájdalommal és felépülési idővel jár, így az esetek többségében ezt a módszert alkalmazzák (meg a hüvelyi eljárást, viszont ennek vannak kontraindikációi, illetve ekkor nem tekinthetők át a környező területek). Az eljárás részleges és teljes méheltávolítást is lehetővé tesz. A műtét altatásban (légcsövön keresztül) történik, melynek során pár apró bemetszést ejtenek, melyeken keresztül az orvos bevezeti az eszközöket. A beteg 1-2 nap után otthonába térhet lábadozni.
Hogyan tovább a méheltávolító műtét után?
Dr. Józan Gyöngyi, a Nőgyógyászati Központ sebész-nőgyógyásza elmondta, hogy a méheltávolítás után miket tapasztalnak a betegek, az nagyrészt attól függ, hogy teljes vagy részleges eltávolítás történt, illetve, hogy megmaradt-e a petefészkük.
Ha az egész uterust, a petefészkeket és a petevezetőket is kiszedték, úgy - hormontermelés híján- a paciens megtapasztalja a klimax tüneteit (ha még nem esett át rajta). Szerencsére a kellemetlenségeket hormonpótlással könnyen lehet orvosolni.
Változás következhet be a nemi életben is hüvelyszárazság és a libidóhiány miatt (viszont ezeken is lehet segíteni). Ami viszont minden esetben megszűnik, az a menstruáció, az életet veszélyeztető elváltozások, az oda nem illő képletek, valamint a sok kellemetlenség és fájdalom- ezért sokan nem veszteségként, egy új élet kezdeteként tekintenek rá.
Mióma és méheltávolítás: új, ambuláns méhmegtartó kezelés érhető el Magyarországon
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
