Precíziós medicina a demencia ellen! Interjú Pircs Karolina agykutatóval

Pircs Karolina magyar kutatónő és csapata olyan agysejtet alakít ki, amely hordozza a páciens korát. Ez felhasználható új gyógyszerek tesztelésére.

A Pircs Karolina által vezetett, a Semmelweis Egyetemen folyó kutatás célja az öregedés és az ahhoz kapcsolódó gyógyíthatatlan idegrendszeri betegségek, például az Alzheimer-, a Parkinson- vagy a Huntington-kór jobb megértése. Az időskori mentális rendellenességek egyik legismertebb formája a demencia, amely világszerte jelenleg több mint 50 millió főt érint – ez az adat is alátámasztja a kutatás fontoságát.

Igen érdekes a kutatási területük. Mi a céljuk?

A Semmelweis Egyetemen újonnan megalakult Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központon (HCEMM - SE) belül létrejött divízió, a neurobiológiai és neurodegeneratív betegségeket kutató csoport célja az öregedés és az ahhoz kapcsolódó gyógyíthatatlan idegrendszeri betegségek — például az Alzheimer-, a Parkinson- vagy a Huntington-kór — jobb megértése. A csoportunk egy új gyógyszertesztelési stratégia (drug-screening) kifejlesztésén dolgozik, humán bőrsejtekből átprogramozott, úgynevezett indukált neuronok révén. Itthon először, egyedülálló módon tanulmányozzuk a bőrsejtekből átprogramozott agysejteket, amelyek abban különlegesek, hogy hordozzák a kiinduló, a donorsejtek kori jellemzőit — úgymond „öreg” sejtek. Az indukált neuronális modellrendszer így kiválóan alkalmas az életkorral összefüggő betegségek tanulmányozására.

Hogyan került kapcsolatba a projekttel?

A csoport vezetője vagyok, tudományos főmunkatársként. Majdnem hét év után tértem haza a családommal Svédországból, a Lundi Egyetemről. Az ELTE biológus szakán végeztem, majd a doktori tanulmányaimat is ott folytattam, dr. Juhász Gábor témavezetése alatt. Ezek után a svéd molekuláris neurogenetikai csoportban dolgoztam. Végül a HCEMM ötéves junior laboralapítói pályázatának elnyerésével térhettem haza és kezdhettem meg a kutatócsoport megalakítását a Semmelweis Egyetem Transzlációs Medicina Intézetében.

Megemlítené néhány kutatómunkáját?

Posztdoktori éveim alatt először egér modellek segítségével tanulmányoztam a Huntington-kórt, amely egy gyógyíthatatlan, örökletes idegrendszeri betegség, amelyet jó néhány alkalommal félrediagnosztizálnak mind a mai napig, mivel sokban hasonlít az Alzheimer- és a Parkinson-kórra. A kollégáimmal számos rangos cikket jelentettünk meg a témában.

Mennyire relevánsak az egér modell révén kapott eredményeik?

Alapvető kérdés, hogy miként lehetne jobban megjósolni a mai gyógyszerek, különféle terápiás stratégiák hasznosságát, hatékonyságát az emberi klinikai tesztelést megelőzően. Miként biztosíthatnánk, hogy az embereknél is hasonlóan jó eredményeket érjünk el, mint az állatoknál? Éppen ezért a csoport céljai között szerepelt egy olyan modellrendszer használata, amelyben a vizsgált idegsejtek humán eredetűek, öreg, idős sejtek. Fontos volt, hogy a technika viszonylag olcsó legyen, gyors és reprodukálható, nagyszámú beteg vizsgálata esetén is. Így jutottunk el végül az úgynevezett indukált idegsejtek (neuronok) újszerű kifejlesztéséhez, majd a technológia rutinszerű alkalmazásához. Ez a modell tehát azért más, mert az indukált neuronok emberi eredetűek; megfelelő kontrollok építhetők be, ráadásul az öregedési információkat megtartják a sejtek. Mindez felbecsülhetetlenül értékes a jövőbeli kutatások tekintetében.

A gyakorlatban ez miként működik?

Ezt úgy lehet elképzelni a gyakorlatban, hogy például a labor képes egy új, potenciálisan hatékony, a klinikumban még nem engedélyeztetett gyógyszert letesztelni ötven vagy akár száz Alzheimer-beteg átprogramozott idegsejtjeiben. A precíziós medicina irányvonalát követve egy adott páciens átprogramozott agysejtjein már ismert és engedélyezett készítményeket is tesztelhetünk, hogy beazonosítsuk: személyre szabottan mely gyógyszerek lehetnek a leghatékonyabbak.

Miért fontos mindez?

E módszerrel új gyógyszertesztelési lehetőségek nyílnak meg, amelyek potenciálisan megjósolhatják egy készítmény sikerességét az idősebb pácienseknél és a korukhoz köthető, ma gyógyíthatatlan betegségek terén. A klinikai kísérletek elvégzése, egy gyógyszer engedélyeztetése rendkívül lassú és több száz millió, akár milliárd forintba kerül. Ha ezen bármilyen módon képesek vagyunk javítani, egy gyógyszer hatékonyságát jobban előre láthatjuk, alakíthatjuk.

Milyen eredmények születtek eddig?

Tavaly decemberben költöztem véglegesen haza, és januárban kezdtem a csoport szervezését. Azóta számos sikeres pályázatot sikerült elnyerni, köztük az említett STIA — Proof of Conceptet. Ennek révén bekerültem egy mentorálási programba, amely segíti az új ötlet fókuszálását, piacképesebbé tételét.

Hosszabb távon lesz a laborból spin-off, azaz startup?

Igen, remélem. Hosszú távú célom egy startupcég megalapítása, amely biztosítja mind az itthoni, mind pedig a külföldi potenciálisan hatékony gyógyszerek preklinikai tesztelését és validálását.

Hogyan hatott a kutatócsoportra a pandémia?

Szerencsétlen módon a hazaköltözés időpontja, az eszközbeszerzések jelentős mértékben kitolódtak. Mindezek mellett a Szuezi-csatornán keresztbe fordult konténerszállító hajó is késleltette a laborban elengedhetetlen eszközök beérkezésének időpontját. Ugyanakkor lassan, de biztosan halad a csoport felépítése: eddig egy posztdoktor, egy lengyel PhD-hallgató, egy mester szakos hallgató a Milánói Egyetemről és egy kanadai-magyar vendéghallgató alkotja a csapatot, s szeptembertől egy új asszisztenssel bővülünk. A legfontosabb a kutatásban a jó csapattagok megtalálása, egy motivált, nagy szaktudású csoport kiépítése. A kutatás egyértelműen csapatsport, egyedül nem sokra viszi az ember.

Mi a kutatás globális jelentősége?

2050-re a 60 év felettiek száma várhatóan 900 millióról kétmilliárdra növekszik. Az időskori mentális rendellenességek befolyásolják a tanulást, a memóriát, az észlelést és a problémamegoldást. Ezen anomáliák legismertebb formája a demencia, amely világszerte jelenleg több mint 50 millió főt érint. A várható élettartam emelkedésével ez a szám évente legalább 10 millió új esettel növekszik. Fontos kiemelni, hogy bár a demencia főleg az idősebb embereket érinti, mégsem része a fiziológiás, „normál" öregedésnek. A demencia számos betegség, sérülés következménye, ilyen például az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór, a Huntington-kór vagy a stroke. Ezeknek felbecsülhetetlenül káros fizikai, pszichológiai, társadalmi és gazdasági hatása van.

Mi a fő kihívás most a munkájukban?

Rengeteg új munkakapcsolatot sikerült kialakítani az elmúlt hónapokban Magyarországon (prof. Kemény Lajos — humán emberi bőrsejtek biztosítása, prof. Palkovits Miklós és dr. Renner Éva — Humán Agyszövet Bank, prof. Buzás Edit), amelyek elengedhetetlenek a projektek és a kutatás sikerességéhez. A meglévő külföldi kapcsolati hálózatnak is nagy előnye van. Fontos új itthoni és külhoni pályázatok összeállítása, valamint ipari kapcsolatok kialakítása. Ugyanakkor nehéz egyszerre vinni a labor kiépítését, felszerelését, magát az alapkutatást, s ezek mellett sok innovatív ötlet megvalósítását és finanszírozását párhuzamosan menedzselni. Főképp azért, mert az alap- és az alkalmazott piacképes kutatás nem működik ugyanúgy. Más látásmód és eltérő motiváció a két terület mozgatórugója.

Mennyire hatásos a kidolgozott modelljük?

Addig kell ütni a vasat, amíg meleg! A tudományban is vannak hot topicok, amelyek az egyik nap lehetnek új és széles körben alkalmazott state-of-the-artok, a másik nap viszont már elavultak és korszerűtlenek. Az indukált neuronális modell sem tökéletes, de jelenleg az öregedés és az ahhoz kapcsolódó betegségek modellezésének az egyik legjobb alternatívája, amely teljesen kiaknázatlan a gyógyszertesztelések terén. Ugyanakkor félállásban 2026-ig a Lundi Egyetemen is kutatok és oktatok adjunktusi pozícióban, ami az itthoni munkámat is segíti.