Mit tehetünk a boldog öregkorért?
Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO által legutóbb meghatározott kormegjelölés az embert 60-70 éves korig az öregedők, 71-90 év között az öregkorúak, a 90 év felettieket pedig az aggkorúak csoportjába sorolja.
Magyarországon a lakosság nem elhanyagolható része, több mint egyötöde ember a fenti korcsoportok valamelyikébe tartozik. Tehát az egészséges öregkor társadalmilag is meghatározó törekvés, ám e cél eléréséért az idősek maguk is sokat tehetnek.
Iván László, a neves gerontológus professzor foglalta össze azokat a hasznos "tippeket", amelyeket megfogadva az ember sokat tehet azért, hogy testileg, szellemileg a kor előrehaladtával is megőrizze egészségét, pszichésen ne károsodjék.
Melyek azok a tényezők, amelyek az egészséges öregedést szolgálják, az életnek ezekben a szakaszaiban is biztosítják a jó közérzetet, a reális önértékelést, a szellemi frissességet? Alapvető fontosságú, hogy az ember mind a testét, mind a szellemét tudatosan eddze, tartsa frissen. Utóbbira is számos lehetőség áll rendelkezésre, amibe beletartozik a tanulás is, akár nyelvtanulás, akár a modern technika – beleértve az internetet is – megismerése, az ezekkel kapcsolatos addigi tudásának fejlesztése. Vállalhat az illető munkát is, ha erre lehetőség kínálkozik, de az írás, az önéletírás, naplóírás is a szellemi frissességet szolgálja. Ugyancsak, ha az idős ember a környezetét és a társadalmat érintő ügyekben is részt vállal. Ráadásul élettapasztalatával sokakat segíthet a közállapotok javításában. Ne zárkózzanak el a jobbító politikai, társadalmi kezdeményezésektől, azaz "jelöljék meg önmagukkal a világot".
Iván László ugyanakkor azt javasolja a koros nemzedék tagjainak: az élet gondjait próbálják kissé kívülebbről szemlélni. Ez ugyan nem mond ellent annak, hogy ne figyeljék a környezetükben élők sorsát, gondjait, de a terheket ez a generáció már nem veheti magára. Arra is int, hogy ne kiszolgálói legyenek szeretteiknek, hanem együttérző, segítő társai. A gerontológus felhívja a figyelmet, hogy a feszültségek feloldása érdekében e korban nincs szükség alkoholra, úgyszintén mesterséges nyugtatókra sem.
A reális életvitel, az önismeret céljából – legalább egyszer hetente – vegyék számba, értékeljék, hogyan tudnak megküzdeni a feladatukkal, a terheléssel, vonjanak le tanulságokat, és azokat hasznosítsák a következő időkben. Este azzal feküdjenek le, hogy holnap mindent újra kezdhetnek, minden új napnak hittel, bizakodással vágjanak neki. A hívő embernek a végső kérdésekre is lehetnek válaszai, biztonságérzete, ami a végső elbúcsúzáshoz is támasz lehet.
A neves gerontológus figyelmezteti e korosztályokat arra, hogy kerüljék a divatos "felkapott" dolgokat, többek között ilyen az idősek "világlátó utazgatása". Noha ez a látókör szélesítésével járhat, mégis alaposan fontolják meg, hogy belevágjanak-e ilyen utazásokba. Számításba kell venni, hogy az idősödő, gyengülő szervezet nehezebben védekezik a külső hatásokkal szemben; fogékonyabb a fertőzésekre; érzékenyebben reagál a környezeti ártalmakra; a klímaváltozásokra; a táplálkozási különbözőségekre. Kezeljék fenntartásokkal az egészségről, betegségről, öregedésről szóló, manapság túlburjánzó reklámokat, célszerű az orvosok véleményét kérni, mielőtt bármelyik "csodaszer" alkalmazását megkezdenék. A célkitűzéseket, programjaikat mindig mérjék önmaguk lehetőségeihez, mert a csalódások, a kudarcok rontják az életkilátásokat.
