Miért van nálam ez a gyógyszer? (a feledékenység nyomában)

Gyógyszer a feledékenységre? Elfelejtett jelszavak, nevek, elszórt tárgyak. Nem lehet mindenre emlékezni. Skót kutatók egy csoportja azonban azt állítja, hogy tudnak segíteni ezen a problémán. A glasgowi CPS Kutatás egy csapata az egyszerű feledékenység gyógyszerét keresi.

"Amire mi gondolunk, az nem a súlyos betegségekkel összefüggő memóriazavar." - mondta el Dr. Alan Wade a CPS Kutatás munkatársa. "A tanulmány azokat veszi célba, akik örökké elhagyják a kulcsaikat, elfelejtik a neveket, elhányják a szemüvegüket, de ez nincs összefüggésben semmilyen komoly állapottal." Wade munkatársaival azt szeretné megvizsgálni, hogy az Alzheimer-kórban alkalmazott memantin kis adagja segíthet-e legyőzni a hellyel-közzel mindennapos "elfoglalt életmód szindrómát", melyet a modern élet őrült forgataga okoz.

"Legalább óránként vétünk egy hasonló hibát. Mindannyian. Már ma is számtalan apró baklövésemet tudom összeszámolni." - magyarázta Dr. David Knopman, a Mayo Klinika neurológusa. "A memória nem olyan, mint a járás, vagy a rágógumizás. Olyan funkció, mely közel sem tökéletes az embernél. Gyakran borzalmasan tökéletlenül működik." A memória javítása tablettával úgy hangzik, mintha az új mozifilmből, a Csúcshatásból vették volna. Ebben a filmben Bradley Cooper egy írót alakít, aki emberfeletti képességekre tesz szert egy rejtélyes pirula

segítségével. Knopman szerint ez azért lehet, mert az ötlet tényleg Hollywoodból származik.

"Szerintem ez erős túlzás, hogy ez a gyógyszer bármi ilyenre jó. A memantint a közepes és súlyos Alzheimer-kór kezelésére használják. Sosem próbálták ki kellő számú egészséges emberen. Nincs rá semmilyen bizonyíték." Egy másik dolog: egy kicsit bizarr az ötlet, hogy gyógyszerrel kelljen kezelni egy ennyire triviális jelenséget.

"Ha egy jelenség minden egyes emberrel rendszeresen előfordul, például, hogy hova tettük a fecnit, amire öt perccel azelőtt írtunk, vagy elfelejtjük felhívni a házastársunkat, akkor azt miért tekintjük betegségnek? Hogy lehetne ezt gyógyítani?" - vetette fel Knopman. Vajon tényleg üdvözölné az utca embere a feledékenység gyógyszerét, vagy jobb, ha ez az elképzelés megmarad a képzelet világában?