Miért válnak agresszívvá a demens betegek? Ez állhat a háttérben!
A demencia az agy érzelmekért, érzelmi kontrollért felelős területeit sem kíméli. Mit tegyünk ilyenkor, és mit ne?
Egy demens hozzátartozóról gondoskodni rengeteg nehézséggel jár együtt, és a demenciával összefüggő viselkedési változások érzelmileg is megviselhetik a gondozót.
Nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy ezek a változások, az agressziótól és dühkitörésektől a szomorúságig és depresszióig, egyáltalán nem tudatosak, nem direkt csinálja a gondozott, hogy minket felbosszantson.
A demencia tünetei
A demencia, az Alzheimer-kór sajnos az agy érzelmekért, érzelmi kontrollért felelős területeit sem kíméli. Befolyásolja, hogyan válaszol az érintett az őt érő hatásokra, hogyan fejezi ki az érzelmeit. Könnyen előfordulhat, hogy a korábban megszokottnál jóval nagyobb érzelmi hullámzás figyelhető meg nála, az egyik érzelmi kitörés követi a másikat, apróságokra is felfokozott érzelmekkel reagál. Az is gyakori, hogy a beteg összezavarodik, vagy éppen teljesen közömbössé válik, még olyan dolgok, személyek sem érdeklik, amelyekért korábban rajongott. Az agyban bekövetkező változások miatt gyakran összekeveredik a valóság és az emlékek, a demens beteg nem tud kellően tisztán gondolkodni, problémája van a döntéshozatallal, vagy azzal, hogy felmérje a tettei következményét.
A gondozónak, hozzátartózóknak igen nehéz lehet elfogadni, kezelni ezeket a változásokat, hiszen a beteg viselkedése sokszor gyökeres ellentéte annak, amit korábban évtizedek alatt megszoktunk tőle. Nehéz lehet megemészteni, hogy szerettünk agresszióval fordul felénk, manipulálni, zsarolni próbál minket, vagy éppen teljesen közömbös és elutasító.
Agresszió, dühkitörések, gyanakvás és ami mögöttük van
Segíthet az új helyzetek megértésében, elfogadásában, ha megértjük, a demens beteg maga is szenvedhet. Nemcsak az érzelmek kifejezésével lehet gondja, hanem a saját magába vetett hitet is elveszíti. Negatív hatással van az önbizalmára, hogy már nem képes mindarra, amire korábban, még a legegyszerűbb, hétköznapi tevékenységek is nehézséget okoznak neki, elveszíti az önállóságát, nem bízhat a saját értékítéletében, folyamatosan kellemetlen, kínos helyzetekbe kerül. Azzal is nehéz megküzdeni, hogy a szerettei, ismerősei is máshogy viselkednek vele.
A leggyakoribb viselkedési zavarok a demens betegeknél a fizikális vagy verbális agresszió, a dühkitörések, a zavarodottság és az ezzel összefüggő gyanakvás, valamint az ítélőképesség romlása és az ebből fakadó problémák. Sajnos, nem lehet előre megjósolni, melyik betegnél milyen érzelmi következményekkel jár együtt a demencia, és azt sem, mikor lesz szélsőséges a reakciójuk.
Az agresszív beteg nem együttműködő, elutasító, ingerlékeny, nem hajlandó bevenni a gyógyszer vagy megenni a feltálalt ételt. Még a legapróbb kellemetlenségre is komoly dühkitöréssel válaszolhat. A verbális agresszió megnyilvánulhat kiabálásban, a másik sértegetésében, a beteg csapkodhat, tárgyakat dobálhat, de akár fizikai támadásig, ütésig, rúgásig, karmolásig is fajulhat. Az agresszió hátterében gyakran a félelem, a fájdalom vagy a bizonytalanság áll, de sokszor beazonosíthatóak olyan tényezők, melyek fokozzák az érintett agresszióját. Ilyen lehet akár a zaj, vagy az is, ha folyamatosan sürgetik, vagy egy pillanatra sem hagyják egyedül. Az agresszió kezelésénél az első lépés annak felderítése, állhat a viselkedés hátterében valamilyen fizikai probléma, fájdalom, éhség, szomjúság, környezeti hatás, ami esetleg zavaró vagy félelemkeltő a számára.
A zavarodott demens beteg újra és újra ugyanazokat a kérdéseket teheti fel, nem ismeri fel a gondozót, a környezetét. Keveri a jelent és a múltat, az emlékeiben élő és a jelen lévő embereket, eseményeket. Ennek következménye lehet a gyanúsítgatás és a paranoia („miért van itt ez az idegen ember?”, „valaki ellopta a táskámat!”), a szomorúság, a félelem, a szorongás.
Az ítélőképesség romlása azzal jár együtt, hogy az érintett nem tudja felmérni a tettei következményét, vagy nem tud a helyzetnek, az elfogadott szokásoknak megfelelő döntéseket hozni. Nem ismeri fel a veszélyhelyzeteket, vagy nem tudja ezeket megfelelően kezelni. Ez gyakran a demencia egyik korai tünete. Például útnak indul és anélkül próbál átmenni az úttesten, hogy körülnézne, gondolkodás nélkül ad idegeneknek nagyobb összegeket, nem képes az időjárásnak megfelelően felöltözni, gyűjtögeti a szemetet stb.
Mit tegyünk és mit ne?
A legrosszabb, amit tehetünk, ha vitatkozni próbálunk a beteggel, az agresszióra agresszióval válaszolunk, esetleg megalázzuk, nevetségessé tesszük vagy hibáztatjuk. Ne próbáljuk meg hosszas, logikus magyarázattal meggyőzni, ez valószínűleg úgysem fog sikerülni.
Bármilyen zavaró viselkedési mintával nézünk is szembe, igyekezzünk kideríteni, mi áll ennek a hátterében, illetve, milyen környezeti tényezők fokozzák az érzelmi robbanás rizikóját. Lehet, hogy meglepően könnyen ki lehet iktatni. Próbáljuk meg elterelni az érintett figyelmét, például beszélgetéssel, érintésekkel, énekléssel, vagy azzal, hogy a következő lépésre figyelmeztetjük őket. Legyünk türelmesek, ne sürgessük az érintettet!
A napirend, a rutin biztonságot ad a betegnek. Lehetőség szerint ne tegyük ki a beteget hirtelen változásoknak! A váratlan események csak fokozhatják a stresszt és a frusztrációt. Sok demens beteget megviselnek még a nekünk lényegtelennek tűnő változások is, erre pedig agresszióval válaszolhatnak. Használjunk egyszerű kifejezéseket, rövid és egyértelmű utasításokat, és mindig csak a következő lépésre koncentráljunk.
Tegyünk jelzéseket, feliratokat a gyakran használt tárgyakra, jelezzük a szekrényeken, fiókokon, hogy mi van bennük. Készítsünk fényképeket a családtagokról, ismerősökről.
Fogadjuk el az érintett érzéseit, biztosítsuk arról, hogy megértjük, ha dühös vagy szomorú. Ne vegyük személyes támadásnak a demens beteg viselkedését, és ne hánytorgassuk fel a korábbi eseményeket. A másik valószínűleg úgysem fog emlékezni fog rá.
Próbáljunk meg nyugodtak, barátságosak, megértőek maradni, még a legnehezebb helyzetekben is. Ezt természetesen könnyebb mondani, mint megvalósítani, de a belőlünk áradó idegesség, harag, frusztráció csak tovább ronthatja a demens beteg állapotát, és még feszültebbé tehet egy egyébként is stresszel teli helyzetet.
Végül, de nem utolsó sorban: ha úgy érezzük, nem tudjuk kezelni a demens hozzátartozónk okozta stresszt és feszültséget, kérjünk segítséget szakembertől!
Olvasta már?
- Mi köze a túlzott vasbevitelnek az Alzheimer-kórhoz?
- Az övsömört és a herpeszt okozó vírusok lehetnek a felelősek az Alzheimer-kór kialakulásáért?
- Naplemente-szindróma: mit tegyünk, amikor agresszív a demens hozzátartozónk?
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en, Tiktok-on is!
Így függ össze a magas vérnyomás és a demencia
Hivatkozás: Yan et al.: X-linked ubiquitin-specific peptidase 11 increases tauopathy vulnerability in women, Cell (2022), https://doi.org/10.1016/j.cell.2022.09.002
