A gyilkos - mint ápoló?
„Elvárjuk az élettől, hogy értelme legyen - de hiszen éppen csak annyi értelme lehet- amennyivel mi képesek vagyunk kitölteni azt.” (Hermann Hesse). A 2013-as év legjobb riportjáért járó sajtódíjat Claas Relotius kapta „A gyilkos, mint ápoló” című izgalmasan érdekes témájú írásáért.
Az újságíró, napjaink égető, s ezért meglehetősen felkapott témájává vált Alzheimeres betegekről szóló mindenféle kommunikációs csatornákon egyre nagyobb számban megjelenő ismertetések mellett nagy huszárvágással belecsapott egy olyan szegmensébe a területnek, ami bizony még a szakemberek közül sem sokaknak jutott eszébe. Mégpedig hogy mi történik a börtönökben a demens rabokkal?
Az írás Ronald Montgomeryről az Egyesült Államok egyik legelvetemültebb bűnözőjéről szól, aki a börtön legbiztonságosabb traktusában már négy évtizede tölti életfogytiglani börtönbüntetését. Arra azonban, hogy mit tett, már nem emlékszik, mivel súlyos Alzheimer beteg.
Körülbelül, 5000 eset ismert csak az Egyesült Államok börtöneiben, ez a szám nyilvánvalóan jóval magasabb.
Egy kaliforniai börtön új utat keres a probléma megoldására, a nehézkes és hihetetlen drága külső ápolás helyett életfogytiglanra ítélt bűnözők ápolják Alzheimeres társaikat.
Vajon jó ötlet ez?
Az élet értelmének keresése egy börtönben még sokkal nagyobb fontossággal bír, mint a szabad életben, hiszen mindenki tudja, hogy szabadulására nincs remény, élete a szögesdrótkerítéssel körbezárva végeztetik be.
Hogy ez milyen fontos, arra az ápolókká kiképzett rabok körkérdésre – miért vállalták ezt a feladatot - adott válasza is rávilágít. Többféle válasz is érkezett, mindegyik lényege azonban az volt, hogy ezzel értelmet adtak sivár életüknek.
Az egyikőjük azt válaszolta, hogy jó dolog egy igazi feladattal megbirkózni, és reméli, hogy ő ugyanilyen segítséget kapna, ha ápolásra szorulna, a másik rab azt felelte, hogy a munka kapcsán néha el tudja felejteni bűnét, s életében először érzi, hogy igazán szükség van rá.
Montgomery ápolója, csak egy mondatot írt a papírra: Köszönöm, hogy újra embernek érezhetem magam .
Tehát, vajon jó ötlet ez?
http://www.reporter-forum.de/fileadmin/pdf/Reporterpreis_2013/Reportage/Relotius_0869.pdf