Tényleg csak az agyunk 10 százalékát használjuk?
Bár évtizedek, sőt évszázadok óta tudósok sokasága tanulmányozza az agyunk működését, még mindig meglepően keveset tudunk róla. Mi mindenre lehetünk még képesek?
Mi, emberek szeretjük azt hinni, hogy még a legjobban működő dolgot is egy kicsit még tökéletesebbé tudjuk tenni. Akognitív képességeinkkelkapcsolatban is sokan így éreznek: ezért lehetnek olyan kelendőek az önsegítő könyvek és "agyfejlesztő" tanfolyamok, és ezért olyan elterjedt az az elképzelés, mely szerint azagykapacitásunkmintegy 90 százalékát nem használjuk ki. Ez valóban rendkívül vonzó gondolat, hiszen azt sugallja, hogy a megfelelő módszerekkel sokkal többre lehetünk képesek – de tényleg így van ez?
Tényleg használhatjuk akár az agyunk 90%-át is?
A neurológus szakemberek szerint bármennyire is elterjedt és megnyugtató, hogy csak az agyunk kapacitásának egytizedét használjuk ki, mégsem igaz. Bár az agyunkban jól elkülöníthető részek vannak, melyek egy-egy feladatért (pl. a beszédért) felelősek, és időnként egy-egy terület aktívabb, mint a másik, nincsenek olyan részek, melyek "szunnyadnának" - például addig, míg egy speciális gyakorlattal működésre késztetjük őket –, a tudósok szerint szinte folyamatosan használjuk az egész agyunkat, még alvás közben is megfigyelhető némi aktivitás.
Bizonyítékok agyunk működésére
Jó néhány tudományos bizonyítékot felsorolhatunk az elterjedt tévhit megcáfolására. Evolúciós szempontból például az agyfejlődés, illetve az agyunk működtetése egyaránt rendkívül energiaigényes folyamat, és "pazarlás" lenne úgy fenntartani azt, hogy nem használjuk ki teljesen. Ha kevesebb idegsejttel és kisebb aggyal is tökéletesen tudnánk működni, akkor az evolúciós folyamatok során ez lenne a "preferált", hiszen minden szempontból előnyösebbnek bizonyulna (pl. gondoljunk csak bele, mennyivel biztonságosabb lenne a szülés, ha a magzat koponyája kisebb lenne...).
Tudta, hogy más a férfi és más a női agy? Olvasson tovább!
Ha a tíz százalék-elmélet igaz lenne, az agysérüléseknek sem lenne komolyabb hatása, hiszen a "maradék", ki nem használt agykapacitás könnyedén átvehetné a sérült terület funkcióit. Azonban minden agysérülés bizonyos mértékű funkcióvesztéssel jár. Ha pedig valaki az agyának (vagy az agyi funkcióinak) 90 százalékát elveszíti, annak sajnos visszafordíthatatlan következményei vannak, bár a tévhit azt sugallja, hogy így is pont ugyanúgy tudnánk élni az életünket, mint a sérülés előtt.
Az elmúlt évtizedekben pedig az orvostudomány diagnosztikai módszereinek köszönhetően pedig működés közben is meg tudjuk figyelni az agyunkat; ezek során pedig nem találtak olyan sejteket, területeket, melyek teljesen inaktívak lennének.
