Sclerosis multiplex: gyakori kérdések

A sclerosis multiplex (SM) az egyik leggyakoribb idegrendszeri rendellenesség. Számos országban ez a kórkép a leggyakoribb, nem traumás eredetű okozója a fiatal felnőttkori mozgáskorlátozottságnak. Míg néhány SM páciens csak kismértékű mozgáskorlátozottságot tapasztal egész életében, addig a betegek 60%-a a betegség kialakulásától számított 20 év múlva nem képes segítség nélkül járni. Ez jelentős hatással van mind a beteg, családja és barátai életminőségére, mind pedig az egészségügyi kiadásokra, amennyiben a betegséget nem kezelik megfelelően.

1. Mi a sclerosis multiplex?

Az SM autoimmun típusú betegség, amikor a szervezet immunrendszere – amely normálisan az idegen anyagokat semmisíti meg - hibásan, megtámadja az egészséges szöveteket. Sclerosis multiplexben az immunrendszer az agyat és a gerincvelőt (központi idegrendszer) kezdi el pusztítani.

Az SM kétszer olyan gyakori nőknél, mint férfiaknál. A nő-férfi arány földrajzilag némileg változó tendenciát mutat, és bizonyos régiókban lényegesen magasabb, pl. Kelet-Ázsiában és az amerikai kontinensen. A nők magasabb érintettségének oka egyelőre nem ismert, mint ahogy az sem, hogy miért nőtt a számuk még nagyobb mértékben bizonyos területeken az elmúlt évtizedekben. Valószínűsíthető okok lehetnek a társadalmi és környezeti tényezők változásai, illetve genetikai különbségek.

2. Mi okozza?

Egyelőre nem ismeretes, mi az SM kiváltó oka, bizonyos evidenciák szerint genetikai tényezők, környezeti faktorok és vírusok jelenléte is szerepet játszhat az SM kialakulásában.

Kutatások szerint az SM öröklődhet. Első-, másod- és harmadfokú rokoni kapcsolat is fokozott kockázati tényező. SM-ben szenvedő beteg testvérei esetén 2-5% a kockázat.

Egyes teóriák szerint az SM azért alakulhat ki, mert fennáll a veleszületett hajlam, és bizonyos környezeti tényezők kiváltják az autoimmun választ a későbbiekben.

Ehhez járulhat még, hogy bizonyos vírusok, mint a kanyaró, a herpesz és az influenza vírusa is – feltevések szerint – szerepet játszik az SM kialakításában, de ezek még nem bizonyított tények.

Diagnózis

A betegséget általában korai felnőttkorban diagnosztizálják (ugyanakkor ez bármely életkorban megtörténhet), és így a páciensek évtizedeken keresztül élnek együtt ezzel a progresszív neurológiai betegséggel. A diagnózis felállításának idején a betegek 85%-a a relapszusokkal és remisszióval járó formában szenved. Becslések szerint ezeknek a páciensek 80%-ánál később a másodlagosan progrediáló típus alakul majd ki. A betegek 10%-ában az első diagnózis az elsődlegesen progrediáló SM, 5%-uk pedig progresszív relapszáló formában szenved.

A leggyakrabban használt diagnosztikus kritériumok a McDonald kritériumok. A McDonald kritériumok kihasználják az MRI eljárás fejlődésében rejlő lehetőségeket annak érdekében, hogy a diagnózist minél hamarabb fel lehessen állítani és a kezelést elkezdeni.

3. Melyek az SM tünetei?

Az SM fellépése lehet egészen drámai, de történhet annyira "csendben", tünetmentesen is, hogy a beteg szinte észre sem veszi. a betegség megjeIenésekor jelentkező leggyakoribb tünetek érzékszerviek (40%) és motorosak (39%), míg a legritkább tünetek a fájdalmak (15%) és a kognitív panaszok. (10%).

A leggyakoribb korai tünetek:

• Fülcsengés
• Bizsergő érzés, zsibbadásérzés
• Egyensúlyzavarok
• Végtaggyengeség
• Látászavar, kettőslátás

Kevésbé gyakori tünetek:

• Elkent beszéd
• Hirtelen kialakuló bénulás(ok)
• A koordináció romlása
• Gondolkodási, információfeldolgozási zavarok

• A betegség romlásával, súlyosbodásával egyéb tünetek is felléphetnek pl. hőérzékenység, fáradtságérzés, gondolkodási, felfogási zavarok, szexuális zavarok.

4. Fertőző és örökölhető-e az SM?

A betegség nem tekinthető egyiknek sem, bár ahogy már leírtuk, családon belül lehet az öröklődésnek némi szerepe, de ez nem döntő jelentőségű, nem mondható kimondottan családi halmozódásúnak.

5. Gyógyítható-e az SM?

Mai ismereteink szerint a betegség nem gyógyítható, számos gyógyszer létezik viszont, amelyekkel lassítható a betegség progressziója. Sok olyan kezelés elérhető, amely segít a tünetek kezelésében, és abban, hogy a beteg életminősége javuljon, és mindennapi életvitele ne legyen akadályozott.

6. Kerekesszékbe kényszerül a beteg?

A legtöbb SM beteg segítség nélkül is képes élni. Elkövetkezik viszont az az idő, amikor a beteg segítségre szorul. A betegek mintegy 25%-a kerekesszékben kell folytassa mindennapi életét. Járókeret vagy egyéb segédeszköz kellhet ahhoz, hogy a beteg járni tudjon.

7. Hogyan dönthető el, melyik a megfelelő kezelés?

A kezelés megkezdése nehéz és bonyolult döntés. A kezelési lehetőségek felmérése, és azok megbeszélése az orvossal, ez lehet az első lépés. Fontos tényező még a gyógyszerek hatásosságának, mellékhatásainak mérlegelése, az adott pillanatban folytatott életmód, életvitel, és a terápia kivitelezésének kérdései.

8. Milyen egyéb módszerek segíthetnek még az SM kezelésében, a mindennapokban?

• Pozitív hozzáállás. Ez természetesen önmagában nem elegendő, de csökkentheti a stresszt, és a beteg jobban érzi magát.
• Terhelés, fizikai aktivitás. Csökkenti a stresszt, fokozza a relaxációt, növeli a szervezet energiáit, kiegyensúlyozottságát, rugalmasságát. Minden fizikai aktivitást, mozgást, sportot egyeztetni kell az orvossal előzetesen! Bizonyos típusú megterhelések kerülendőek, vigyázni kell, mennyire lehet intenzív a mozgásforma, és mennyi ideig tarthat.
• Étrend, diéta. Az egészséges, kiegyensúlyozott diéta javasolt.

9. Mi az optikus neuritisz (neuromyelitis optica)?

A szemideg gyulladásos állapota, amerikai adatok szerint az SM betegek mintegy 55%-ában fordul elő legalább egy ilyen epizód. Relapszusokban jelentkező látóideg- (opticus neuritis) és gerincvelőgyulladással (myelitis transversa) jellemezhető. Külön entitásként csak 10 éve kezelik; akkor azonosították az antiAquaporin 4 antitestet. Sok esetben akár a betegség első vezető tünete is lehet. Természetesen optikus neuritisz esetén nem mondható ki csak erre alapozva az SM diagnózisa!

A tünetek az alábbiak közül bármelyiknek az akut jelentkezése lehet:

• Szemfájdalom
• Látászavar
• Homályos látás
• Féloldali vakság

Mindkét oldali szem egyidejű érintettsége ritka eset. A látáscsökkenés romló tendenciát mutat, majd lassan javul, ez jelenthet akár 4-12 hetet is. A kezelés része az injekcióban vagy tablettában alkalmazott szteroid is, mint nagyhatású gyulladásgátló készítmény.

Gyerekkori SM

Publikált epidemiológiai kutatások szerint az SM betegek 2-5%-át 18 éves koruk előtt diagnosztizálják. A 18 év alatti SM betegek a felnőttektől eltérő kezelést és támogatást igényelnek.

Magyar SM Társaság