Ez az antitest már évekkel előre jelezheti a sclerosis multiplex kockázatát
A sclerosis multiplexben szenvedők egy részénél már évekkel a tünetek megjelenése előtt kimutathatók egyedi jellegzetes autoantitestek a vérben.
A Nature Medicine folyóiratban online megjelent cikk szerzői 250 sclerosis multiplexben (SM) szenvedő személytől 5 évvel a tünetek megjelenése előtt és 1 évvel a tünetek megjelenése után vett vérmintákat vizsgáltak, majd ezeket összehasonlították 250 megfelelő kontrollszemélytől vett mintákkal. Az SM-ben szenvedők 10%-ánál olyan egyedi autoantitest csoportot találtak, amely akár 5 évvel a klinikai tünetek kialakulása előtt jelen volt, és a diagnózis felállítása után 1 évvel is magasabb maradt. Dr. Colin Zamecnik (University of California, San Francisco) és munkatársai szerint ez a felfedezés segítheti e betegcsoport korai diagnózisát, ami jelentős, mivel a bizonyítékok azt mutatják, hogy a korai kezelés javíthatja a betegség kimenetelét.
A korai diagnózis jelentősége
Korábbi kutatások szerint a nem specifikus neurológiai epizódok gyakoribbak azoknál, akiknél később sclerosis multiplexet (SM) diagnosztizálnak. Ezek az epizódok valószínűleg a preklinikai szakaszban zajló neuroinflammatorikus folyamatok következményei. Számos autoimmun betegség esetében a diagnosztikus autoantitestek már évekkel a tünetek megjelenése előtt kimutathatók, de eddig ilyen antitesteket nem azonosítottak SM-betegeknél.
A kutatók egy nagyszabású, előretekintő vizsgálat során több mint 10 millió amerikai katonai veterán adatait elemezték. Az SM (sclerosis multiplex) betegektől vett vérmintákat átlagosan 5 évvel a tünetek megjelenése előtt és az első roham után 1 évvel gyűjtötték be, és ezeket összehasonlították megfelelő kontrollcsoportok vérmintáival. A vér antitestjeinek vizsgálatához egy speciális technikát, a fágmegjelenítéses immunprecipitációs szekvenálást (phage display immunoprecipitation sequencing) alkalmazták. A mintákon teljes proteom autoantitest-szűrést végeztek, valamint mértek egy biomarkert, a szérum neurofilamentum könnyűláncot (sNfL), mind az SM betegek, mind a kontrollcsoport tagjai esetében ugyanezekben az időpontokban.
A sérülés korai jelei
A betegek preklinikai szérummintáiban az sNfL-szintek a diagnózis felállításához közelebbi időpontban magasabbak voltak, és a betegség kezdete utáni mintákban szignifikánsan meghaladták a betegség előtti szinteket. "Ezek az adatok bizonyítják, hogy az SM-ben szenvedők egy részénél a neuroaxonális károsodás korai jelei már jóval a tünetek megjelenése előtt kimutathatók" – jegyzik meg a szerzők.
A kutatók által "autoantitest-szignatúrának" nevezett fehérjék elemzése időben konzisztens volt és a diagnózistól függetlenül jelen volt. Az autoantitestek további elemzése egy olyan jellegzetes fehérjemotívumot mutatott ki, amely gyakori vírusokban, köztük a hepatitis C-vírusban és az SM kialakulásának kockázati tényezőjeként ismert Epstein-Barr-vírusban (EBV) is megtalálható.
A kutatók ezeket az eredményeket az University of California, San Francisco (UCSF) ORIGINS nevű SM-kohorszából származó szérum- és agy-gerincvelői folyadékminták elemzésével validálták. Ebbe a kohorszba a betegek a klinikai tünetek megjelenésekor kerültek be, és az eredmények szerint a betegek 10%-a rendelkezett az autoantitest-szignatúrával.
Bár az eredmények jelentősek, csak egyetlen központból származnak, és a jellegzetes autoantitest mintázat csak a betegek kis százalékának korai azonosítására alkalmas.
Melyek a sclerosis multiplex főbb tünetei?
A sclerosis multiplex (SM) a központi idegrendszert érintő krónikus betegség. Oka az idegsejteket körülvevő myelinhüvely károsodása, melynek következtében az ingerület-továbbítás zavart szenved. Legtöbbször 20-30 éves korban diagnosztizálható, és gyakrabban érinti a nőket. A sclerosis multiplex gyógyíthatatlan betegség, azonban manapság már olyan terápiák is elérhetőek, melyek egyes esetekben közel azonos életminőséget és élethosszt biztosítanak a betegek számára.
A betegség többnyire mérsékelt tünetekkel kezdődik, amelyek lefolyástól függően rosszabbodhatnak. A tünetek sokszínűek, a központi idegrendszeri érintettség lokalizációjától függenek. Több gócú, shubokban (rohamszerűen) zajló betegség. Típusos tünetegyüttes a szemteke rezgése, a skandáló beszéd, és a kézremegés.
Az alábbi tünetek gyakoriak:
- fáradtság,
- gyengeség,
- szédülés,
- látászavarok (kettőslátás, látótérkiesés, homályos látás),
- nyelészavar,
- neuralgia,
- izomspazmus, izommerevség,
- egyensúly- és koordinációs zavar,
- járászavar,
- impotencia,
- zsibbadás és/vagy érzészavar,
- inkontinencia,
- székrekedés,
- memóriazavar,
- hangulatzavar,
- betegségtudat hiánya a komoly tünetek ellenére,
- koncentrációzavar,
- előrehajláskor elektromosságérzés (Lhermitte-jel),
- a meleg rontja a panaszokat.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en, Tiktok-on is!
Súlyos betegség korai előjele, ha ilyen formájú a szája
