Gyermekkori rohamok
Mi történik az epilepsziás roham során a gyermek agyában? Egy egyszerű példával élve a következő:Az agy több millió idegsejtből (neuronból) épül fel, melyek egymással apró elektromos jelek segítségével kommunikálnak. Roham akkor keletkezik, amikor sok idegsejt egyszerre bocsát ki elektromos jelzést és a túlzott mértékű töltés elárasztja az agyat. A rohamot kísérheti izomgörcs, eszméletvesztés, zavart viselkedés vagy egyéb tünet.
Bizonyos körülmények, például láz, oxigénhiány, fejsérülés vagy betegség bárkinél kiválthatnak rohamot. Epilepszia diagnózist abban az esetben állítanak fel, ha egynél többször fordul elő roham konkrét ok nélkül. Az esetek 70%-ában a roham okát nem lehet meghatározni, ezt idiopátiás vagy kriptogén rohamnak nevezzük. A kiváltó okok között feltételezhető bizonyos agyi ingerületátvivő anyagok magas szintje.
Az epilepsziás rohamokat csoportosíthatjuk a külső tünetek és az EEG mintázat (elektroenkefalogram) alapján, de az újabb genetikai kutatások egyre több információt adnak a különböző rohamok okairól, ami lehetővé teszi a rohamok típusainak elkülönítését és a specifikus kezelés kifejlesztését.
Roham diagnosztizálása
A diagnózis megállapítását megnehezítheti, hogy a rohamok nagyon gyorsan zajlanak le, ezért az orvos valószínűleg soha nem látja a gyermeket ebben az állapotban. Az orvosnak először ki kell zárnia az egyéb kóros állapotok, például nem epilepsziás roham lehetőségét. Ezek hasonlóak lehetnek az epilepsziás rohamokhoz, de más tényezők váltják ki, például a vércukorszint leesése, a szívritmus zavara vagy érzelmi stressz.
Nagyon fontos az orvos számára a roham leírása, ami akár az összes családtag bevonását igényelheti, de az epilepsziás gyermek testvérei – akár kisgyermekek is, - észrevehetnek olyasmit, ami a szülők figyelmét elkerüli. Esetenként videofelvétel készítése is hasznos lehet a diagnózis felállításához.
Bizonyos rohamtípusok, mint az absence epilepszia, különösen nehezen érhetőek tetten, mert a grand mal rohammal ellentétben nem járnak látványos tünetekkel, akár egyszerű ábrándozással is összetéveszthetőek. Nem kell aggódni, ha a gyermek elbámészkodik utazás vagy tévénézés közben, de a váratlanul előforduló, beszédet vagy valamilyen tevékenységet megszakító szüneteket figyelemmel kell kísérni.
Az egyszerű vagy komplex parciális rohamok is összetéveszthetőek más betegségekkel, például migrénnel, pszichológiai elváltozásokkal vagy akár gyógyszer-, alkoholmérgezéssel is. A diagnózis felállításához általában szükséges fizikális vizsgálat és vérvizsgálat, az orvos kérhet EEG vizsgálatot az agyi aktivitás meghatározására, vagy speciális MRI vizsgálatot.
A roham kockázatai
Az epilepsziás roham fájdalmasnak tűnik, valójában nem okoz fájdalmat. Ijesztő lehet a gyermek és a környezetében lévő felnőttek számára. Az egyszerű parciális roham különösen félelmetes, amikor a gyermek hirtelen elhatalmasodó pánikot érezhet. A komplex parciális roham során a beteg elveszíti az önkontrollját, helytelen vagy bizarr dolgokat cselekszik, amivel megzavarja a környezetét. A gyermekek roham során sérülést okozhatnak saját maguknak, ha elesnek vagy valamilyen tárgynak ütköznek.
A szakértők nem ismerik a rohamok hosszú távú idegrendszeri hatásait. Korábban a tudósok úgy gondolták, hogy a roham nem okoz károsodást az agyban, minden agyi elváltozást valamilyen kísérőbetegségnek tulajdonítottak. Ma ezzel kapcsolatban már felmerültek kételyek, de gyermekkorban a legkisebb a roham által okozott agysérülés valószínűsége.
Veszélyes rohamok
Bár a rohamok többsége nem veszélyes és nem igényel azonnali orvosi beavatkozást, egyes típusok ez alól kivételek. Az ún. status epilepticus életveszélyes állapot, amikor a roham elhúzódik, vagy több roham követi egymást anélkül, hogy a beteg visszanyerné közben az eszméletét. Előfordulása gyakoribb epilepsziás betegek között, de olyan embereknél is jelentkezhet, akiknek soha nem volt azelőtt rohama. A status epilepticus veszélye annál nagyobb, minél tovább tart a roham, ezért mindig sürgősségi ellátáshoz kell folyamodni, ha a roham öt percnél tovább elhúzódik.
