Fülzúgás: szenzációsnak tűnő kutatási eredmények
A sciencedaily.com kanadai és kínai kutatók munkáját ismerteti, amely a hosszú évtizedek óta megoldatlan fülzúgás, fülcsengés problémájában jelenthet komolyabb előrelépést. A fülzúgás, orvosi néven tinnitus még ma is rejtély, olyan hanghallás, amely aktuális, valódi hang jelenléte nélkül áll fenn. A betegek (nem hallucináció!) hangokat hallanak, egészen pontosan csengő, zúgó, sziszegéshez hasonló hangokat szinte folyamatosan. Ez hasonló az amputáltak fantomfájdalmához, a levágott láb helyén… Tulajdonképpen tünet, nem betegség, kiválthatja a túlzott zajártalom, de itt általában nem erről van szó.
A fülzúgás igen gyakori jelenség pl. az Irakból és Afganisztánból visszatért veteránoknál. Másfél millió veterán mintegy felénél (!) fordul elő Amerikában, és évente ez kb. 2 milliárd dollár egészségügyi kiadást jelent. A jelenleg elérhető kezelési módok legnagyobbrészt hatástalanok, vagy teljesen egyéni, hogy kinél lehet valamilyen klinikai hatást, javulást elérni.
A kutatók idegtudományi vizsgálatai szerint idegrendszeri hálózat lehet felelős a fülzúgás fennállásáért. Az eredmények alapján felállítható egy olyan vizsgálati modell, ami segít megállapítani, mely agyterületek érintettek és felelősek e tünet kialakulásáért.
A 90-es évek közepéig úgy vélték, hogy a tinnitus a fülben alakul ki, de kiderült,hogy hallásukat vesztett egyének is jelzik, pl. egyik oldali fülészeti tumor eltávolítását követően, a süket fülükön. "Ez a tény gondolkodásunkat teljesen megváltoztatta" – magyarázza Dr. Richard Salvi a kutatás vezetője.
"Bizonyossá vált, hogy az idegi hálózat révén a fülzúgás nem a fülben generálódik, hanem magában az agyban." Ennek igazolására kezdtek ún. fMRI-vizsgálatokat végezni, ami kimutatta, hogy a fülzúgás mint abnormális jelenség nem egy konkrét agyterülethez köthető, hanem egy kvázi idegrendszeri hálózat "működéséből" fakad.
Az fMRI sokkal rugalmasabb vizsgálat mint az MRI, mert nemcsak megmutatja, hol van egy anatómiai képlet valahol a testben, hanem alkalmazásával pontosan követhető, hogy melyik pillanatban melyik terület aktív. Ezért annyira fontos az agyi működések kutatásában, elemzésében.
A kutatók patkányokat vizsgáltak, az állatoknak aszpirint adtak, mely emberben ismert módon okozhat fülzúgást, és felerősítheti a hallott hangokat is.
"Egyes agyterületek sokkal aktívabbnak tűntek, mint amikor az állat normál hangingerekre reagál" – említi a kutató. "Érdekes paradoxon, hogy a magas dózisú aszpirin viszont halláscsökkenést okoz, és kevesebb információ jut a fülből az agyba, mégis ennek ellenére nagyobb volt az agyi aktivitás. Autós hasonlattal élve, mintha kisebb teljesítményű motor mellett lehetne nagyobb sebességet elérni..."
Az idegrendszeri hálózat feltérképezésekor új elemre bukkantak. Nem szerkezetileg új természetesen, de nem volt ismert korábban, hogy a fülzúgásban, felerősödött hanghallásban bármilyen szerepe lehet. Ez az amygdala nevű agyterület, amely az érzékelt ingerekkel kapcsolatos érzelmek kialakításában játszik szerepet.
"Sokan arról számolnak be fülzúgás észlelését követően hogy jelentős stresszt, szorongást élnek át. Azt gondoljuk tehát, hogy itt nem a hallási észlelés, pl. a hallásvesztés a döntő, hanem a vele kapcsolatos érzelmi tényezők."
Az agyban lévő hálózat, a formatio reticularis szerepel a fight or flight – küzdj vagy menekülj reakció kialakításában. A vizsgálatban ez is aktivitást mutatott, valamint a hippocampus, amely az agy memóriaközpontja, amely képes a dolgok térbeli, helyi azonosítására, tehát hogy pl. hol képződött a fantom hanghallás, fülzúgás. A legérdekesebb észlelés azonban az volt, hogy mindezeken túl az fMRI-felvételeken még a kisagy is aktivitást mutat, amely viszont köztudottan motoros, tehát mozgási válasszal kapcsolatos tevékenység központja.
"Ez a tény megdöbbentő felismerés volt számunkra" – mondja Salvi. "Az idegrendszeri hálózat többi eleme könnyebben magyarázható, de a kisagy részvételére egyelőre nem látunk magyarázatot... talán az lehet a megoldás, hogy olyan kapu/gát, amely a fantomhangot, fülzúgást továbbítja a tudati működések felé".
http://www.sciencedaily.com/releases/2015/05/150512152646.htm
