Epilepszia - és erőszakos cselekmények?
Nem függ össze az erőszakos bűncselekmények elkövetésével az epilepszia! A jelenlegi közvélemény és szakértői álláspont ellenére az epilepszia nem függ közvetlenül össze az erőszakos bűncselekmény elkövetési esélyeivel. Igaz, azok esetében mégis lehet szó emelkedett kockázatról, akik korábban traumás agysérülést szenvedtek.
"Az eredmények eltérő jelentőséggel bírnak a kórházi gyakorlat, az igazságszolgáltatás és az alapítványok számára" - mondták el a szerzők. A kutatáshoz összeszedték az összes olyan beteg adatait, akik 1973 és 2009 között kerültek nyilvántartásba epilepsziával és traumás agysérüléssel, és minden egyes esetet összevetettek tíz olyan ember adataival, akik nem szenvedtek hasonló problémáktól. Összehasonlították ezeket az adatokat az erőszakos bűncselekmények ítéleteivel a személyes azonosító számok felhasználásával.
Ezzel a módszerrel kiderítették, hogy az epilepsziás betegek 4,2 százalékát a diagnózist követően legalább egyszer elítélték erőszakos cselekményért. Ez az arány az átlagemberek körében mindössze 2,5 százalék volt. Miután rögzítették a családi helyzetet (ahol az epilepsziás beteget összehasonlították a nem beteg testvéreikkel), eltűnt az összefüggés az epilepszia és a bűncselekmények elkövetése között. A droghasználat rögzítése és a traumás agysérültek egészséges testvéreikkel való összehasonlítása után azonban láttak kapcsolatot a sérülés és az erőszakos bűncselekmény elkövetése közt.
"Az epilepsziás és traumás agysérüléses csoportban egyenként több mint 22 000 ember szerepelt, ami a korábban használt mintáknál több mint 50-szer nagyobb az epilepszia, és 7-szer nagyobb az agysérülés esetében. Összefoglalásként, a svéd adatbázis 35 évre visszamenő használatával kiderítettük, hogy van kockázata az erőszakos bűncselekmények elkövetésének az epilepsziás és traumás agysérült betegek körében, melyek egymással ellentétesek, és diagnózisonként eltérnek az altípus, súlyosság és életkor szerint."
A szerzők szerint az epilepszia és az erőszak véletlenszerű összefüggésének hiánya értékes lehet az alapítványok és más szervezetek számára, hogy így küzdjenek az állapotot övező stigmák ellen. A vizsgálatok fejlesztésével, valamint a traumás agysérülést szenvedett betegek és rabok kezelésével csökkenteni lehetne a bűncselekmények számát.A kutatók így magyarázták okfejtésüket:
"Habár bűnügyi nyilvántartásokra hagyatkoztunk, más munkák kimutatták, hogy ugyanennyire alábecsülik az agresszió jelentőségét a pszichiátriai betegeknél...nincs okunk azt hinni, hogy más a helyzet a vizsgált két neurológiai állapot esetében. Az erőszakos bűncselekmények aránya javarészt hasonló Nyugat-Európában, ami azt jelenti, hogy az eredményeink némiképp általánosíthatók."
