Zenével a sérült gyermekekért!
Zenével beszélhetnek a kommunikációra képtelen, súlyosan sérült betegek.
Stefanie Blain Torontoban, Kanada legnagyobb gyermekrehabilitációs központjában öt éven keresztül tanulmányozta a súlyosan rokkant gyermekeket és szüleiket, illetve a köztük zajló kommunikációt.
A szülők még azoknak a gyermekeknek az állapotát is képesek voltak felismerni, akik mindenféle beszédre vagy jelbeszédre képtelenek voltak súlyos rokkantságuk miatt. A szülők ugyanis a legapróbb változásokat is képesek voltak pontosan megfigyelni, így egy aprócska szájrezdülés vagy a légzésükben bekövetkező legkisebb változás sem maradt észrevétlenül esetükben.
Blain ezeket az aprócska, szinte észrevehetetlen jeleket rögzítette és dolgozta át egy új jelrendszerré. Munkája eredményeként képes volt azt is bizonyítani, hogy a látszólag vegetatív állapotban lévő gyermekek, pl. kedvenc játékuk megpillantásakor nem maradnak közömbösek, ahogy a felszínes szemlélő gondolná, hanem valóban - a saját korlátaik között - élénkebbekké, jobb kedvűekké válnak. Még a teljesen megbénult betegek is reagálnak mindenre, ha másképp nem, a testhőmérséklet és a verejtékezés, illetve a szívritmus vagy a légzésszám megváltozásával.
A kutató a rögzített változásokat rendszerezte, majd - mint zeneileg képzett muzsikus is egyben - az egyes változásokhoz különböző hangokat rendelt. Így egy általa biológiai dalnak nevezett dallam játszódik le, minden egyes esetben, amikor valamelyik, látszólag teljesen kommunikációképtelen beteg reagál valamire, pl. arra, ha mondjuk bohócdoktorok lépnek be a kórterembe. A dallamot egy speciálisan erre a célra fejlesztett szoftver generálja, amely a rögzített fiziológiai jeleket alakítja át hangokká, illetve dallamokká.
A kutatómunka eredményei annyira sikeresek voltak, hogy egy másik tudós csoport már azon fáradozik, hogy ennek alapjain olyan rendszert legyen képes kidolgozni, amivel a súlyosan sérült gyermekekkel legalább igen-nem válaszok útján lehessen kommunikálni.
