Hétköznapi mérgeink nyomában
Oldalunkon viszonylag kevés szót ejtettünk eddig mérgekről, mérgezésekről. E cikkel indítjuk sorozatunkat, mely a mindennapi életben előforduló gyakoribb mérgezéseket fogja sorra venni. Lássuk, egy egyszerű hétköznapon mi mindennel találkozunk – amiről nem is sejtjük, hogy ártalmas, hosszabb távon mérgező (lehet)!
Szakmai leírások szerint naponta akár többezer olyan szer, kémiai vegyület hatása ér minket, amelyről egyáltalán nem is gondolnánk, hogy ártalmas lehet. Szinte minden lépésünket elkísérik hajnaltól – napestig...
BPA
Mostanában pl. sokat beszéltek az ún. biszfenol-A nevű vegyületről, mely közismert adalékanyag. Mire is jó a biszfenol-A (BPA)? Igen sokféle műanyagtermék része, a babák cumisüvegétől kezdődően a vizes műanyagpalackokig, ételkonzervekig, vagy orvosi, fogorvosi eszközökben, fogtömésekben, műanyag szemlencsében, CD-k, DVD-k anyagában, háztartási elektronikai eszközeinkben megtalálható mint adalék.
Mire használják? A műanyaggyártásban elősegíti a "rugalmasságot", törhetetlenséget, törésbiztosságot eredményez (köztudott ui. a műanyagok elöregedése, törése egy idő után).
A probléma onnan indult a BPA-val, hogy maga a vegyület "ösztrogénszerű", azaz hosszabb távon és/vagy nagyobb mennyiségben hormonhatása lehet. Kiderült később az elhízással és egyes (csecsemőkori) idegrendszeri zavarokkal kapcsolatos összefüggése is. Újabb (2000 utáni) vizsgálatok szerint gyermekkori viselkedészavarokat is kelthet, pl. figyelemzavaros hiperaktivitást. Felmerült egyes daganattípusok gyakoribbá válásával való kapcsolata – mindezt persze alapos vizsgálatokkal kell ellenőrizni.
Mindenesetre, 2010-ben a WHO a biszfenol-A fenti hatásait illetően széleskörű konzultációt indítványozott. Az EU pedig szintén tavaly novemberben "lépett", azaz idén március 1-től tilos a polikarbonát-tartalmú cumisüvegekben a BPA adalékként való alkalmazása. A lépés természetesen nagy felháborodást váltott ki több oldalról is...
Dioxinok
Szintén mostanában lett igen felkapott téma a pl. állattartásban gyakran alkalmazott dioxin-probléma. (A németországi tojások magas dioxintartalma miatt).
Mi a dioxin?
Maga a vegyületcsalád(ún. poliklór-dibenzo-para-dioxin, PCDD) a 20. szd. közepét követően jelent meg különféle ipari termékekben. Jellemző rá – és ez a veszély forrása is, hogy stabil, zsírban oldódó vegyület, a táplálékláncon keresztül az emberig jutva "feldúsul", zsírszöveteinkben raktározódik, női tejjel kiválasztódik. Néhány a PCDD-k közül ismerten rákkeltő hatású.
Legtöbbször élelmiszerek kapcsán találkozhatunk vele, mégpedig az állati eredetűeknél, amelyek zsírokat, olajokat tartalmaznak. Érdekes módon a halak és a tejtermékek tartalmaznak többet. A dioxinok ellenálló vegyületek, lassan ürülnek, lassan bomlanak. Króinikus hatásuk veszélyük a májkárosítás (cirrózis, fibrózis). A rákkeltő hatás konkretizálható: tüdőrák, gégerák, prosztatarák, non-Hodgkin-limfóma, leukémia lehet gyakoribb.
Az ellenőrzés, élelmiszer minőségbiztosítás során azért pontosan tudott a dioxin-határérték. Ez alatt még krónikus alkalmazás, élelmiszerfogyasztás során sem léphetnek fel megbetegedések, itt főleg azok kitettek a komolyabb veszélynek, akik dioxinokkal szennyezett környezetben élnek, vagy napi munkájuk során szennyeződnek – illetve akik magas zsírtartalmú ételeket fogyasztanak rendszeresen.
Ftálsavak
Szintén gyakran találkozunk vele tudtunkon kívül is... pl. kozmetikumokban, hétköznapi műanyagtárgyakban, csomagolóanyagokban. Mi a veszélye? A ftálsavakat a PVC lágyítására használják, és mivel nem kötődnek kémiailag, ezért könnyen kioldódhatnak. Fő toxikus hatásuk a reprodukciós rendszerre, a szaporodásra vonatkozik. Csecsemő- és kisgyermekkorban ennek fokozott a veszélye, ezért ftálsavakat (DEHP, DBP, BBP) tartalmazó termékek, játékok 0,1% felett nem tartalmazhatnak ilyen vegyületeket. Felnőttkorban persze nem kerülhető el a hétköznapi cikkek használata, de általános tanácsként mondható, hogy ami nem "kell" hogy műanyagból legyen, pl. zuhanyfüggöny, autóbelső borítás, azt saját erőből cseréljük le természetes anyagra...
PBDE
Ez a rejtélyes nevű anyag (polibróm-difeniléter csoport) bizony igen fontos, mert ez gyulladásgátló anyagok csoportja (no nem gyógyszeres értelemben...) tehát szinte majd minden köznapi termékben szerepelnek, a gyúlékonyság ellensúlyozására: építőanyagokban, bútorzatban, autóalkatrészekben, műanyagokban, textiliákban, repülőgépekben, a közismert poliuretán habban stb... még a PC-kben is, hogy az esetleges tűz ne tudja elpusztítani számítógépeinket.
Mintegy 20 éve merült fel, hogy károsító hatásaik lehetnek, kiderült pl. hogy egyes élelmiszerekben felhalmozódnak (pl. lazac, marhahús, vaj, sajtfélék). Magasabb a koncentrációjuk pl. a háziporban és a szennyvízben is. Károsító hatásaik egyrészt a hormonális- másrészt az idegrendszert érinthetik, pl. a női nemi hormonokat, pajzsmirigyhormont. Kiválasztódnak az anyatejjel is. Az EU 2004-ben a csoport néhány vegyületét (penta-, okta-BDE) betiltatta, de a régebben forgalomba került termékekben ezek is mind benne vannak...
Újszülötteken mért magasabb PBDE-értékek késői nyomonkövetésével kiderült, hogy 1-6 éves kor között mentális és fizikai fejlődésük károsodott, IQ-értékük átlagosan 5-8 ponttal kevesebb volt!
Az EU 2009-ben elrendelte e vegyületek szoros ellenőrzését, és elektromos és elektronikai eszközökben maximálta a PBDE tartalmat.
(forrás: wikipedia, ÁNTSZ, SZTE, MSD Orvosi Kézikönyv)
