Gyermekkori lúdtalp, tartási rendellenességek
Néhány éve azt tapasztalom, hogy ma már nem olyan határozott az elképzelés és a meggyőződés miszerint a gyermekkor és a fiatalság egyértelműen egyet jelent az egészséggel és a gondtalansággal. Mióta egyre többet tudunk meg tv-ből, rádióból, újságokból mások életéről, családok, gyermekek mindennapjairól, a problémákkal is többet találkozhatunk.
Ha egy családon belül pedig meg is jelenik valamilyen egészségbeli probléma, vagy fejlődési-, mozgásszervi rendellenesség akkor az első lépés legyen mindig a pontos feltérképezés, szakemberek véleménye, ne az innen-onnan szerzett információk jelentsék a továbblépést, vagy a támaszt! A legfontosabb a mielőbbi kezelés, ez mind a betegség kezdetéhez viszonyítva mind az életkorra nézve fontos. Ha a gyermeknél jelentkezik valamilyen mozgásszervi tünet ajánlott mielőbb a terápiát megkezdeni.
Leggyakoribb elváltozások a lúdtalp, a tartási rendellenesség, és bármilyen furcsán is hangzik, már gyerekkorban a hátfájás!
Gyógytorna és tornaóra
A táskacipelés, divatcipők, sok és hosszan tartó ülés a fenti tüneteket együtt, vagy külön is létrehozhatják, a háttérben azonban általában összefutnak a szálak. A probléma gyökere szinte minden esetben a gyenge törzsizomzat, a táskaviselés miatti hanyag tartás és a hatékony mozgás-, vagy sport elkerülése. A legtöbb gyerek és szüleik akikkel a fenti tünetek miatt találkoztam mind egybehangzóan azt mondták, hogy érthetetlen mitől alakult ki a baj, hiszen a rendszeres heti tornaórákon szorgalmasan részt vesz a gyermek.
Ez jól hangzik, és örömmel is hallom, mert szerintem elengedhetetlen területe az oktatásnak a mozgásra- és testtudatra nevelés! Egy hibája, hiánya van azonban a rendszernek, mégpedig az a tény, hogy nem vagyunk egyformák! A csoportos testnevelés, vagy sport órák a mozgást, átmozgatást biztosítják ugyan, a sportokat megismertetik, jó esetben meg is szerettetik, de ha van, vagy kialakulóban van egy szerkezeti elváltozás azt sajnos nem javítja, sőt az elváltozás mértékétől függően még ronthatja is, vagy fájdalmat okozhat. Fontos lenne ezért hogy ha a tünetek meghatározottak akkor azokat célirányos mozgáskezeléssel, gyógytornával is kezelésbe vegyék, így a testnevelő-, gyógytestnevelő és gyógytornász együttes munkája járulhatna hozzá a teljes javuláshoz és a mielőbbi erősödéshez!
Lúdtalp, gerinc, tartás, fájdalom
Az esetek legnagyobb részében lúdtalp önmagában nincs. Ez együtt jár kötőszöveti gyengeséggel, a gerinc valamilyen irányú elváltozásával, a törzsizmok gyengeségével, esetleg már kezdődő hátfájással, vagy lábfájással.
Első és legfontosabb a kezelésben a törzsizmok átfogó és célirányos erősítését, a tartás javítását, majd ezután az alsó végtag tornáját, és a talpizmok erősítésével a lúdtalp kezelését. Ezek a területek annyira összefüggenek, hogy külön kezelésük, vagy szelektív csak egy területre kiterjedő gyógytornájuknak az én tapasztalatom szerint nincs is látványos, vagy maradandó eredménye.
Az első lépcsőfok a gerinctorna, ebből folytatva pedig a tartásjavítás. A testsúly mindkét oldalra egyformán terhelése, a járás, állás közben is a testszimmetria felépítése, vagy visszaépítése. Ezután az izmok erősítése a fontos a most már beállított szerkezetre. Ebben a szakaszban eszközös (gumiszalag, fizioball, súlyzó) torna is szóba jöhet, de csak akkor, ha az alapgyakorlatok már pontosan és jól kivitelezettek! Végül a harmadik lépésben a talp tornája, járógyakorlatok, a sarok billenésének közvetlen helyreállítása történik, szépen összedolgozva majd az eddig már megtanult gyakorlatokkal.
A cél egy olyan terhelhető, rugalmas, de erős testfelépítés amely kiállja majd a jövőbeni megpróbáltatásokat! Ha a testet sikerül megerősíteni, a kialakulni kezdett elváltozások megelőzése, vagy kezelése és helyreállítása önbizalmat és erőt ad majd a gyermeknek. Időben elkezdett gyógytornával energiát és könnyebb mindennapokat adhatunk a jövő nemzedékének!
Pap Andrea