Hogyan kell lázat mérni babáknál, kicsiknél?

Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy jól mértük meg a baba testhőmérsékletét? Mire van szükségünk, és melyik technika a legjobb?

A szülők azonnal megijednek, ha a kisbaba lázasnak tűnik, ami nem is csoda. Gyorsan biztosnak kell hát lenni abban, hogy nincs nagyobb baj, nem komoly betegség tört ki a csecsemőn.

Mi kell a biztonságos lázméréshez?

Először is egy jó digitális lázmérő, amelyet gyógyszertárban, drogériában megkaphatunk. Ezeket a legkönnyebb használni, leolvasni, és csak két perc kell hozzá.

Ha régi típusúval történik a lázmérés, helyesen kell azt elhelyeznünk! Nem is olyan egyszerű, hiszen egy baba sokat mozog, nehezebb a lázmérő stabilan tartása. Hátránya, hogy könnyen összetörhet, és veszélyes higanyt tartalmaz. Használat előtt le kell rázni, hogy biztosan a kiindulóponttól induljon a lázmérés.

Egyes lázmérőket kifejezetten a végbélnyílásban lehet használni, a legtöbbet azonban a szájban és a baba hóna alatt is. Van olyan lázmérő is, mely csak a fülben alkalmazható, de ez drágább.

Hol mérjük a csecsemő lázát, hogy a legpontosabb eredményt kapjuk?

Mindegyik helynek megvannak az előnyei és a hátrányai, kérdezzük meg a gyermekorvost, hogy melyiket javasolja. Azt azonban tudni kell, hogy fürdetés után ne végezzünk lázmérést, hiszen az befolyásolhatja a test hőmérsékletét! Várjunk legalább 20 percet, miután megfürdettük a csecsemőt!

Az orvos valószínűleg a végbélnyílásban végzett lázmérést fogja javasolni, amíg a baba a 3 hónapos kort nem éri el. Ez ilyenkor a legmegbízhatóbb. Némelyik csecsemő megadóan tűri ezt a fajta lázmérést, de van, amelyik hisztérikusan reagál rá.

Amennyiben az utóbbi eset áll fenn, úgy jobb, ha előbb a karja alá helyezzük a lázmérőt és igyekszünk azt stabilan tartani. Ha megvan ez a hőmérséklet, akkor próbálkozzunk a végbélnyílásos méréssel, hogy biztosak legyünk a valós értékben.

Mindenképpen olyan lázmérőt szerezzünk be, amelynek rugalmas a csúcsa, mert ellenkező esetben akár el is törhetjük, ha a baba nagyon rúgkapál, s sérülést is okozhatunk neki! Lázmérés előtt, mindig tisztítsuk meg meleg, kicsit szappanos vízzel a lázmérőt és a végét töröljük meg egészségügyi alkohollal, majd hideg vízzel öblítsük le! A végét egy kis vazelinnel kenjük be, így könnyebb lesz a végbélnyílásba helyezni.

Legjobb, ha a baba háton fekszik a művelet közben, ezt úgyis megszokhatta már a pelenkacsere során. Sőt, ilyen módon a figyelmét is könnyebben eltereljük, mert látja az arcunkat. Az egyik kezünkkel kapcsoljuk be a lázmérőt, a másikkal pedig kissé nyissuk szét a csecsemő fenékpofáit, és gyengéden helyezzük be a lázmérőt.

A helyes mélység 1,3 - 2,5 centiméter, vagy amíg a lázmérő csúcsa el nem tűnik. A csecsemő lábait tartsuk biztonságosan, hogy ne mozduljon el nagyon. Ne engedjük el a lázmérőt sem, mert ha a gyermek mocorogni kezd, könnyen kárba vész az egész művelet, s az eszköz nem marad a helyén. Ne lepődjünk meg, ha a lázmérést követően a baba kiengedi a gázokat. Ugyanúgy tisztítsuk meg a lázmérőt használat után, mint előtte, majd tegyük el a helyére!

A fülbe rakható lázmérő előnye, hogy gyors, biztonságos és kényelmes a használata, sok egészségügyi intézményben is alkalmazzák. Csak egy gond van vele, ha nem pontosan helyezzük a fülbe, nehéz az eredeti értéket megállapítani.

Ha mégis ezt a megoldást választjuk, a lázmérés pontos menetéről kérdezzük meg az orvosunkat, vagy olvassuk el figyelmesen az utasítást, és ha így sem megy a dolog, akkor kérjünk a doktortól segítséget! Amíg nem vagyunk biztosak abban, hogy jól használjuk, ajánlott a végbélnyílásban mért értékkel összevetni, amit kaptunk.

3 hónapos kor alatt nem ajánlott, mert a baba füle túl kicsi a megfelelő lázméréshez. A csecsemő hóna aljába helyezett lázmérővel történő mérés is könnyű, biztonságos, de nem biztos, hogy igazán megbízható is. Bizonyos esetekben, akár 2 fokkal kevesebbet is mutathat, mint a végbélnyílásban végzett lázmérés.

Ha ezt a megoldást választjuk, üljünk le szorosan a baba mellé, hogy biztosan maga mellé szorítsa a karját, lényeges ugyanis, hogy a lázmérő csúcsa közvetlenül a bőrrel érintkezzen. Fontos, hogy ne legyen nedves a gyermek hóna alja!

Közben tereljük el a figyelmét, olvassunk neki, vagy vegyünk elő valamilyen játékot. Négy-ötéves koron alul, ne alkalmazzuk a szájban a lázmérőt! Egy kisebb gyermek nem képes azt megfelelően tartani, és még az is lehet, hogy rágni kezdi, de egy idősebb már meg tudja tartani a nyelve alatt.