Ami fáj a szívnek: gyermekek az onkológián...
Bár az előforduló tumoros betegségek típusaiban vannak eltérések, ugyanazokat az onkológiai gyógyszereket kapják, s hasonló mellékhatásokkal kell megküzdeniük a rákbeteg gyerekeknek, mint a középkorú vagy idős betegeknek.
A fiataloknál könnyebbség, hogy kevesebb a társbetegség, ám a fejlődésben lévő szervezetet így is megviselik a terápiák. Ugyan arányaiban sokkal kevesebb gyereket, mint felnőttet támad meg daganatos betegség, ám egy maciját szorongatva kemoterápiára váró kislány vagy a sugárkezelő várójában a felnőttek között képregénnyel a kezében ücsörgő tinédzser kitörölhetetlen emléket hagy csaknem mindenkiben. A RÁKGYÓGYÍTÁS magazin ezért látja létjogosultságát annak, hogy bemutassuk, miként küzdenek a gyerekek és orvosaik a rák ellen. Talán ebből a hasonló cipőben járó felnőttek is erőt meríthetnek.
Amíg a felnőttek körében 60 ezer fölé teszik az évente újonnan diagnosztizált rákos megbetegedések számát, a 14 év alatti gyerekek körében egy évben 200-250 esetben közli rosszindulatú daganat diagnózisát a kezelőorvos a családdal. Ugyan ez a szám nem tűnik magasnak, ám az 1 és 14 év közötti gyerekeknél a daganatos megbetegedések miatti halál a balesetek után a második leggyakoribb halálok. Egy gyerek súlyos, halállal fenyegető betegsége nagyon komoly érzelmi – és anyagi – tehertétel az érintett családok és környezetük számára. Ezt a társadalom is elismeri, legalábbis ez tükröződik abban, hogy a személyi jövedelemadó 1 százalékaiból sok felajánlást évről-évre a beteg gyerekeket támogató civil szervezetek gyűjtenek össze.
Miért lesz rákos egy kisgyerek?
Amint arra prof. dr. Kiss Csongor, a debreceni Gyermekgyógyászati Intézet Gyermekhematológia-Onkológia Tanszékének vezetője rámutat, a gyerekeknél a felnőttekhez képest más jellegűek a daganatos betegségek. Egyáltalán nem vagy csak rendkívül ritka esetben fordulnak elő azok a – sok esetben a több évtizedes károsodások összeadódásaként jelentkező – daganattípusok, mint például a tüdőrák vagy a nyelőcsőrák, gyakorlatilag nincs prosztatarák, emlőrák, méhnyakrák vagy vastagbélrák. A fiataloknál a vérképzőrendszer (leukémia) és a nyirokrendszer (limfóma) daganatai a leggyakoribbak, emellett az agyban és a központi idegrendszerben, a csontokban vagy támasztószövetekben, néha a vesében, a májban vagy a szemben fordulnak elő tumorok.
Miközben bizonyított tény, hogy a tüdődaganatok döntő többségét a dohányzás, a melanómát nagyrészt az összeadódó napártalmak, a méhnyakrákot a hosszú ideje fennálló HPV vírusfertőzés okozza, adódik a kérdés: mi okoz rákot azokban a gyerekekben, akikben még efféle hosszú távú károsító hatásokról nem lehet szó? Kiss Csongor rámutat: ahogyan a felnőtteknél, úgy a gyerekeknél sincs egyértelmű magyarázat, azaz egy konkrét betegnél nem lehet egyenes vonalon visszafejteni azt, vajon miért is lett beteg. A nagyszámú beteget bevonó nemzetközi kutatások alapján ugyanakkor fedeztek már fel összefüggéseket.
– Egyre nyilvánvalóbb, hogy a gyerekkori rákbetegségek egy része a méhen belüli fejlődésre vezethető vissza. A károsodás lehet örökletes jellegű és szerzett is, azaz egyrészt befolyásolják a gének, amelyeket a magzat a felmenőitől megörökölt, másrészt kihatással lehetnek rá a szülők foglalkozásából, életmódjából adódó génkárosodások is. Nemcsak az anyáé, hanem az apáé is, mert a vegyszerek vagy a sugárfertőzés nyomán kialakult károsodás az ivarsejtekkel átvihető az utódokra – fogalmaz Kiss Csongor.
A szülőknek sok esetben ugyanakkor nem róható fel a gyermek betegsége: például a csernobili atomerőmű 1986-os felrobbanásakor felszabadult sugárszennyezés mind a mai napig emeli egyes területeken a génkárosodással születő vagy pajzsmirigyrákban szenvedő gyerekek számát, és sok más olyan környezeti ártalom is előfordul, amelyet nem tudunk egyértelműen, visszamenőleg beazonosítani.
A cikk folyatását ld. itt:
