VÉRÁTÖMLESZTÉSSEL A MADÁRINFLUENZA ELLEN?

Bár az emberre igazán veszélyes vírustörzs még nem is alakult ki, sokan máris párhuzamot vonnak a madárinfluenza és az első világháborút követő spanyolnátha veszélyessége között. A Rochesteri Egyetem egyik kutatója is elemezte a két influenzavírus hasonlóságait, azonban ő inkább kedvező példának tekinti a majd' kilencven évvel ezelőtti járványt.

Az 1918 és 1920 között tomboló spanyolnátha (az influenza vírus A változatának H1N1 variánsa) egyes becslések szerint több mint húszmillió áldozatot követelt Európa-szerte (többet, mint maga a világháború). A kor egészségügyi színvonala és a terápiás lehetőségek - nem utolsó sorban a háború miatt - elmaradtak a maitól, azonban az orvosok akkor is megpróbálták felvenni a harcot a gyilkos kórral. Dr. John J. Treanor orvostörténész korabeli tudományos cikkekből próbálta meg felkutatni, milyen módszereket alkalmaztak, és úgy tűnik, a vérátömlesztés hatékony fegyvert volt. Az orvosok olyan emberek vérét adták a betegeknek, akik korábban már átestek a betegségen, így ellenanyagot hordoztak vérplazmájukban a vírus ellen. (Az ún. passzív immunizálás hasonló elven működik, és kiterjedten alkalmazzák például a Hepatitis A és B vírusok esetében). A kutató szerint ha egy madárinfluenzán átesett beteg vérplazmát ad, akár több tucat embert is megmenthet. A háború utáni, korabeli közlemények persze nem felelnek meg a mai tudományos követelményeknek (nem elég a betegek száma az összefüggés bizonyításához, nem írták le pontosan az alkalmazott módszert stb.), az ötlet mégis figyelemreméltónak nevezhető. 'Javaslom, hogy álljon fel egy szakértő bizottság, amely megvizsgálja a H5N1 vírus plazmaterápiájának lehetőségét' -foglalja össze javaslatát a szerző.