SZIFILISZ (VÉRBAJ, LUES) A51-A53 ---> A51: Elsődleges szifilisz A52: Késői szifiliszA53: A szifilisz egyéb, nem specifikus típusai
Szifilisz (vérbaj): oka, tünetei és kezelése
A szifilisz bakteriális eredetű, szexuális úton terjedő, rendkívül összetett betegség. Négy stádiumát különböztethetjük meg, és számos szervrendszert érinthet, a nemi szervektől a kardiovaszkuláris rendszeren át a központi idegrendszerig.
A nem kezelt szifilisz visszafordíthatatlan károsodásokat okozhat a látásban, hallásban, eltorzíthatja a testet, és évente 100 000-nél is több haláleset köthető hozzá. Antibiotikumokkal jól kezelhető.
A szifilisz oka és kialakulása
A Treponema nembe tartozó baktériumok között betegségeket okozókat és nem okozókat egyaránt találunk. Bizonyos fajok még az egészséges emberi szervezetben is megtalálhatóak, a normális bél-, szájüreg- és hüvelyflóra részét képezik. A szifilisz okozója a Treponema pallidum subsp. pallidum, Gram-negatív spirochaeta, spriális, dugóhúzóra emlékeztető, nagyjából 6-16 µm hosszúságú, 0,1-0,2 µm szélességű baktérium. A környezeti hatásokra rendkívül érzékenyen reagál. A Treponema pallidum gazdatest nélkül rövid időn belül elpusztul, az emberi gazdatestben azonban évtizedekig is megmaradhat, mert képes „kijátszani” az immunrendszert. Ez lehet az oka annak is, hogy a szifilisznek több stádiuma van: a szervezet csak részben képes felvenni a harcot a kórokozó ellen, teljesen legyőzni azonban nem tudja azt. A Treponema pallidum más alfaljai is okozhatnak betegségeket az emberben: framboesiát, endémiás szifiliszt vagy pintát, ezek azonban jóval ritkábbak, mint a szifilisz.
Annak ellenére, hogy az emberiség történelmét mekkora mértékben meghatározó betegségről van szó, a szifilisz patogeneziséről keveset tudunk. A baktérium tanulmányozása komoly kihívások elé állítja a kutatókat, többek között mert a kórokozó mesterséges körülmények között nehezen tenyészthető (komolyabb áttörést csak az utóbbi években sikerült elérni), az emberi szervezetben végbemenő komplex folyamatokat nem vagy csak minimálisan lehet modellezni. Éppen ezért még mindig meglehetősen keveset tudunk azokról a biokémiai, immunológiai folyamatokról, melyek meghatározhatják a betegség kimenetelét.
A szifilisz elsősorban szexuális úton terjedő betegség, a kórokozó a nyálkahártyán, illetve sérült bőrfelületen keresztül juthat be a szervezetbe. Rendkívül fertőző: már néhány tucat baktérium is elegendő a fertőződéshez. Az orális, a vaginális és az anális szex során egyaránt megfertőződhet valaki, sőt már gyakran az is elegendő a fertőződéshez, hogy a fekélyhez közeli bőrfelülettel érintkezik. A betegség első, illetve második stádiumában lévő, tüneteket is mutató szifiliszes beteg legalább 30-60%-nyi eséllyel fertőzi meg a partnerét (ez természetesen számos dologtól függ). A szifilisz fertőzött, de tüneteket még nem mutató ember vérével is terjedhet, ez azonban rendkívül ritka. A szervezetbe kerülés után a T. p. pallidum néhány órán belül a vér- és nyirokrendszeren keresztül szétterjed és szisztémás fertőzést, gyulladásokat okoz, és hamar megtámadja a központi idegrendszert is.
A szifilisz másik formája a veleszületett szifilisz. Ebben az esetben a fertőzött anya adja át a baktériumot a magzatnak még a terhesség alatt, vagy az újszülöttnek a szülés során.
Epidemiológia
A szifilisz a négy leggyakoribb szexuális úton terjedő betegség egyike. A szifilisz világszerte elterjedt, bár a fejlett országokban ritkább. Évente közel 6 millió ember fertőződik meg szifilisszel, és az érintettek száma a becslések szerint 18 millió körül van. Az esetek 90%-át Afrikában, Délkelet-Ázsiában, illetve Dél-Amerikában regisztrálják. A szifilisszel összefüggésbe hozható halálos estek száma 107 000 volt 2015-ben. Az olcsó, elérhető és hatékony antibiotikumos kezelés ellenére a szifiliszes betegek száma az 1990-es évek óta szinte mindenhol folyamatosan nő.
Más, szexuális úton terjedő fertőzésekhez hasonlóan a szifilisz is elsősorban a szexuálisan aktív korosztályt, 15 és 49 év közöttieket érintik. Közülük is kiugróan magas a 20-29 év közöttiek aránya. Férfiak és nők egyaránt megfertőződhetnek. A fertőzöttek között több a férfi.
2014-ben Európában 24 541, hazánkban pedig 623 új megbetegedést regisztráltak. Magyarországon a szifilisz a személyazonosító adatok nélkül hivatalosan jelentendő!
A nem kezelt szifiliszes betegek esetében a halálozási arány 8 és 58 százalék között van. Az elmúlt évszázadokban a szifilisz tünetei enyhébbek lettek, és kevesebb haláleset köthető a betegséghez. Az időben megkezdett gyógyszeres kezelésnek köszönhetően sokkal ritkábbak a komplikációk is.
Kiket érinthet a szifilisz?
Magasabb a szifilisszel való fertőződés rizikója:
- a nem kölcsönösen monogám párkapcsolatban élőknél
- a szexuális partnereiket gyakran váltogatóknál, illetve azoknak, akik egyszerre több partnerrel tartanak fent szexuális kapcsolatot
- a szexmunkásoknál és klienseiknél
- az intravénás drogokat használóknál
- a rosszabb körülmények között élőknél
- azoknál, akik nem vagy nehezen jutnak hozzá a szexuális felvilágosításhoz és a szexuális egészséget támogató szolgáltatásokhoz (nőgyógyászati vizsgálat, szűrővizsgálatok stb.)
Érdemes tisztában lenni azzal is, hogy egy szexuális úton terjedő fertőzés jelentősen megnöveli más STD-k rizikóját, és nagyon sok esetben egy-egy érintettnél nemcsak egy, hanem több fertőzés is kimutatható egyszerre. Vagyis, nagyobb a fertőzés rizikója azoknál, akik más, szexuális úton terjedő fertőzéssel is küzdenek. Ez a szifilisz esetén fokozottan igaz, a kutatások alapján elsősorban a HIV-fertőzés rizikóját növeli meg a szifilisz (többek között mert a fekélyes sebek miatt sérülékenyebb lesz a szervezet), a kockázat akár ötszörös is lehet.
Hogyan kaphatjuk el a szifiliszt?
A szifilisz szexuális úton terjedő betegség, a kórokozó a nyálkahártyán, illetve sérült bőrfelületen keresztül juthat be a szervezetbe. Az orális, a vaginális és az anális szex során egyaránt megfertőződhetünk, sőt már gyakran az is elegendő a fertőződéshez, hogy a fekélyhez közeli bőrfelülettel, vagy a fekélyből szivárgó váladékkal érintkezik valaki. A szifilisz egyike azon szexuális úton terjedő betegségeknek, melyek csókolózással is terjedhetnek. A betegség „aktív” szakaszában lévő érintett erősen fertőző: a szifilisz első, illetve második stádiumában lévő, tüneteket is mutató beteg mintegy 60%-os eséllyel fertőzi meg a partnerét.
Mivel a szifilisz gazdatest nélkül rövid időn belül elpusztul, nem áll ellen a kiszáradásnak, a magas hőmérsékletnek, a fertőtlenítőszereknek sem, tulajdonképpen lehetetlen, hogy vécéülőkéről, evőeszközről, törülközőről, használati tárgyakról stb. a szervezetbe kerüljön a kórokozó. Szintén elhanyagolható az esélye annak, hogy uszodában, fürdőben, jacuzziban fertőződjön meg valaki. Bár a szifilisz vérátömlesztéssel is terjedhet (erre a II. világháború előtt volt példa), napjainkban erre minimális az esély, mert a vérkészítményeket a világ fejlett országaiban rendkívül alapos teszteknek vetik alá.
Végbélnyílás-környéki viszketés oka, tünetei és kezelése - olvasson tovább!
A szifilisz másik formája a veleszületett szifilisz. Ebben az esetben a fertőzött anya adja át a baktériumot a magzatnak még a terhesség alatt.
A szifilisz tünetei és jelei
A szifilisznek négy stádiumát különböztetjük meg, az orvostudomány emellett külön kezeli a veleszületett (congenitalis) szifiliszt is. Minden stádiumra más-más tünetek a jellemzőek. A szifilisz jó néhány szervrendszert érinthet, így ez is befolyásolhatja a lehetséges tüneteket.
Primer (elsődleges) szifilisz tünetei:
- a nemi szerven megjelenő 0,5-3 cm nagyságú fekély (az esetek közel felében egyetlen fekély alakul ki, de nőknél előfordulhat, hogy egymással szemben, szimmetrikusan jelenik meg két fekély a vulva két oldalán)
- a fekélyes seb a legtöbb esetben férfiaknál a makkon vagy az alatt, nőknél a kis- és nagyajkaknál, a hüvelybemenetnél vagy a méhnyakon jelenik meg
- érintett lehet a végbélnyílás, az ujjak, a nyelv, a szájüreg, az ajkak vagy a mellbimbó is (az esetek 10 százalékában a szifiliszes fekély nem a nemi szerveken alakul ki)
- a fekély nyílt sebre emlékeztet, nem fájdalmas, nem viszket, felülete fényes, feszes, éles, kiemelkedő határvonalai vannak, közepe bemélyedhet
- a fekély környéke duzzadt
- a fekély megjelenése után 7-10 nappal megnagyobbodhatnak a környező nyirokcsomók
- a nem kezelt fekély akár 4-8 hétig is megmaradhat, de spontán gyógyulhat, helyén sebhely marad
- a fekély maga, illetve az abból ürülő váladék erősen fertőző
Szekunder (másodlagos) szifilisz tünetei:
- érintett lehet a bőr (az esetek 90-95%-ában), a nyálkahártya, a nyirokrendszer
- a törzsön és a végtagokon, valamint a tenyéren és a talpon, illetve a homlokon vagy a tarkón kisebb-nagyobb, pirosas vagy barnás kiütések jelennek meg, melyek nem fájdalmasak, nem viszketnek
- a kiütések az esetek 20-25 százalékában egyáltalán nem látványosak, a beteg nem is veszi észre ezeket
- szemölcsszerű, lapos, nyirkos felületű, puha tapintású, bőrkinövések a nemi szerveknél, a végbélnyílásnál a nyálkahártyákon (condylomata lata)
- a bőrkinövések és a kiütések egyaránt rendkívül fertőzőek
- láz, torokfájás, fejfájás, általános rosszullét, nyirokcsomó-duzzanat
- foltos hajhullás, az arcszőrzet és a szemöldök is érintett lehet
- a ritkábban jelentkező tünetek közé tartozik a máj- és vesebetegség, az ízületi gyulladás, a szemet érintő gyulladások
Látens (korai v. késői) szifilisz tünetei (a betegség tulajdonképpeni harmadik stádiuma)
- a korai, illetve késői látens szifilisz tulajdonképpen azt jelenti, hogy bár a fertőzöttség szerológiailag, laboratóriumi vizsgálat során bizonyítható, a betegnek semmilyen tünetei nincsenek
Késői (harmadlagos) szifilisz lehetséges tünetei (a betegség negyedik stádiuma):
- különböző tünetek jelentkezhetnek, attól függően, hogy mely szervrendszer az érintett
- krónikus, lágy, tumorszerű, gyulladt, különböző méretű gummák (göbök) megjelenése a bőrön, a csontokon, illetve a belső szerveken
- memóriazavarok, demencia, személyiségváltozás, pszichózis, depresszió, tévképzetek
- bizonytalan járás, egyensúlyzavarok, szédülés
- a végtagokban jelentkező éles fájdalom
- a térérzékelés és a mozgáskoordináció zavarai
A szifilisz diagnosztizálása
Meglepő módon, a szifilisz a nehezen diagnosztizálható betegségek közé tartozik. A korai szakaszban gyakran tünetmentes, vagy a kialakult fekélyt nem veszik észre, a tünetek sokfélék lehetnek, más problémákra is hasonlíthatnak – ezért is nevezték sokáig a betegséget a Nagy Imitátornak, Nagy Megtévesztőnek. A baktérium laboratóriumi körülmények között, mesterséges, „tiszta” táptalajon nem tenyészthető (tenyésztésében komolyabb áttörést csak az utóbbi években sikerült elérni). Ezért a baktérium vagy az ellene termelt antitestek igazolt jelenléte kell a szifilisz megállapításához. A pontos diagnózishoz szifilisz gyanúja (pl. fokozott kockázatú csoportba tartozó egyén) esetén a klinikai tünetek elemzése mellett vérvizsgálatra, illetve mikroszkópos vizsgálatra van szükség. A vérvizsgálat során például a T. p. pallidum ellen termelt antitesteket keresik. A hagyományos mikroszkópos vizsgálat általában nem kivitelezhető, mert az élő baktériumok túlságosan vékonyak ahhoz, hogy megfelelően látszódjanak. Ezért általában ún. sötét látóteres mikroszkópos vizsgálatot végeznek, melynél a fekélyből vett mintát elemzik, ebben ugyanis felismerhetőek a jellegzetes alakú kórokozók.
Gyakran előfordul, hogy a szifilisz mellett, azzal párhuzamosan más, szexuális úton terjedő fertőzés (pl. nemi herpesz, HIV, lágyfekély, LGV) is jelen van, ezért szifilisz vizsgálatakor általában ezek meglétét is ellenőrzik. Erre többek között a pontosabb diagnózis érdekében van szükség, hiszen a nemi szerveken kialakuló fekélyes sebek több betegségre is utalhatnak.
Orvosnál a szifilisszel
Segítheti a pontos diagnózist és a megfelelő terápia megválasztását, ha megosztjuk az orvosunkkal:
- Van-e állandó szexuális partnerünk?
- Éltünk-e nemi életet a tünetek jelentkezése előtti 24 órában?
- Volt-e egy vagy több új szexuális partnerünk a tünetek jelentkezése előtti 3 hónapban?
- Van-e tudomásunk arról, hogy a szexuális partnerünknek volt-e rajtunk kívül más partnere?
- Milyen szexuális tevékenységekben vettünk részt a partnerünkkel, partnereinkkel az elmúlt 3 hónapban?
- Szexuális együttlét során (akár új, akár régebbi partnerrel) használtunk-e gumi óvszert?
- Használunk-e valamilyen fogamzásgátló eszközt vagy éppen gyermekvállalásra készülünk?
- Van-e tudomásunk arról, hogy a szexuális partnerünknél valamilyen szexuális úton terjedő betegséget állapítottak meg? (akár a kapcsolatunk előtt)
- Voltunk-e külföldön a tünetek jelentkezése előtti 3 hónapban, és ott volt-e szexuális kapcsolatunk?
- Van-e valamilyen diagnosztizált szexuális úton terjedő betegségünk? Volt-e ilyen betegségünk a múltban?
- Használtunk-e intravénás kábítószereket, vagy volt-e szexuális kapcsolatunk olyannal, aki használt (vagy használhatott) ilyen drogokat?
- Mikor vettünk részt utoljára a szexuális úton terjedő fertőzéseket célzó szűrővizsgálaton?
- Van-e valamilyen diagnosztizált bőrbetegségünk (pl. ekcéma, pszoriázis)?
- Tudomásunk van-e a bőrt érintő allergiáról?
Nemi herpesz: kialakulása, tünetei, lefolyása és kezelése - olvasson tovább!
A szifilisz lefolyása és kimenetele
A szifilisznek négy stádiuma van:
- elsődleges,
- másodlagos,
- látens és
- harmadlagos.
Szifilisz esetén az első stádiumra
a fertőződést, vagyis a fertőzött személlyel való szexuális együttlétet követő átlagosan 3 héten belül kerül sor, de a lappangási idő 10 és 90 nap között mozoghat. A fertőződés helyén először lokális gyulladás alakul ki, melyből idővel apró, pattanásra emlékeztető bőrhiba, majd fekélyes seb lesz. Ez nem kezelt szifilisz esetében átlagosan 6 hétig is megmaradhat, de spontán, sebhelyet hátrahagyva gyógyul. Az első szakaszban más tünetek nem jellemzőek. A fekély rendkívül fertőző, és mivel nem fájdalmas, nem érzékeny, vagy éppen olyan helyen van, ahol nem észrevehető, szexuális együttlét során könnyen továbbadható a betegség a partnernek. A fekélyes sebek a fertőződést, illetve fekély megjelenését követő két hétben a legfertőzőbbek, ezután a fekélyben található kórokozók száma csökken (de ez nem jelenti azt, hogy az érintett ne tudná továbbadni a betegséget!)
A szifilisz második stádiuma
a fertőződést követően 4-10 héttel kezdődhet (vagyis, könnyen előfordulhat, hogy ekkora az elsődleges tünetek már el is múlnak). Gyakori, hogy a másodlagos tüneteket nem előzik meg az elsődleges tünetek. A legjellemzőbb tünetek a bőrkiütések, melyek lassan alakulnak ki, először a törzsön, a tenyéren, a talpon, illetve a végtagok hajlataiban. A kiütések az arcon is megjelenhetnek, általában a haj vonalát követik a homloknál és a halántéknál (ez a tünet a beszédes nevű corona veneris: Vénusz koronája vagy bujakoszorú). A második szakasz tünetei 3-6 hét alatt múlnak el, de a betegek negyedénél a tünetek többször is visszatérhetnek, kiújulhatnak. A baktérium ebben a szakaszban szinte minden szervrendszert megtámadhatja, a központi idegrendszertől az emésztőszervekig. Ez gyakran megnehezítheti a diagnózist, különösen, ha nem jelentkeznek a jellegzetes bőrtünetek. A szifiliszes tünetek ugyanis számos más betegségre hasonlíthatnak, akár még egy egyszerű megfázásra is.
A nem kezelt szifilisz tünetei az első két évben spontán elmúlhatnak, de ez nem jelent gyógyulást! Egyrészt, nagy a betegség kiújulásának az esélye, másrészt az érintett továbbra is fertőzőképes marad, átadhatja a szifiliszt a partnerének (illetve az anya a magzatnak is).
A betegség harmadik szakaszára, a látencia időszakára
a tünetmentesség a jellemző, a szifiliszt ilyenkor csak laboratóriumi vizsgálattal lehet kimutatni a szervezetben. A meghatározás szerint a szifilisz korai látens szakasza a fertőződést követő második évig tart, ezt követően késői látens szakaszról beszélünk. Ez utóbbi akár évekig, sőt évtizedekig is elhúzódhat. A beteg ez idő alatt tünetmentes. A korai látens szifiliszes esetek 25%-ban kiújulhatnak a második szakaszra jellemző tünetek. A szifilisz a tünetmentesség időszakában is fertőzhet, ám ez kevésbé jellemző, és főként akkor történik meg, ha a tünetek kiújulnak (vagyis a korai látens szakaszban). A látens szifilisz nem fertőz, de a szifiliszes anya továbbadhatja azt a magzatnak.
A szifilisz negyedik, legvégső stádiuma,
a harmadlagos szifilisz napjainkban szerencsére ritka. Harmadlagos szifilisz a nem kezelt betegek kevesebb mint 30-50 százalékánál alakul ki, a fertőződést követően 3-40, átlagosan 15 évvel. Lassú progressziójú, és tulajdonképpen bármely szervrendszert érinthet.
Chlamydia (klamídia): oka, tünetei és kezelése - olvasson tovább!
A szifilisz három különböző típusát különböztethetjük meg:
- gummás szifilisz,
- szív- és érrendszeri szifilisz,
- késői neuroszifilisz. (A betegség ebben a szakaszban nem fertőz.)
A gummás szifilisz jellemzői
a bőrön, a csontokon, a belső szerveken, a nyálkahártyán megjelenő, gyulladt, lágy, tumorszerű kinövések. A gummák fekélyes sebekké is alakulhatnak, maguk után sebhelyeket hagyva gyógyulnak. Jellemző, hogy a gummák az arc, a szájpadlás, az orrüreg eldeformálódását is okozhatják.
A kardiovaszkuláris szifilisznél
főként az aorta érintett, értágulat vagy aortagyulladás alakulhat ki, általában a fertőződést követően minimum egy évtizeddel jelentkeznek ezek a tünetek.
A késői neuroszifilisz a legritkább,
a betegek nagyjából 5-10%-ánál érintett a központi idegrendszer. A neuroszifilisz akár hosszabb ideig is tünetmentes lehet, de agyvérzést, gerincvelő- vagy agyhártyagyulladást, általános bénulással, viselkedési zavarokkal, demenciával járó dementia paralyticát és a gerincvelőt érintő tabes dorsalist is okozhat. A tünetek attól függően jelentkeznek, hogy mely agyterület az érintett.
Az időben diagnosztizált vérbaj jól gyógyítható, komplikációkra ritkán kell számítani. A nem diagnosztizált, nem kezelt betegség azonban idővel súlyos betegségeket okozhat, és akár halálos is lehet. A nem kezelt betegek nagyjából egyharmadánál alakul ki a harmadlagos szifilisz, és 20%-uk halálát okozza a betegség.
Vészhelyzet szifilisz esetén
Szifilisz esetén nagyon ritka, hogy a betegség olyan szövődményeket okozzon, melyek azonnali orvosi beavatkozást igényelnek. Haladéktalanul forduljunk orvoshoz, ha a szifilisz mellett a következő tüneteket tapasztaljuk:
- láz
- erős fejfájás
- nyaki merevség
- hallászavarok, hallásvesztés
- arcidegbénulás, az arc zsibbadása, az arcizmok gyengesége
- sárgaság
- kettős látás, látászavarok
A szifilisz szövődményei, komplikációi
A szifilisz szövődményei elsősorban attól függnek, mely stádiumban van a beteg, illetve, mely szervei érintettek. A szövődmények többsége a betegség harmadik, végső stádiumára jellemző. A betegség altípusától (vagyis az érintett szervrendszertől) függően a komplikáció lehet többek között:
- aortatágulat
- demencia
- bénulás
- vakság
- agyvérzés
- veseelégtelenség, májelégtelenség
- az arc vagy a test deformálódása, torzulása
A szifilisszel való fertőzöttség többszörösére növeli a HIV-vel való fertőződés kockázatát, elsősorban a kialakuló fekély miatt, mely szexuális együttlét során könnyen vérezhet is.
A szifilisz kezelési lehetőségei
A szifilisz antibiotikumokkal, elsősorban penicillinnel jól kezelhető. A választott hatóanyag, a dózis, a terápia időtartama az egyéni jellegzetességektől, a betegség stádiumától, a tünetektől függ. Az elsődleges vagy másodlagos, komplikációmentes szifilisz esetén egyszeri dózisban adagolt vagy 10-14 napos kúrában szedett antibiotikum (benzylpenicillin G, doxiciklin, tetraciklin, ceftriaxon) a javasolt terápia.
Rendkívül fontos, hogy kontrollvizsgálatokra, utánkövetésre az antibiotikumos terápia befejezését követően is szükség van! Időnként előfordulhat, hogy a gyógyulás nem teljes, ez pedig a betegség kiújulásával is együtt járhat, de annak a rizikója is a sokszorosára nő, hogy az érintett megfertőzi a partnerét. A kontrollvizsgálatokra (az egyéni állapottól függően) háromhavonta kerülhet sor.
Későbbi szakaszban, neuroszifilisz esetén hosszabb távú, akár több hetes antiobiotikum-kúrára van szükség. Előrehaladott stádiumú betegségnél az antibiotikum a beteg állapotának további romlását képes csak megállítani, a már bekövetkezett károsodásokat nem lehet visszafordítani.
Fontos megemlíteni a szifilisz antibiotikumos terápiájával összefüggő egyik lehetséges mellékhatást, a Jarisch-Herxheimer reakciót, mely lázzal, alacsony vérnyomással, szapora szívveréssel, hiperventillációval, izom- és fejfájással jár együtt. Ez a reakció nem azonos a penicillin-érzékenységgel. A Jarisch-Herxheimer reakció időnként életveszélyes is lehet!
A szifilisz megelőzése
Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan védőoltás, melynek segítségével megelőzhető lenne a szifilisz.
A szifilisz megelőzésére a legjobb módszer a monogám párkapcsolat, a magas kockázatú szexuális tevékenységek (pl. a partnerek váltogatásának) mellőzése. A gumi óvszer megfelelő használatával jelentősen csökkenteni lehet a szifilisszel való fertőződés rizikóját, de csak abban az esetben, ha a látható fekélyt teljesen befedi az óvszer.
A szexuális együttlét utáni tisztálkodás, a helyileg alkalmazott (akár antibiotikumot tartalmazó) krémek, a spermicid kenőcsök, a nemi szervek fertőtlenítőszeres, esetleg alkoholos letörlése teljesen hatástalanok, ezekkel a módszerekkel nem megelőzhető a szifilisz.
A nem monogám párkapcsolatban élőknek, illetve a magas rizikójú csoportokba tartozóknak (pl. HIV-fertőzötteknek) rendszeres, 6-12 havonta történő szűrés javasolt. Szintén kulcsfontosságú a várandósok szűrése, ez hazánkban a terhesgondozási protokoll kötelező eleme.
A szifilisz lappangási ideje hosszú, ez lehetőséget ad arra, hogy már az első tünetek megjelenése előtt megkezdjék a kezelést. Ez azoknak ajánlott, akikkel a diagnosztizált szifiliszes beteg a megelőző 90 napban szexuális kapcsolatot létesített. Ezzel nemcsak a súlyosabb problémák előzhetőek meg, de a fertőzés terjedése is jelentős mértékben lassítható. Rendkívül fontos éppen ezért, hogy a diagnosztizált beteg felvegye a kapcsolatot korábbi szexuális partnereivel és megfelelő szakemberhez irányítsa őket!
Mit tehetünk otthon szifilisz esetén?
A szifilisz súlyos betegség, kezelése szakorvos által javasolt gyógyszeres terápiát igényel, emellett pedig nagyon oda kell figyelni arra is, hogy másokat ne fertőzzünk meg. Nincs olyan házi módszer, mely bizonyítottan segítene megszabadulni a szifilisztől!
GYAKORI KÉRDÉSEK A SZIFILISSZEL KAPCSOLATBAN
Elkaphatjuk a szifiliszt egy nyilvános vécében?
Ennek az esélye elhanyagolhatóan kicsi, tulajdonképpen nulla. A szifilisz nem tartozik a különösebben ellenálló kórokozók közé, gazdatest nélkül rövid időn belül elpusztul, nem áll ellen a kiszáradásnak, a magas hőmérsékletnek, a fertőtlenítőszereknek sem, tulajdonképpen lehetetlen, hogy vécéülőkéről, evőeszközről, törülközőről, használati tárgyakról stb. a szervezetbe kerüljön a kórokozó. Egy esetleges fertőződéshez az szükséges, hogy a fertőzött személy nemi szerve közvetlen kapcsolatba kerüljön a vécé ülőkéjével, majd a másik embernek azonnal, pontosan ugyanoda kell ülnie, pontosan ugyanoda helyezve a nemi szervét. Erre a forgatókönyvre, valljuk be, meglehetősen kicsi az esély.
Csókolózással is terjed a szifilisz?
Bár minimális erre az esély, de igen. A csókolózás az alacsony kockázatú intim tevékenységek közé tartozik. Bizonyos betegségeknél a kórokozókat a testváladékok, így a nyál is hordozhatja, de az is növeli a fertőződés kockázatát, ha a szájnál, a szájüregben „aktív”, fekélyes sebek találhatóak, és az ezekből származó váladékkal kerül kontaktusba a partner.
Megfertőződhetünk szifilisszel, ha csak orális/anális szexben vettünk részt?
Igen! Veszélyes tévhit, hogy bizonyos szexuális tevékenységek „biztonságosabbak”, mint mások, és nem kell tartani a fertőződéstől, mert „csak” anális vagy orális szexuális aktusban vettünk részt. Az ugyan igaz, hogy a különböző tevékenységek különböző kockázatokat hordoznak, de azt semmiképpen nem mondhatjuk, hogy az egyik tökéletesen biztonságos, míg a másik egyáltalán nem az. Azt se felejtsük el, hogy egyes kórokozók nem csak a nemi szerveket támadhatják meg, hanem a szájüreg, a garat, a végbélnyílás szöveteit is.
Mononukleózis: tünete, lefolyása, szövődményei és kezelése - olvasson tovább!
Megfertőződhetünk szifilisszel, ha csak egyszer volt védekezés nélküli szexuális kapcsolatunk valakivel?
Igen! Az természetesen igaz, hogy minél többször, minél hosszabb ideig vagyunk intim kontaktusban valakivel, annál nagyobb a fertőződés rizikója, de a legtöbb szexuális úton terjedő kórokozónál, így a szifilisznél, már minimális kapcsolat is elegendő lehet a fertőződéshez. Ez persze sok dologtól függ, például az adott mikrobától, a szexuális aktus jellegétől, attól, hogy vannak-e tünetei a partnerünknek, sőt még attól is, hogy milyen neműek vagyunk. Sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a fertőzött férfi fertőzi meg a női partnerét, mint fordítva. A szakemberek szerint egyetlen védekezés nélküli együttlét esetén nagyjából 30 százalék a fertőződés esélye.
Honnan tudom, hogy fertőzött vagyok?
Ha a nemi szerveden fájdalmatlan seb alakul ki, ami aztán spontán múlik, vagy egyszercsak tele leszel nem viszkető bőrkiütéssel, és TERMÉSZETESEN voltál valakivel, akivel nem használtatok óvszert az együttlét során, akkor elkaphattad ezt a betegséget. A vérteszt leghamarabb 3 hét múlva mutatja ki a fertőzést, de ha pl. antibiotikumot szedtél akkor sokkal később lesz csak pozitiv a teszt. Ezért szoktuk javasolni, hogy 2 hét múlva is gyere el egy vérvételre, ha bármi gyanúsat észleltél magadon. Érdemes ilyenkor orvosi vizsgálatot is kérni.
Pozitív a szifilisz tesztem, pedig hűségesek vagyunk egymáshoz!
Egyrészt: azért mert az aktuális kapcsolatban hűségesek vagytok egymáshoz még nem zár ki semmit. Bárki hozhat egy előző kapcsolatából tünetmentesen szifilisz fertőzést.
Másrészt: sajnos biztonsággal csak arról tudsz nyilatkozni, amit te teszel. A partnered mellett nem lehetsz ott minden pillanatban, meg kell tudnod bízni benne. Ezért fontos a szexuális élet megkezdése előtt a másik megismerése, hogy a kölcsönös bizalom és tisztelet is kialakuljon a szerelem mellett.
Harmadrészt – de ez a legritkább eset – van, amikor a teszt „ál- pozitív”. A szifilisz tesztek nagyon megbízható, régóta használt vizsgálatok. Vannak azonban olyan betegségek, vagy állapotok, pl. a terhesség, amikor a tesztek akkor is fertőzést jeleznek, ha semmi bajod nincs. Ilyenkor olyan megerősítő teszteket használunk, amivel 100%-osan ki tudjuk zárni a fertőzést.
Megelőzhető a szifilisz?
Minden fertőző betegség, így a szifilisz is megelőzhető. Amit Te tehetsz: nem választasz felelőtlenül partnert, és használod az óvszert minden alkalommal – és minden formájú együttlétnél – amíg nem bizonyosodsz meg arról, hogy a párod nem fertőzött.
Források:
Justin T. Radolf: Treponema https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK7716/
Medscape https://emedicine.medscape.com/article/229461-overview
Healthline https://www.healthline.com/health/std/syphilis#what-is-syphilis
MedicineNet https://www.medicinenet.com/how_do_you_get_syphilis/article.htm
Brian Shmaefsky: Syphilis (Chelsea House, 2003.)
Infectious Diseases (Elsevier, 2017.), szerk: Jonathan Cohen, William G. Powderly
Mandell, Douglas, and Bennett’s Principles and Practice of Infectious Diseases (Elsevier, 2020.), szerk: John E. Bennett, Raphael Dolin, Martin J. Blaser
Dermatology (Elsevier, 2018.), szerk: Jean L. Bolognia, Julie V. Schaffer, Lorenzo Cerroni
Fitzpatrick's Dermatology (McGraw-Hill, 2019.), szerk.: Sewon Kang, Masayuki Amagai, Anna L. Bruckner, Alexander H. Enk, David J. Margolis, Amy J. McMichael, Jeffrey S. Orringer
Atlas of Sexually Transmitted Diseases (Springer, 2018.), szerk.: Mauro Romero Leal Passos
ABC of Sexually Transmitted Infections (Wiley, 2011.), szerk.: Karen E. Rogstad
Sexually Transmitted Infections and Sexually Transmitted Diseases (Springer, 2011.), szerk.: Gerd Gross, Stephen K. Tyring
