Pfizer és Moderna: miért kerülnek kórházba a kamaszok oltás után?
A 12-17 éves fiúk gyakrabban kerülnek kórházba az mRNS-alapú koronavírus elleni oltás okozta, szívet érintő mellékhatás miatt, mint Covid-19 miatt.
A koronavírus elleni védőoltások alkalmazhatósági körét egyre inkább terjesztik ki a fiatalabb korosztályokra. A fiataloknál leggyakrabban a Pfizer/Moderna mRNS-alapú vakcinájára esik a választás. Ahogy egyre több oltást adnak be, egyre gyűlik az ismeretanyag, a hatásosságot és a mellékhatásokat illetően is. Hónapok óta ismert, hogy különösen fiatal férfiaknál/fiúknál az mRNS alapú, koronavírus elleni vakcináknak (Pfizer és Moderna) egy ritka, de potenciálisan súlyos, életveszélyes mellékhatása lehet, ez pedig a szívizomgyulladás (=myocarditis). A myocarditis mint mellékhatás mellékhatás megléte gyógyszerhatóságilag elfogadott tény, azonban az aktuális szakmai állásfoglalások alapján a koronavírus elleni vakcina felvétele jelentette előnyök felülmúlják a vakcina felvételével járó esetleges kockázatot, vagyis megéri oltatni – fiatal férfiaknál, fiúknál is.
„Dogmákat döntögető” eredmények születnek?
Ez utóbbi – kockázatra és haszonra vonatkozó - megállapítás vonatkozásában némileg elgondolkodásra és megfontolásra sarkallhatnak azok az eredmények, amiket a napokban jelentettek meg USA-beli kutatók. Felvetődik a lehetőség, hogy a kockázat-haszon mérleg nem a megfelelő irányba mutat a 12-17 éves fiúk Pfizer-oltása kapcsán. Az eredmények egyelőre hivatalos közlésre várnak, jelenleg „peer review”, vagyis szakmai felülbírálat/jóváhagyás alatt állnak. Leszögezendő tehát, hogy a bemutatásra kerülő eredmények definíció szerint semmiképpen nem tekinthetők a mindennapi klinikai gyakorlatot meghatározó iránymutatásnak.
Koronavírus kombinációk: felrázva, nem keverve! Melyik legyen a 3. oltás? Kattintson!
A fiúkat jobban érinti, a lányokat kevésbé
Az USA-ban (a hivatalos mellékhatásjelentő rendszer, a VAERS adatainak a felhasználásával) összesítették azokat az adatokat, amiket 2021. január 1. és 2021. június 18. között gyűjtöttek össze a 12-17 éves, mRNS (gyakorlatilag Pfizer vagy Moderna) vakcinával oltott gyermekeknél. Összesen 257 szívet érintő mellékhatásos esetet (CAE) regisztráltak. Az USA-beli járványügyi hatóság, a CDC szerint a CAE esetek 94-96 %-a kórházi ellátást igényel.
A vakcina mindkét dózisát megkapó fiúknál - életkortól függően - a következő CAE-gyakoriságot tapasztalták, egymillió főre vonatkoztatva:
- 12-15 éveseknél: 162,2 eset
- 16-17 éveseknél: 94,0 eset
A hasonló korosztályú lányoknál – egyelőre ismeretlen okból - a szívet érintő mellékhatás-gyakoriságok egymillió főre vonatkoztatva alacsonyabbak voltak:
- 12-15 éveseknél: 13,0 eset
- 16-17 éveseknél: 13,4 eset
A mellékhatás vagy a Covid-19 a veszélyesebb a gyermekeknél?
A statisztikákból kiderül az is, hogy az egyébként egészséges 12-15 éves korú fiúknál a szívet érintő mellékhatások (CAE) gyakorisága 3,7-6,1-szer nagyobb, mint a 120 napon belüli, Covid-19-cel kórházba kerülés rizikója (2021. aug. 21-i állapot szerint). A 16-17 éves fiúknál a rizikót leíró szorzótényező alacsonyabb: 2,1 és 3,5 közötti.
Ez azt jelenti, hogy minél fiatalabb a fiúgyermek, aki a 2. koronavírus elleni mRNS-oltást megkapja, annál nagyobb a rizikója annak, hogy az oltás miatt (súlyos, kórházi ellátást igénylő) szívizomgyulladás alakuljon ki nála. Minél inkább lefelé haladunk az életkorban, annál nagyobb lesz a myocarditis jelentette fenyegetés, és bekövetkezik az, hogy a mellékhatások jelentette veszély „egyszer csak” felülmúlja a Covid-19-cel szembeni védelem jelentette előnyt.
Változtatni kellene?
A kutatók úgy vélik, hogy a vizsgált korosztályban mindenképpen további vizsgálatokra van szükség, amik az mRNS-oltásokat követő myocarditis súlyosságát és hosszú távú következményeit is tekintetbe veszik. Ezen túlmenően úgy vélik, hogy alternatív oltóanyagok, dózisok és dozírozási sémák alkalmazása megfelelőbb lehet ebben a korcsoportban.
Johnson and Johnson: ennyi az esélye a vérrögökre a Janssen után - olvasson tovább!
Dr. Budai Marianna PhD.
szakgyógyszerész
Forrás:
https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2021.08.30.21262866v1
