Koronavírus: mutánsok ellen a multivalens vakcina a megoldás
A koronavírus gyorsan mutálódik, gyorsabban, mint ahogy az oltóanyag fejlesztése és alkalmazása halad. Van-e értelme most oltani? - magyar kutatók válaszolnak.
Dr. Kemenesi Gábor a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Biológiai Intézetének adjunktusa, a Virológiai Nemzeti Laboratórium munkatársa az MTA hírlevelében ír a koronavírus-mutációk immunitást befolyásoló hatásáról.
A SARS-CoV-2 vírus által okozott COVID-19 megbetegedés súlyos hatásai mára már nem csupán az egészségügy területén, de gazdasági és társadalmi vonatkozásaikban is megmutatkoznak. Az új variánsok megjelenése újabb kihívás elé állította az emberiséget -írja.
A vírus mutációs változásainak mélyebb megértéséhez számos tényezőről kell beszélni. A jelenlegi harmadik hullámért részben felelős B.1.1.7. variáns megjelenésének hátterében például a korábban tudományos igényességgel dokumentált krónikus SARS-CoV-2-fertőzés szelekciós hatásait feltételezhetjük.
Ismert ugyanis, hogy az elhúzódó fertőzés során a gazdatestben jelenlevő víruspopuláció különféle kezelési hatásokra (pl. antivirális terápia) képes az átlagos mutációs rátán felüli genomváltozásra. Ilyen krónikus fertőzést, amelynél az ismertetett hatóerők fennállhatnak, immunhiányos betegeknél sikerült megfigyelni, de emellett fontos szempont magának a természetes immunválasznak az elégtelensége is ezekben az esetekben.
A hivatkozott tanulmányokban a vírus genomszekvenálási vizsgálatai kimagasló genetikai változatosságot tártak fel, az ismertetett ritka körülmények tehát nagyon komoly szelekciós hajtóerőt jelentenek a vírus számára. Alapvetően azonban a vírus terjedése során fennálló mutációs ráta által szelektált új variánsok megjelenése főként a vírus terjedésének mértékétől függ.
Egyszerűen fogalmazva: minél több a fertőzés, annál valószínűbb az újabb és újabb variánsok megjelenése.
Ezek a variánsok pedig a jelenlegi tudományos álláspont alapján idővel több, aggodalomra okod adó genomváltozást is okozhatnak, egymástól függetlenül is.
A tudományos következtetés az eddig rendelkezésre álló adatok alapján tehát az, hogy a vírus terjedése a legfőbb mutációs hajtóerő. Ennek fékezésére a hagyományos járványügyi intézkedéseken felül beszélhetünk közösségi és egyéni immunitásról is.
A magas átoltottság szabhat gátat az új vírusvariánsoknak
A közösségi immunitás alakulását a vakcinák tér- és időbeli elosztása, illetve a járvány terjedéséből fakadó természetes immunitás befolyásolja. A vakcinák elosztása jelenleg azonban rendkívüli módon egyenlőtlen, aminek veszélyeire a Lancet folyóiratban megjelent közlemény nemrég fel is hívta a figyelmet.
Az új variánsok megjelenése azokon a területeken, ahol az oltások mértéke nem megfelelő, természetszerűen veszélyezteti a már átoltott régiók járványügyi stabilitását is. A világ harmonizált vakcinációja tehát nem csupán humanitárius okokból lenne indokolt, hiánya a vakcinációkkal eddig elért és várhatóan hamarosan elérhető eredményeket is beárnyékolhatja.
Az egyéni immunitás szintjén rendkívül biztató eredmények érkeztek az elmúlt hetek során. Az mRNS-alapú vakcinák egy amerikai tanulmány szerint nem csupán a megbetegedéstől, de körülbelül 90 százalékban a fertőzéstől is megvédenek. Más technológián alapuló vakcinák esetében még nem érkeztek hasonló adatok, de a mortalitás és morbiditás mérséklésében elért eredményeik vitathatatlanok.
További szempont az immunitás időbelisége, melyet nem csupán a vakcinák által nyújtott védettség időtartama, de a külső befolyásoló tényezőként fellépő újabb variánsok megjelenése is meghatároz majd. Erről azonban egyelőre nincs pontos információ, csupán a legfőbb hatóerők ismertek, a válaszokat pedig a folyamatos tudományos elemzések szolgáltatják majd a közeljövőben.
Népszerű tévhit – amely mostanában egyre inkább megváltozóban van –, hogy a SARS-CoV-2 lassabban változik, mutálódik, mint más vírusok. Ezek a genomban történő változások a vírus fertőzési mechanizmusait is megváltoztathatják, így nyomon követésük létfontosságú - írja egy másik magyar kutató az MTA hírlevelében, Dr. Jakab Ferenc az MTA doktora, tanszékvezető egyetemi tanár, a Virológiai Nemzeti Laboratórium vezetője.
Az elmúlt időszakban jelentős figyelmet fordítottunk a tüskefehérje változásaira és arra, hogy ezek a változások hogyan befolyásolják a vírus terjedésének dinamikáját, hogyan képes esetleg ezek révén megkerülni az immunrendszer védekezési folyamatait. Ráadásul a tüskefehérje változásai megváltoztathatják a vírus receptorkötő (hACE2) képességét is.
Az összes jelenlegi, aggodalomra okot adó változat (B.1.351, B.1.1.7 és P1 törzsek) különbözik az eredeti, vuhani vírustörzstől. Az immunvédekezés kijátszásának kockázatát hosszú távon nehéz megjósolni az emberi koronavírusok, így a SARS-CoV-2 esetében is, de a madár-koronavírussal végzett vizsgálatok tapasztalatai azt mutatják, hogy egy adott variáns elleni oltások védenek a kismértékben különböző variánsoktól is.
Az erősen különböző változatok ellen azonban nem mindig adnak kellő védelmet.
A jelenleg rendelkezésre álló COVID-19 elleni vakcinák valószínűleg mind védelmet nyújtanak a SARS-CoV-2 uralkodó változataival szemben. De a megoldás hosszú távon az ún. multivalens vakcinákban rejlik. A multivalens vakcinák tartalmazzák többek között a vírus külső fehérjeburkának (nukleoprotein) elemeit is, amelynek a szelekciós nyomása és ezzel a variabilitása is kisebb, mint a tüskefehérje változási képessége. E védőoltások alapját tehát feltételezhetően már több domináns variáns adja majd. A SARS-CoV-2 elleni oltásokra még sok évig szükség lesz, és ezek az oltások különbözőek lesznek, éppen a vírus változékonysága miatt.
Ez kicsit talán az influenzavírus elleni oltásokhoz hasonlít majd. A nemzeti és nemzetközi felmérések, valamint az új variánsok gyors azonosítása és molekuláris jellemzése lehetővé teszi számunkra, hogy a jelenlegi helyzethez hasonlóan már ne csak „fussunk a probléma után”, hanem előzzük meg.
Az eredeti publikáció forrása: https://www.bmj.com/content/bmj/372/bmj.n771.full.pdf
Ez is érdekelheti:
