Kiknek kellene (újra) oltatni szamárköhögés ellen?

2024.07.29.

szamárköhögés pertussis oltás fertőzés prevenció betegség lefolyása vakcina

Kiknek kellene újra oltatni szamárköhögés ellen

Nemrégiben szamárköhögés miatt halt meg két csecsemő Magyarországon. Mindkét esetben az otthonából kórházba szállított, védőoltásban még nem részesült csecsemő lett a fertőzés áldozata.

A tragikus események ellenére járványról nincs szó, azonban a fokozott odafigyelés, a célzott újra oltás az újszülöttek és csecsemők kiemelt védelme érdekében nagyon fontos.

Egyre több szamárköhögéses esetet jelentenek Magyarországon is

Az idei évben eddig 153 gyanús esetet jelentettek, és 65 esetben már bebizonyosodott, hogy tényleg szamárköhögés (pertussis) áll a háttérben (2024. július 22-i állapot). Egyébként Európa egyéb országaiban (pl. Ausztria, Dánia, Norvégia) is nő a betegek száma tavaly óta, Magyarországon az idei év 20. hetétől kezdve ugrottak meg az esetszámok, és azóta heti 16-21 új fertőzéssel találkoznak a szakemberek; gyakran családi halmozódással.

Sorra jelennek meg az ajánlások, útmutatások arra vonatkozóan, hogy kinek kellene magát újra oltatni, és miként védhetők meg a betegség szempontjából legveszélyeztetettebbek, az újszülöttek és a még nem oltott csecsemők.

Mi a szamárköhögés tünete?

A szamárköhögés vagy pertussis súlyosan fertőző bakteriális betegség. Kezdetben a tünetei megegyeznek az orrfolyással, lázzal és enyhe köhögéssel járó megfázáséval.

Ilyen a szamárköhögés "hangja"

A betegség lefolyása 3 fő fázisra osztható

Az első a hurutos szakasz, amely általában 1-2 hétig tart. Kifejezetten hasonlít a vírusok által okozott légúti megbetegedésekre. Rossz közérzettel, enyhe köhögéssel, orrfolyással, orrdugulással kezdődnek a panaszok. Általában láz nélkül zajlik, de hőemelkedés kísérheti. A szövődmények (középfülgyulladás vagy hörgő- és tüdőgyulladás) fellépte esetén már jelentkezhet láz is.
A második fázisa súlyosabb: rohamokban megjelenő, kínzó, húzó köhögés jellemzi. Ez a szakasz egy hónapnál is tovább tarthat. A köhögési rohamokat követően a beteg kifejezetten kifárad, a megerőltetéstől az arcán vörös vagy kékes bőrszín jelentkezik, hányás is előfordulhat (főleg csecsemőknél és kisgyermekeknél). A tünetek éjszaka fokozódnak, romlanak.
A harmadik, utolsó (oldódási) szakasz 3-6 hétig is elhúzódhat. Erre a szakaszra szintén jellemző az epizódokban megjelenő köhögési roham, azonban a rohamok gyakorisága és intenzitása fokozatosan csökken.

A szamárköhögéssel szemben az oltás jelenti a védelmet

A szamárköhögést baktérium (Bordetella pertussis és Bordetella parapertussis) okozza. A fertőzéssel szemben a legnagyobb fokú védelmet a teljes átoltottság és a rendszeres újraoltás jelenti. Vagyis, a teljes lakosságnak oltottnak kellene lennie. Magyarországon a szamárköhögés elleni védőoltást 1954-ben vezették be, jelenleg a védőoltás kötelező. Hazánkban 98 %-os az átoltottság.

Elsősorban az oltásellenesek csoportjában, illetve a rossz közegészségügyi állapotú országokból érkező, gyakran oltatlan személyek körében terjed a szamárköhögés. Aggodalomra ad okot, hogy a még nem oltott, így a szamárköhögéstől nem védett újszülöttek, csecsemők könnyen megfertőződhetnek, és náluk több esetben súlyos, halálos lefolyású a kórkép.

Az oltott személyeknél is egy idő után hatását veszti az oltás, így a korábban oltott felnőttek is megbetegedhetnek. Minél gyengébb az immunrendszerük, annál súlyosabb lefolyású lehet náluk a fertőzés, amely kezelésében egyébként antibiotikumokat alkalmaznak. Fontos azonban a korai diagnózis és minél korábban megkezdett kezelés, ugyanis a betegség késői fázisában már nincs hatása az antibiotikumnak; ilyenkor már nincsenek jelen a baktériumok, annak ellenére, hogy a köhögési rohamok még fennállnak.

A szamárköhögés a kisdedekre a legveszélyesebb

A cseppfertőződéssel terjedő, 7-10 napos lappangási idővel fellépő szamárköhögés először enyhe megfázás formájában jelentkezik. A későbbiekben súlyos köhögési rohamokkal jár, és a betegség valamennyi korosztály közül a csecsemőkre a legveszélyesebb. A tipikus „húzó” hanggal járó köhögési rohamok ugyanis légzésleálláshoz is vezethetnek a kisbabáknál. A tünetek közé tartozik, hogy a csecsemő öklendezik, zihálva veszi a levegőt, szemei kidüllednek, hányás jelentkezik. Etetési nehezítettség, légzéskimaradás, tüdőgyulladás, epilepsziás rohamok, többszervi elégtelenség, veseelégtelenség alakulhat ki.

A betegség hónapokig tarthat, nem véletlenül nevezik angolul „whooping cough” vagy „100-day cough” néven (100 napos köhögés).

Amíg nincs oltva a csecsemő, addig a családtagoknak, gondozóknak kell(ene) oltottnak lenni!

A szamárköhögés elleni védőoltást először két hónaposan, majd három és négy hónaposan kapják meg az kisdedek, és csak ezután alakul ki teljes védettség. Addig pedig óvni kell(ene) a gyermeket a szamárköhögést okozó baktériumtól.

De hogyan?

- Az újszülötteket, csecsemőket leginkább azok a velük érintkező családtagok és gondozók veszélyeztetik, akik hordozzák a szamárköhögést okozó baktériumot. Az újszülöttek és a csecsemők számára a védelmet az kínálná, ha az őket gondozók védenék magukat vakcinával, és nem vinnék át a kórokozót a védtelen gyermekre. Az Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) felhívja a lakosság figyelmét, hogy a csecsemővel egy háztartásban élő családtagok és a csecsemő gondozásában résztvevők számára is javasolt a védőoltás. A Magyar Védőnők Egyesülete is azt javasolja, hogy a várandós anyukák az utolsó trimeszterben oltassák be magukat és családtagjaikat.

- Az NNGYK hangsúlyozottan kéri, hogy a szülést követő első 6-8 hétben ne menjenek vendégségbe az újszülöttel, kerüljék a zsúfolt helyeket, korlátozzák az újszülöttet látogatók fogadását. Az újszülött immunrendszere még részben védtelen a környezeti hatásokkal és fertőzésekkel szemben.

Az egykor kapott védőoltás nem jelent tartós védelmet

A gyermekkori oltásokat követően felnőtt korban – 10 évenként – újraoltás ajánlott.

Minél idősebb valaki, annál kevésbé „működik benne” az egykori védőoltás, és annál kisebb fokú a védelme a szamárköhögéssel szemben, hacsak nem veszi fel a védőoltást újból. Megeshet, hogy az immunrendszer bizonyos betegségek vagy immunrendszert szuppresszáló gyógyszerek (pl. tartós szteroid-alkalmazás) hatása miatt olyan mértékben gyengül, hogy nem képes ellenállni a fertőzéssel szemben, és megjelenik a szamárköhögés. Így a sérült immunrendszer esetében is lényeges az újraoltás jelentette védelem.

Fokozott a szamárköhögés rizikója, ha olyan (jellemzően gazdaságilag elmaradott) országba utazik valaki, ahol az átoltottság alacsony; ezért javasolják bizonyos országokba való utazások előtt a szamárköhögés elleni oltás felvételét.

Erősen ajánlott felvenni a védőoltást azoknak, akik sokat mozognak újszülöttek, csecsemők körében, ilyen módon megelőzhető a még nem oltott gyermekek megfertőződése.

Milyen vakcináról van szó?

Magyarországon 1954-ben vezették be a Di-Per-Te oltást, amely a diftéria (torokgyík), a szamárköhögés (pertussis), illetve a tetanusz (merevgörcs) ellen védelmet nyújtó kombinált oltóanyag. Ezt az oltóanyagot 2006-ban váltotta fel a jelenleg forgalomban lévő DTPa kombinált vakcina. Ebben az elődhöz képest csupán a szamárköhögés ellen védő komponens változott: acelluláris lett, azaz csupán a baktérium legfontosabb antigénjeit tartalmazza, elölt baktériumot nem.

Hazánkban a csecsemők 2, 3, illetve 4 hónapos korukban kapják meg a DTPa-oltást, és a három oltást követően alakul ki a kellő fokú védelem. Az oltást 18 hónapos korban, 6 éves korban, illetve 6. osztályos általános iskolásoknál (11 éves korban) megismétlik.

A jelenleg használt szamárköhögés elleni, újra oltásra alkalmazható vakcina (különböző márkaneveken)

évtizedek óta használt, kipróbált,
hagyományos technológiával előállított (nem mRNS típusú).
A mellékhatásokat illetően: az injekció beadási helyén 1-2 napig tartó enyhe fájdalom, bőrpír, duzzanat léphet fel, esetleg hőemelkedés, láz jelentkezhet.
Az oltás akkor nem vehető fel, ha valaki lázas beteg, vagy a korábbi oltására allergiás reakciót mutatott.
A vakcinák a terhesség 2. és 3. trimeszterében is alkalmazhatók.