Fertőző betegségek – a tüdőgyulladás

A közösségben szerzett tüdőgyulladás az egyik leggyakoribb fertőző betegség, azért is fontos, mert nem csekély a vele kapcsolatos halálozás – világszerte.

A közösségben szerzett tüdőgyulladás (CAP) az "alsó légutak" gyulladása, szemben , amely a "felső légúti" gyulladásokat mutatta be.

Mi okozhatja?

A gyakori között tartjuk számon, kialakulásáért számos kórokozó tehető felelőssé. A CAP 80-85 százalékát okozó leggyakoribb baktériumok:

Streptococcus pneumoniae

Haemophilus influenzae

Moraxella catarrhalis

(Ritkábbak, csak az érdekesség kedvéért: Francisella tularensis, Chlamydia pneumoniae és Legionella fajok).

A CAP általában úgy alakul ki, hogy a baktérium/kórokozó inhaláció, vagy lenyelés útján bejut az alsó légutakba, a hörgőkbe, tüdőlebenyekbe.

Súlyos tüdőgyulladás

Akkor alakulhat ki, ha a betegnek pl. szív-érrendszeri, és a tüdőt is érintő egyéb betegsége van, vagy csökkent immunműködése, vagy nagyon magas a kórokozók ún. virulenciája. (Ez utóbbi még fiatal korban is igaz lehet!) Súlyos tüdőgyulladás jöhet létre, mint szövődmény pl. influenzában, legionárius betegségben, Hantavirus fertőzésben stb.

Megbetegedés és halálozás arányai

A tüdőgyulladás kockázata időskorúakon és immundeficiens (csökkent immunműködésű) betegeken a legnagyobb.

Az életkor szerepe

Fiatalokon általában ambulánsan kezelhető a tüdőgyulladás és főként a Mycoplasma pneumoniae okozza, időskorban viszont az esetek nagyobb részében kórházi kezelést igényel.

A tüdőgyulladás jellemző tünetei, és vizsgálatai

A tüdőgyulladás legjellemzőbb tünetei a láz, mégpedig magas láz, a mellkasi (szúró jellegű) fájdalomérzés, és a köhögés.

A pulzus gyorsul és a légvételek száma is.

A köhögés kellemetlen, kínzó és eleinte "improduktív", azaz köpet csak később képződik.

A köpet főleg a fenti baktériumoknál jellegzetes, esetleg vér is megjelenhet benne.

A tüdő hallgatózása érdes (reszelős) hangot mutat a lebenyek felett. Elképzelhető mellhártya-beszűrődés is (pl. állatokkal való érintkezés utáni tüdőgyulladás esetén).

A háziorvos, amennyiben a fennálló tünetek alapján úgy ítéli meg, szakorvoshoz küldheti a pácienst.

Diagnózis

Képalkotás: itt még ma is jellemző (az egyre ritkábban alkalmazott) röntgenvizsgálat, érzékenyebb módszer természetesen a CT-vizsgálat.

Tenyésztés: általában azért nem támogatják, mert a köpetből ún. vegyes flóra tenyészik ki, tehát "egészen pontosan" nem azonosítható az egyedi kórokozó.

Mintavétel: akkor merülhet fel, ha a beteg nem reagál a (antibiotikus) kezelésre.

Elkülönítés más betegségektől

Az orvos számára fontos a tünetek és a jelek alapján (+ diagnosztikai vizsgálatokkal) a tüdőgyulladást más légúti vagy szív-érrendszeri betegségektől elkülöníteni.

Melyek ezek?

• Akut bronchitis (hörgőgyulladás)
• Szívinfarktus
• Szívelégtelenség, tüdő-ödéma
• Gyógyszerérzékenység (nitrofurantoin)
• Gyógyszer okozta tüdőbetegség
• Tüdőembólia
• Hörgőrák
• Besugárzás okozta gyulladás
• Limfóma (nyirokrendszeri daganatos betegség)

Limfóma (nyirokrendszeri daganatos betegség)

Hogyan kezelhető a tüdőgyulladás?

A közösségben szerzett tüdőgyulladásnak nincsen "optimális" kezelése. Kezelhető egy (monoterápia), vagy kombinációval is. Számtalan szert alkalmaznak, csak felsorolásszerűen: amoxicillin, amoxicillin/klavulánsav, makrolidek, doxiciklin. Időskorúakon ezek mellett a kinolon csoport néhány tagja alkalmazható.

Külön téma a kórházban szerzett tüdőgyulladás (HAP), amely igen veszélyes, a kórházi tartózkodás 48-72-ik órájában alakulhat ki, halálozási aránya is magas. Itt komoly kockázati tényező lehet a hosszas előzetes kórházi tartózkodás, a cukorbetegség, COPD megléte, alkoholizmus, veseelégtelenség, kóma, metabolikus acidózis (a szervezet elsavasodása). A kezelés intenzív körülményeket, gépi lélegeztetést + célzott antibiotikum terápiát igényel.

Forrás: Reese-Betts: Az antibiotikumok kézikönyve, Kerpel F.S.: Farmakoterápia