"Ebolavírus" Magyarországon - ezt kell tudni róla a virológus szerint
Fertőz embereket? A denevértől is elkaphatjuk? Mennyire halálos? Kemenesi Gábor válaszol.
Kemenesi Gábor írt a magyarországi "ebolavírusról", miszerint az a vírus, ami Magyarországon is megjelent, és amiről a hírek szólnak, valójában nem ebola vírus:
"Nem Ebola, hanem az afrikai járványokból ismert Zaire ebolavírust is magába foglaló, Filovírusok családjának egy másik tagja. Ezen belül nyolc csoportot (genus) különítünk el, melyekből kettő esetében ismert emberi megbetegedés. Az emberek számára jelentős csoportok a hírhedt Ebola és Marburgvírusok. A nevüket a fonalszerű megjelenésükről kapták (nyitókép) Több erről itt.
A többi csoport egyéb állatokat fertőz, vagy csak azokból ismert például tengeri és édesvízi halakból, vagy egyelőre csupán denevérekben kerültek leírásra.
Az immáron hazánkban is kimutatásra került Lloviu cuevavírus jelenlegi tudásunk alapján kizárólag egy bizonyos denevérfajhoz köthető, és az eddigi eredmények alapján rendkívül nagy túlzás emberi megbetegedésekről vagy fertőzésekről beszélni – erről lent részletesen.
A Lloviu vírus egyébként 2002-ben mutatta meg először magát, így 20 éve már bizonyítottan Európában lehet. Az eredményeink alapján ez ennél még régebbi jelenlétet is jelenthet, ugyanis a genetikai változatossága igen kiegyensúlyozott.
Források:
Hal filovírusok Európában: https://wwwnc.cdc.gov/eid/article/27/12/21-0491_article
Eredeti felfedezés Spanyolországban: https://journals.plos.org/plospathogens/article?id=10.1371/journal.ppat.1002304
2016-os magyarországi kimutatás: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5906664/
Jelenlegi, tudományos áttörést jelentő cikkünk:
https://www.nature.com/articles/s41467-022-29298-1
Fertőz emberi sejteket, tehát elkapjuk?
(nagyon nem biztos)
A laboratóriumi, flaskában végzett kísérletek semmiképp sem hasonlíthatóak egy teljes emberi szervezethez, annak minden komplexitásával együtt. Valóban kimutattuk, hogy képes emberi, majom és denevér sejtek fertőzésére laboratóriumi körülmények között. Azonban a valóság ennél jóval összetettebb, egyáltalán nem bizonyított, hogy egy teljes emberi szervezet is képes lenne ugyanezt produkálni, ráadásul itt fertőzésről beszélünk, nem pedig megbetegedésről.
Rendkívül sok vírus képes emberi fertőzésre, úgynevezett tünetmentes formában. Ez alól a filovírusok sem képeznek kivételt, ismert például, hogy az Ebola csoportba (genusba) tartozó Reston ebolavírus tünetmentes emberi fertőzést képes okozni.
Tehát a sikeres átugrásnak rendkívül sok paramétere van, ebből csak néhány: megfelelő ürítés az állatból, megfelelő találkozás a vírussal, fogékony és hozzáférhető emberi sejtek, hatékony fertőzés, hatékony vírusreplikáció, hatékony vírusürítés a fertőzött sejtekből, szisztémás fertőzés, megfelelő mennyiségű vírus ürítése megfelelő módon, stb. Erről és a vírusok átugrásáról, járványok kialakulásának követelményeiről részletesen az MTA tudomány ünnepe előadáson:
A denevértől simán el lehet kapni?
(nagyon nem)
Egyelőre semmi sem bizonyítja, hogy az a bizonyos denevérfaj, amelyben kimutattuk a vírus, képes lenne terjeszteni azt emberekre. Ehhez számos paraméternek kell megfelelni, melyekből a legtöbbet vizsgáltuk is ezekben az állatokban. Jelen tudásunk szerint nem ürítik sem vizelettel, sem széklettel, sem a nyálukkal a vírust. Ráadásul rendkívül emberkerülő fajról van szó, így a szakembereken kívül más nem is találkozik velük – itt megjegyezném, hogy más fajokban is kerestük Európa-szerte a vírust és masszív adatsorral a hátunk mögött mondhatjuk, másik faj, melyekkel esetenként találkozhatunk is nem hordozza. A hatékony átugráshoz nem csupán a fertőzött állat vírusürítése a lényeges, hanem a felvevő oldal, azaz az ember találkozása ezekkel az állatokkal, annak körülményei és a vírus fentebb más ismertetett szükséges képességei.
Soha ne feledjük, a denevérek ökológiai szerepe világszerte a rovarokéval vetekszik, rendkívül fontos és hasznos állatokról van szó. Saját tanulmányaink fő fókusza is a denevérvédelem mentén zajlik, hiszen a vírus eredeti kimutatásakor több ezer denevér pusztult el az Ibériai-félszigeten és hazánkban is tapasztaltunk hasonló jelenséget. Természetesen az emberi oldalra jelentő kockázat értékelése is fontos, erről az utolsó pontban.
Az ismeretlen kockázatok mérséklésére és a denevérek védelmére született javaslatcsomagunkból, szakemberek számára készítettünk publikációt: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC9090692/
Oké, de ha mégis elkapom halálos?
(valószínüleg nem)
Természetesen vizsgálataink kiterjedtek a fertőzés utáni mechanizmusok, a betegségokozó képesség megértésére is. Az Ebola és Marburg esetében a halálos kimenetelhez, a COVID-19-nél már megismert citokinviharhoz hasonló, felpörgetett immunfolymatok vezetnek.
A filovírusok esetében, az a folyamat, amely a sokszor halálos kimenetelű betegséghez elvezet, nagyon hasonló. Itt a vírusok, szervezetbe történő hatékony bejutása után (átugrási esemény, megfertőződés) elsődlegesen az úgynevezett makrofágokat, monocitákat és dendritikus sejteket célozzák. Ezek olyan immunsejtek, melyek a fertőzés hatására gyulladásos citokinek megjelenését indítják (gyulladásos folyamatokat mediáló molekulák). Az így túlpörgetett szervezet végül saját magát károsítva jut el a betegség fázisába.
Az egyik elsődleges vizsgálat ezeknél a vírusoknál tehát – képes-e ugyanerre. Amerikai kollégákkal ezt a kérdést is megvizsgáltuk, a Lloviu vírus a Reston ebolavírushoz hasonlóan, nem indukálta ezt a folyamatot. Ezek alapján, jelen pillanatban azt mondhatjuk, hogy még amennyiben az emberi fertőzéshez szükséges ezernyi akadályt le is küzdi, valószínűleg tünetmentes fertőzést okozhat csupán.
A nevezett publikáció: https://journals.plos.org/plospathogens/article?id=10.1371/journal.ppat.1010268
Miért csinálunk ilyen kutatást?
A koncepció – találd meg és ismerd meg a vírusokat mielőtt azok találnának ránk. Ez a koncepció vezérli a fertőző betegségek kutatását a tudományos kutatási támogatások rendszerét minimum a SARS 2002-es megjelenése óta. A jelenlegi legnagyobb amerikai vagy európai kutatási támogatásokat is számos hasonló témában írják ki (Pl: https://ec.europa.eu/.../horizon-hlth-2022-disease-07-02)
Amennyiben egy-egy vírust akkor kezdünk kutatni, amikor már emberi esetek vagy járványok formájában megmutatja magát, bizonyos tekintetben késő.
A Lloviu vírussal kapcsolatos kutatások is ennek mentén zajlanak, számos más vírussal együtt, itt további adalékként a denevérek védelme is fontos célunk, hiszen Európában minden denevérfaj védett. A kutatások leglényegesebb eleme a folyamatos kockázatértékelés és a kutatás ennek mentén történő evolúciója.
Egy nagyon hasonló kutatás az úgynevezett Bombali vírussal kapcsolatban, 2018 óta zajlik Amerikában. A Bombali vírus afrikai denevérekben került leírásra 2018-ban. Óriási hír volt akkoriban a nyugati sajtóban, hogy kutatók még az emberi megbetegedések előtt azonosítottak egy kórokozót. Ez a vírus az Ebola csoport tagja, így valóban közeli rokona a Zaire ebolavírusnak. Nemsokára számos más országban, Afrika-szerte kimutatták és minden eddigi jel szerint képes lehet emberi fertőzésekre, az Afrikából már ismert mechanizmusok és kulturális háttér (bozóthúsfogyasztás) hatására. Amerikai kutatók nemrég a mi tanulmányainkhoz nagyon hasonló logika mentén járták körbe a kérdést, felkészülve az esetlegesen megjelenő emberi megbetegedésekre. Forrás: https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=4035855
Jelenlegi eredményeink azért okoznak ekkora szenzációt a tudományos világban, mert a filovírusok megértéséhez és a szörnyű afrikai járványok hatékony kezeléséhez nagyon fontos megértenünk ezen vírusok működését. Az, hogy laboratóriumi körülmények között, denevérmintából izoláltuk a vírust, egyrészt megnyitotta az utat számos olyan kutatás felé, amely az összes többi filovírus megértését és az ellenük való védekezést szolgája, másrészt rendkívüli eredmény, hiszen denevérből ezidáig csupán a Marburgvírusokat sikerült izolálni. A Nature communications, a nemrég publikált legjobb 50 cikk közé választotta mikrobiológiai témában (https://www.nature.com/collections/jedgcgeija), később pedig a Science folyóirat is szemlézte (https://www.science.org/doi/10.1126/science.abq7835).
Így végezetül a tanulság: a tudomány és annak eredményei jóval összetettebbek, mint ami elfér egy rövid cikkanyagban. A jelenkori médiakultúra sokszor rendkívül túlzó és hatásvadász, így azt tudom javasolni – kérdezzük a kutatót, olvassuk inkább a kutatót."
További, ajánlott anyagok a témában:
