Az AIDS-Világnap margójára

Az AIDS világnapjának központi témája 2012 és 2015 között az a célkitűzés, hogy ne forduljon elő új HIV-fertőzés, legyen vége a megkülönböztetésnek, senki ne haljon meg AIDS-ben.

Mindezek érdekében az ENSZ nemzetközi szervezete, a UNAIDS 2014 szeptemberében új programot indított "90-90-90" elnevezéssel. A kezdeményezés célja, hogy 2020-ra a HIV-pozitív személyek 90%-a tudjon fertőzöttségéről, 90%-uk kapjon antiretrovirális kezelést, és a kezeltek 90%-ában a vírus a kimutathatóság szintje alatt legyen. Így 2030-ra elérhető, hogy az évente újonnan regisztrált felnőtt fertőzöttek száma ne haladja meg 200 000 főt.

Ezt a folyamatot segíti elő a 20. Nemzetközi AIDS Konferencián elfogadott Melbourne-i Deklaráció.

A deklaráció megerősíti, hogy a diszkrimináció megszüntetése képezi az alapját a HIV-járvány terjedése ellen küzdő népegészségügyi programoknak. Jelenleg több mint 80 országban van érvényben olyan törvény, amely kriminalizálja az embereket szexuális beállítottságuk miatt. Ezek a törvények fenntartják a marginalizált emberek elleni erőszakot, és növelik a HIV-vel szembeni kiszolgáltatottságot.

A deklaráció szerint minden férfinak, nőnek, gyermeknek, transznemű és interszexuális személynek egyenlő joga van a megelőzéshez, a gondozáshoz és a kezeléshez. Minden embernek egyenlő bánásmódban kell részesülnie a nemétől, etnikai hovatartozásától, szexuális orientációjától, vallásától, állampolgárságától, HIV-státuszától függetlenül.

NEMZETKÖZI KITEKINTÉS

A UNAIDS becslése szerint 2013-ban mintegy 35 mi llió [33,2 millió - 37,2 millió] HIV-pozitív személy élt a Földön; 2,1 millióan fertőződtek meg a vírussal, és 1,5 millió ember halt meg AIDS-ben. 2014 júniusában csupán 13,6 millió ember kapott antiretrovirális kezelést világszerte.

Az Egészségügyi Világszervezet Európai Régiójában mintegy 136 000 új HIV-fertőzöttet jelentettek az elmúlt év során, ebből az Európai Unió területén 29 000 esetet regisztráltak. Nyugat- és Közép-Európában a legtöbb újonnan bejelentett eset az MSM rizikócsoportba tartozik, azonban a heteroszexuálisan fertőződöttek száma mindkét régióban megközelíti azoknak a férfiaknak a számát, akik homoszexuális kapcsolat révén akvirálták a vírust. Ezzel ellentétben Kelet-Európában a heteroszexuálisan fertőződött személyek száma kétszerese azokénak, akik valószínűsíthetően intravénás szerhasználat révén váltak HIV-fertőzötté.

Az Európai Unió területéről gyűjtött epidemiológiai adatok szerint, a transzmisszió módja az esetek 42%-ában homoszexuális, az esetek 32%-ában heteroszexuális kapcsolat. Intravénás szerhasználat révén a bejelentett személyek csupán 5%-a fertőződött HIV-vel. Azon személyek 15%-ánál, akiknél a születés országa ismert volt, a HIV-fertőzöttek olyan országból származtak, ahol generalizált a HIV-járvány. Bár a késői diagnózisok aránya csökkent, a CD4 sejtszámok alapján az állapítható meg, hogy az esetek 44%-ában még mindig késői stádiumban diagnosztizálják a HIV-fertőzöttséget.

Az adatok tükrében az Európai Unió területén három fontos feladat áll előttünk:

- olyan prevenciós programok számának a növelése, amelyek kifejezetten az MSM populációra fókuszálnak;

- olyan széleskörű prevenciós programok kiépítése, amelyek célcsoportját a migránsok alkotják;

- a késői HIV-diagnózisok számának további csökkentése.

2013-ban az EU tagállamokban több mint 4300 AIDS megbetegedést diagnosztizáltak, és hozzávetőlegesen 1000 személy halt meg a tünetegyüttes következtében.

Források: www.unaids.org, www.ecdc.europa.eu