A tüsszentés tudománya
Az új sertésinfluenza elterjedése miatt már sokan elgondolkodtak azon, hogyan lehet legjobban megelőzni a fertőzést, és belátható okokból még a szakemberek sem tudják, mennyire képes emberről emberre terjedni a H1N1 vírus.
Most a tudósok abban reménykednek, hogy matematikai modellek segítségével tudják megadni a választ arra, hogy vajon a vírus legjobban a tüsszentés vagy köhögés közvetlen belélegzésével terjed-e, vagy pedig a fertőzött felület megérintése után a nyálkahártyákba dörzsölve. Teljes választ azonban ne várjunk azonnal.
"Még nem tartunk ott, hogy mennyire lehet megelőzni a fertőzést a maszk viselésével vagy a kézmosással." - mondta Jim Koopman, a Michigani Egyetem epidemiológusa. Egy fél évszázadnyi kutatás kimutatta, hogy az olyan betegségek, mint a tuberkulózis, könnyen terjed a levegőben. Hogy az influenzavírusban is megvan-e ez a képesség, még rejtély, és befolyásolhatja például a mostani sertésinfluenza járvány kitörésének megakadályozását. Sok influenzaszakértő állítja, hogy a köhögés vagy tüsszentés által levegőbe került váladék a legvalószínűbb módja a terjedésnek, de viszonylag kevés bizonyítékkal tudják alátámasztani. "Szinte egy mennyiségi kísérlet sem áll rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy milyen arányban fertőződünk a szemen, orron vagy ajkakon át." - mondta Mark Nicas, a Kalifornia-Berkeley Egyetem közegészségügyi kutatója. "Éppen ezen dolgozunk jelenleg, remélhetőleg sikerrel."
Ugyanilyen bizonytalan a "három lépés szabály", ennyi távolságot kell tartanunk a beteg emberektől. Ez a 60-as, 70-es évek kísérleti eredményein alapul. "Ez a szabály fizikailag értelmezhető, de nem alkalmazható azokra a kis részecskékre, melyek a levegőben terjednek." - mondta Nicas a LiveScience-nek.
Nicas az influenzavírus levegőben történő terjedésére koncentrált, de végül rájött, hogy a cseppecskék által beszennyezett felületek egy harmadik fertőzésforrást jelentenek. A felületről az ujjakra, majd a szembe, orrba és szájba kerülő vírusok is fertőzhetnek. A terjedés útvonalának modellezése jelenti a kihívást. A valóságot le kell egyszerűsíteni annyira, hogy létre lehessen hozni egy matematikai modellt, melynek számadataiból hasznos, életszerű adatokat lehet kinyerni. Vegyük példának a piszkos kezet. A Michigani Egyetem csoportja, élükön Koopmannel felfedezték, hogy a fertőződés nagymértékben függ a lehetséges szennyezett felületek eltérő típusától. Néhány felületet sokan összefogdosnak, míg más felületeken lehet szennyeződés, de nem nyúl hozzá szinte senki. Ezután ezeket a felületeket 2-3 kategóriába sorolták, attól függően, hogy mennyire befolyásolták a terjedést, így a leegyszerűsített modell még mindig jól tükrözte a valóságot.
Egész mostanáig a legtöbb betegségterjedési modell csak egyszerűen véletlenszerű matematikai valószínűséget számolt arra, hogy egy bizonyos városban mennyi az esélye anna, hogy megbetegedjünk mondjuk sertésinfluenzában. "Az volt az eddigi modellekkel a probléma, hogy nem segített felfedni a különböző fertőzési módok szerepét." - magyarázta Koopman. "Ha a mindenki által használható megelőzési módszerekre vagyunk kíváncsiak, akkor a fertőzés átadásának különböző lehetőségeit kell megvizsgálnunk." Az idő és a hely számít, mivel bizonyos szituációkban más és más útvonal lehet fontosabb. Koopman rámutatott, hogy a levegőn át való terjedés kevésbé lehet fontos Japánban, ahol az emberek általában maszkot hordanak, ha betegek. És ez csak egy példa a sok közül. Egy városka minden egyes lakójának viselkedését felmérni költséges lenne, így a kutatók inkább különböző környezetekből gyűjtenek adatokat és azokat illesztik be a modelljeikbe. "Ha már egyszer rendelkezésre áll a megfelelő modell, hatékonyabban használhatjuk fel az informácót." - mondta Koopman.
Nem meglepő, hogy a különböző modellek eltérő válaszokat adnak arra a kérdésre, hogy az influenzavírus esetén mely terjedési útvonalak a legfontosabbak. Így néhányan azt javasolták, hogy a való életben cselekedjünk, még a jelenlegi sertésinfluenza-járvány kapcsán is. "Számomra kicsit meglepő, hogy a kormány nem javasolja az arc védelmét, mert hogy ez mindhárom fertőzési mód esetén hatásos." - mondta Lawrence Wein, a Stanford Egyetem matematikai modellezője. Wein és Michael Atkinson, a Stanford főiskoláról már egyszer nagy port kavartak azzal, hogy az influenza vírus terjedésének modelljét a közönséges nátha jellemzői alapján készítették el. Azt a következtetést vonták le, hogy az aprócska, aeroszolizált cseppek jelenthetik az influenza terjedésének fő útvonalát. 2006-os cikkében Wein szorgalmazta a maszkok elterjedt használatát. Más kutatók, mint pl. Nicas és Koopman, szkeptikusak az Atkinson-Wein modellel kapcsolatban. "Szerintem Atkinson és Wein kissé alábecsülték az érintés fertőzésközvetítő szerepét." - állítja Nicas. Abban mindenki egyetért, hogy a modellezők még mindig azt keresik, hogy mely való életből való faktorra összpontosítsanak, és hogyan ültessék át ezeket a matematika nyelvére.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
