A férfi meddőség titka nyomában
Spermiumokat burkoló protein lehet a nyitja a férfiak meddőségének! Egy hímivarsejteket burkoló fehérje magyarázhatja a férfiúi meddőség igen nagy hányadát – olvasható a Science Translational Medicine június 20-i számában.
A petesejtek felé való haladás során a DEFB126 nevű fehérje segíti elő a spermiumok úszását a nyákban, valamint védelmet nyújt az immunrendszerrel szemben is. Gary Cherr és a Kaliforniai Egyetem (Davis) munkatársai következtetéseihez amerikai, brit és kínai minták tanulmányozása vezetett: megállapították, hogy a világon a férfiak mintegy negyede hordozza a hibás DEFB126 két kópiáját, ami jelentősen befolyásolja a nemzési készséget.
Az Egyesült Államokban a meddőség aránya 10-15 százalék, ezen esetek felében tehetőek a férfiak felelőssé. Az emberi spermát széles körben tanulmányozzák, és meglepő volt azon eredmény, miszerint annak mennyisége és minősége csak kismértékben befolyásolja a megtermékenyítő készséget – a férfiúi meddőségek 70 százaléka nem is magyarázható ilyesfajta eltérésekkel. A jelen vizsgálat célja ezen esetek biológiai hátterének feltárása volt. A felfedezés kapcsán várhatóan vizsgálóeljárást fognak fejleszteni. A szűrőmódszer segíthet abban, hogy a fiatal párok kihagyják a mesterséges megtermékenyítés egyes lépéseit, és a költséghatékonyságot szem előtt tartva rögtön azt a módszert vehessék igénybe, melynek során a hímivarsejtet közvetlenül a petesejtbe fecskendezik.
További felhasználási terület lehet fogamzásgátló oltás fejlesztése – a kutatás eredetileg ennek létrehozását célozta, így jöttek rá a fehérje szerepére. A DEFB126, melyet a mellékhere termel, a defenzin nevű molekulacsoportba tartozik, melynek feladata a nyákos felületeken a kórokozók elpusztítása. A mellékhere a herében raktározódó hímivarsejtekhez adja hozzá ezt a vékony burkolóanyagot. A DEFB126 ellenes antitestek előállítását sokáig nem kísérte siker, azonban Charles Bevins professzor segítségét igénybe véve sikerült előállítani a rekombináns DEFB126 gént, ezáltal pedig a tisztított fehérjét. Az első alkalommal használt mintában mutációt találtak, ily módon nem lehetett szintetizálni a DEFB126 fehérjét – akkor jöttek rá a titok nyitjára, amikor a második donor anyagát használták, ahol a rendszer maradéktalanul működött.
A hibás DEFB126 gént tartalmazó ivarsejtek mikroszkóp alatt normálisnak tűnnek, és a mozgásuk is a normál spermiumokhoz hasonlít. Azonban képtelenek voltak átúszni egy mesterséges gélen, mely nagymértékben utánozta a normál méhnyakot borító nyák állagát.
