Gének és a fájdalomcsillapítás

Befolyásolhatják a gének a fájdalomcsillapítókra adott reakciót? Alapvető szerepe lehet a genetikának abban, hogy az opioid fájdalomcsillapítókat szedő embereknél mekkora a függőség vagy a kellemetlen mellékhatások kialakulásának kockázata - állapították meg az amerikai Stanford Egyetem kutatói.

A narkotikumnak számító opioidtartalmú fájdalomcsillapítókat gyakran írják fel közepes vagy súlyos fájdalmakra, hatóanyaguk pl. a morfin, a metadon és az oxikodon.

E szerek alkalmazása közben egyeseknél kellemetlen mellékhatások jelentkeznek, míg mások probléma nélkül szedik a gyógyszert. Hasonlóan: egyesek akár hónapokig szedhetik ezeket a szereket anélkül, hogy függővé válnának tőlük, míg másoknál már pár hetes alkalmazásnál felmerül a függőség kockázata.

A különbségek okát kívánták feltárni a kutatók, amikor 120-nál több ikerpárt és rokoni kapcsolatban nem lévő embert vontak be vizsgálatukba. A teszt során az alfentanil nevű opioidot adták a résztvevőknek. Ez egy rövid hatóidejű fájdalomcsillapító, melyet aneszteziológus írhat fel.

Megállapították, hogy az egypetéjű ikerpárok nagyobb valószínűséggel reagálnak hasonlóan a szerre, mint a kétpetéjű ikrek tagjai, ami arra utal, hogy genetikai ok áll a háttérben - számolt be róla a HealthDay című amerikai ismeretterjesztő portál (www.healthday.com).

Az opioid mellékhatása az esetek 59 százalékánál hányinger volt, 38 százalékban viszketés, 32 százalékban szédülés és 30 százalékban lelassult légzés. A kutatók úgy találták, hogy a mellékhatások megjelenésének hátterében a genetikai alkat volt a vezető tényező, ahogyan abban is, hogy kinél magasabb a függőség kialakulásának kockázata. A kockázat mértékét azzal jellemzik, hogy az illető jól tolerálja vagy nem a kapott szert.

A teljes tanulmányt az Anesthesiology című szakfolyóiratban tették közzé.