Az alábecsült fájdalom nyomában

Gyakran alábecsülik a betegek fájdalmát német szakértői vélemények szerint, műtétek után nem kérdeznek rá elégszer, a páciensek gyakran csak akkor szólnak, amikor már erős fájdalmaik vannak.

Rolf-Detlef Treede német neurofiziológus, a Heidelbergi Egyetem mannheimi orvosi karának szakembere szerint nem minden helyzetben kérdeznek rá következetesen a fájdalom létére és fokára - idézett egy felmérést, amely mindenekelőtt a belgyógyászati területekre vonatkozóan szolgált ezzel a következtetéssel. Pedig megfelelő fájdalomcsillapító terápiával a gyógyulás is sikeresebb lehetne.

A németországi fájdalomcsillapítási kongresszus közeledtével a kutató rávilágított: túl kevés specialista áll rendelkezésre, aki megfelelően tudná kezelni a betegek krónikus fájdalmait. Németországban például a lakosság 17 százaléka küzd krónikus hát-, fej- vagy idegfájdalomra. Negyedüknél olyan erős fájdalom lép fel, hogy orvosi segítségre lenne szükség.

A kezelésben azonban fontos lenne a különböző szakterületek és -irányok együttműködésére - ez lesz az október 5. és 8. közötti mannheimi kongresszus egyik súlyponti kérdése is. A fájdalom tanulmányozására létrejött német társaság (DGSS) tanácskozására több mint 2500 szakembert várnak.

Különösen a krónikus fájdalom esetén kellene szorosan összefogniuk az orvosoknak, a pszichológusoknak és a pszichoterapeutáknak. Treede szerint a betegek túlnyomó részt még mindig különválasztják a - például műtétek után jelentkező - testi fájdalmat és a pszichés vagy pszichoszomatikus fájdalmat, pedig ezekre nem lehet külön tekinteni.

A hátfájást - a leggyakoribb krónikus fájdalmat - "nem lehet egydimenziósan, röntgen-felvételből kiolvasni" - fogalmazott Justus Benraht, a mannheimi fájdalomközpont vezetője.