Epekő: ezért nagyobb az esély a kialakulására változókorban

2024.05.30.

epekő menopauza vérszegénység epegörcs epe

menopauza, klimax, epekő, epekő rizikófaktorai

Melyek az epekő kialakulásának a rizikófaktorai? Kinek nagyobb az esélye arra, hogy epeköve alakuljon ki?

A becslések szerint a felnőtt lakosság 10-15 százalékának lehetnek epekövei – a nagy részük azonban nem tud erről, hiszen az epekő a legtöbb esetben nem okoz problémákat, és akár évekig is élhetünk velük anélkül, hogy észrevennénk őket.

Epekő előfordulása

Az epekő általában a középkorúaknál, a negyven év felettieknél alakul ki, és több az epeköves a nők körében, náluk általában a menopauza előtti években jelennek meg a kövek. Az epekövek kialakulásának rizikóját számos tényező befolyásolhatja, az életkoron kívül elsősorban természetesen az életmód, de genetikai okokat is felfedezhetünk az epekövek hátterében.

De, sem ezen rizikófaktorok megléte, sem pedig azok hiánya nem jelzi előre biztosan, hogy kialakulnak-e az epekövek valakinél vagy nem. Van néhány betegség, például a sarlósejtes vérszegénység vagy a lisztérzékenység, melyek fokozottan hajlamosíthatnak az epekőre.

Epekő kialakulása

Az epekövek kialakulásának kockázatát jelentős mértékben növeli az életmód, elsősorban az étrend. A székrekedés, a túl sok finomított szénhidrát, a magas glikémiás indexű ételek, a rendszertelen étkezés is hozzájárulhat az epekövek megjelenéséhez. A kutatások szerint a túl kevés folát, magnézium, kalcium és C-vitamin is növeli a rizikót, akárcsak az, ha valaki nem iszik elég folyadékot.

A melatonin hiánya is hozzájárulhat az epekövek kialakulásához. A melatonin egy hormon, mely főként az alvást és az ébrenlétet szabályozza. Hatással van ugyanakkor az epehólyagra, illetve a koleszterin-anyagcserére is (az epekövek egyik típusának fő alkotóanyaga a koleszterin).

Az epekövesség főbb tünetei

Az esetek többségében az epekő tünetmentes, főként, ha kevés és kis méretű kő van. Tünetek akkor keletkeznek, ha a kövek akadályozzák vagy zavarják az epe szabad folyását, illetve ha ezáltal epehólyag-gyulladást okoznak:

hirtelen hasi fájdalom vagy fájdalom a hátban, esetleg a jobb váll környékén (epeköves görcs, epekólika);
a bőr és a szemfehérje sárgulása;
láz;
hányinger, hányás;
izzadás;
puffadás, szélgörcs;
világos színű széklet;
sötét vizelet.

Mikor forduljon orvoshoz?

Ha az epekövesség tünetmentes, az egészséges táplálkozás és a fizikai aktivitás segíthet a tünetek kialakulásának megelőzésében. Ha az epekövek tüneteket okoznak – például hirtelen fájdalmat tapasztal, hányingere van, esetleg hány, és a tünetek fájdalomcsillapító hatására sem enyhülnek 1-2 órán belül –, azonnal forduljon orvoshoz. Ha erős fájdalmai vannak, hívja a 112-t, és kérjen mentőt.

Így kezelhető az epekövesség

Ezek a módszerek segíthetnek.

1. Életmódváltás

Ha a kövek nem okoznak tüneteket, és „csak mellékesen” diagnosztizálják, nem feltétlenül szükséges terápiás beavatkozás. A tünetmentes epekövek sok esetben megfelelő életmóddal is kezelhetők. Ilyenkor fontos a zöldségekben-gyümölcsökben gazdag, zsírokban és tejtermékekben szegény étrend, illetve a megfelelő folyadékbevitel.

2. Gyógyszeres kezelés

Bár léteznek gyógyszeres megoldások az epekövek kezelésére, a hatékonyságuk gyakran elmarad a műtéti beavatkozáshoz képest. Epeköves görcs esetén a fájdalomcsillapítók vagy a görcsoldók csak a tünetek enyhítésére alkalmasak.

3. Műtét

A leggyakoribb terápiás megoldás a műtét, amely során eltávolítják az epehólyagot. A tünetek súlyosságától függően a műtét lehet azonnali beavatkozás vagy előjegyzéses. Az epehólyag eltávolítása rutinműtétnek minősül. Többnyire laparoszkópos technológiával végzik, amely során három apró vágást ejtenek a hason, és azokon keresztül távolítják el az epehólyagot. A laparoszkópos műtétek jól és gyorsan gyógyulnak, az esetek többségében különösebb komplikáció nélkül. Ha az epehólyag károsodott, vagy a gyulladás mértéke nagy, indokolt lehet a hagyományos műtéti beavatkozás is. Az epehólyag eltávolítása után teljes értékű életet lehet élni.