Az epekő kezelése
A legtöbb epekő semmilyen panaszt nem okoz és ezért semmiféle terápiát nem is igényel. Azok az epeköves esetek igényelnek terápiát, ahol a kő visszatérő hasi fájdalommal (epekőkólika) jár.
Sebészeti kezelés
A panaszokat okozó epekövesség leggyakoribb sebészeti terápiája az epehólyag eltávolítása. Orvosi szakszóval cholecystectomiának nevezzük a műtétet, mely lehet nyitott hasi nagy műtét vagy laparoszkópos beavatkozás. Mivel az epehólyag nem létfontosságú szerv, ezért eltávolítása ritkán jár mellékhatásokkal.
A nyitott hasi műtét során az epehólyagot a hasfalon ejtett nagy metszésen keresztül távolítják el. Manapság csak azokon a betegeken végeznek ilyen műtétet, akik nem alkalmasak laparoszkópos beavatkozásra.
A laparoszkópos epehólyag eltávolítás egy jellegzetes "kulcslyuk" sebészeti technika, melynek során a hasfalon több apró metszést ejtenek, s ezeken keresztül kisméretű eszközöket és egy speciális videokamerát juttatnak a hasüregbe. Ezután az epehólyag videóképernyős ellenőrzés mellett kerül eltávolításra, és az egyik, hasfalon készített bemetszésen keresztül húzzák ki a hasüregből. A laparoszkópos műtét után gyorsabb a lábadozás, kevesebb a műtét utáni fájdalom és kisebb heg keletkezik, mint nyitott hasi műtétek után. A kórházi bentfekvés csupán 1-2 nap, szemben a nyitott epehólyagműtét 5-8 napjával. Ha a sebész bizonyos nem várt komplikációkkal találja szemben magát, felfüggeszti a laparoszkópos műtétet és áttér hagyományos, nyitott hasi műtétre.
Az epehólyag műtét az egyik leggyakoribb műtét típus. Mivel az epehólyag nem létfontosságú szerv, ezért eltávolítása csak kevés mellékhatással jár. Mint minden sebészeti beavatkozásnak, ennek is van némi kockázata, de ez egy viszonylag biztonságos beavatkozás. Néhány betegnél az epehólyag műtétet követően fokozott bélmozgások és hasmenés jelentkezik, ami általában az idő múlásával javul. Hasmenés elleni szerek segíthetnek, amennyiben a probléma tartósan fennáll.
Gyógyszeres epekőoldás
A sebészi beavatkozáson kívül több terápiás megoldás is létezik, ezek egyike a gyógyszeres epekőoldás. A módszer csak a kisméretű, még nem meszes koleszterin kövek esetén hatásos. Csak ritkán alkalmazott gyógymód, azoknál a betegeknél, akiknél sebészi beavatkozás valamilyen oknál fogva nem jön szóba.
A gyógyszert szájon át kell bevenni, s az csökkenti a koleszterin mennyiségét az epében és feloldja a koleszterintartalmú köveket. A módszer nem különösképp hatásos, mivel a kövek kevesebb, mint 50%-a oldható fel, és 50%-ban a kövek újraképződnek a terápia befejezte után. A kövek feloldása hónapokig, néha évekig is eltarthat.
Kőzúzás (Extracorporeal shock wave lithotripsy (ESWL))
A kőzúzás, melynek során a testen kívül gerjesztett hullámokkal zúzzák szét az epeköveket egy másik példa a nem-sebészi beavatkozások közül. Ultrahangos vizsgálattal azonosítják a kő helyzetét, majd irányított lökéshullámokat juttatnak el a kőhöz, ami összetöri azt. A kőzúzás után legtöbbször még gyógyszeres epekőoldásra is szükség van, hogy a visszamaradt darabkák teljesen feloldódjanak. A módszer csak kis méretű, egyszeres kő esetében hatásos, nagyszámú vagy nagy méretű kő esetében nem hatékony.
Epeúti kövek eltávolítása
Az epeutakba bekerült kövek súlyos szövődményekhez vezethetnek, ezért eltávolításuk akár sebészi, akár endoszkópos úton mindenképp szükséges. Az endoszkóp egy olyan hajlékony eszköz, mellyel a beleket belülről lehet vizsgálni és bizonyos beavatkozásokat el is lehet végezni segítségükkel. Ha az orvos arra gyanakszik, hogy epeúti kő okozza a tüneteket, de azt ultrahanggal nem sikerül kimutatni, úgynevezett endoszkópos retrográd kolangiopankreatográfiás vizsgálatot rendelhet (ERCP).
Az ERCP vizsgálat során egy hajlékony, vékony endoszkópot vezetnek a szájon át a nyelőcsőbe, majd a gyomorba és a patkóbélbe, ahol az epevezeték szájadéka található. Ezután úgynevezett kontrasztanyagot juttatnak az epevezetékbe, melynek segítségével az elzáródás kimutatható.
Ha az elzáródást epekő okozza, az az ERCP vizsgálat során el is távolítható. Az endoszkóp segítségével egy kis eszközt juttatnak a vékonybélbe, és egy kis bemetszést ejtenek az epevezeték szájadékának alsó felén (ezt nevezik endoszkópos szfinkterektómiának). Ezáltal az orvos el tudja távolítani a vezetékben található epekövet, és egy kis kosár segítségével az endoszkópon keresztül kihúzza azt. Másik megoldás, hogy a szabaddá vált epekövet hagyja a bélrendszeren keresztül kiürülni.
