Az epekő diagnózisa

A néma, azaz panaszt nem okozó epekövek jelenlétére gyakran véletlenül derül fény, pl. egy más okból végzett ultrahang, röntgen-, vagy CT-vizsgálat során. Ezek a kövek általában nem igényelnek orvosi kezelést vagy sebészeti beavatkozást.

Epekőre utaló tünetek jelentkezése esetén kezelőorvosa először ellenőrzi a bőrön és a szemben a sárgaság jeleit, illetve megvizsgálja a has keménységét.

Az epevezetéket elzáró epekövek hasi fájdalmat, sárgaságot és lázat okoznak. Ezek a tünetek az epevezeték gyulladására utalnak, ami azonnali orvosi beavatkozást igényel.

Mivel más betegségeket is kísérhetnek az epekövességhez hasonló tünetetek (pl. hasnyálmirigy-gyulladás, májgyulladás, irritábilis bél szindróma), a pontos diagnózis felállításához szükséges lehet néhány vizsgálat elvégzésére.

Vérvizsgálat

Fertőzés, sárgaság vagy elzáródás igazolására alkalmas, mivel ezekre az állapotokra jellemző a bilirubin vagy az alkalikus foszfatáz nevű májenzim magas szintje.

Ultrahang

Az epekő diagnosztizálásának legelterjedtebb eszköze az ultrahang vizsgálat, ami gyors és fájdalommentes módszer. Nagyfrekvenciájú hanghullámokat irányítanak a hasi szervekre, majd visszaverődő hullámokból keletkező elektromos jeleket képfelvétellé alakítják.

Cholangiográfia

A vizsgálat során festékanyagot injekcióznak a szervezetbe, majd egy sorozat röntgenfelvételt készítenek, melyeken láthatóvá válik az epevezeték elzáródása. A festék beadható intravénásan vagy a bőrön keresztül közvetlenül az epevezetékbe. Az így készített felvétel a cholangiogram.

A szervezetbe juttatott festék/kontrasztanyag kimutatására többféle metodika lehetséges. Lássuk melyek ezek!

Percutan transhepatikus cholangiográfia (PTC)

A kontrasztanyagot a has bőrén keresztül a májban lévő epecsatornácskákba juttatják.

Intraoperativ cholangiográfia

Epeműtét közben végzett kontrasztanyagos vizsgálat, a festékanyag közvetlenül az epevezetékbe jut.

Endoscopos retrográd cholangio-pancreatográfia (ERCP)

A kontrasztanyag a közös epevezetékbe és pancreas-(hasnyálmirigy) vezetékbe kerül beadásra, endoszkópos katéteren keresztül. Az endoszkóp ismerten egy flexibilis, vékony, optikai rendszerrel ellátott cső, amelyet a nyelőcsövön és a gyomron keresztül juttat le a vizsgáló.

Függetlenül a bejuttatás módjától, ha a kontrasztanyag elérte az epevezetéket, szétterjed a teljes epekeringés rendszerében. Ezután végzik a röntgenvizsgálatot, amely leképezi, kimutatja a szűkületet, elzáródásokat. A vizsgálat eredményeképpen készülő felvétel a cholangiogram.

Mágneses rezonancia – cholangio-pancreatográfia (MRCP)

Viszonylag újnak tekinthető eljárás, a pancreas és epehólyag vizsgálatára. Ehhez nem adnak be kontrasztanyagot, az MR kellően részletes képet tud rajzolni az elváltozásról.

(Az MR, mágneses rezonancia képalkotó vizsgálat radiofrekvenciás hullámok segítségével, a vízmolekula hidrogénatomjainak "bombázása" elvén működik. Ez egy erős mágneses mezőben zajlik, amelyben a hidrogénatomok magvai rendeződnek. Természetes elrendeződésükhöz való visszatéréskor rádiójeleket bocsátanak ki. E jelek jelennek meg azután a számítógép képernyőjén. A szervezetben, a szervekben, szövetekben lévő víztartalom különbségei alapján rajzolódnak ki a felvételek. Ennek segítségével rendkívül éles és részletgazdag képek nyerhetők pl. az epevezetékről, és a hasnyálmirigy csatornácskákról is.)

Az MRCP vizsgálat ambulánsan történik, húsz percen belüli időtartamú, a beteg bent fekszik az MRI scanner készülékben, és a készülék feje végigpásztázza az érintett vizsgálandó területet. Nem áll fenn a sugárveszély, mint a röntgentechnikák esetén. Csak azon betegek számára nem alkalmas, akik beültetett fémprotéziseket hordanak.

Cholecystográfia

Ez esetben a festékanyag, kontrasztanyag (injekciós) bejuttatását követően röngentechnika segítségével kirajzolható az epehólyag kontúrja és szerkezete, mozgása, valamint az esetleges epeúti szűkület, elzáródás. Az elkészülő felvétel neve cholecystogram.

Endoscopiás retrográd cholangio-pancreatográfia (ERCP)

Ha az epekő valahol az epeutakban lehet, és ultrahanggal nem mutatható ki, akkor szokás ezt az eljárást alkalmazni. Az epevezetékbe (a fentebb már leírtak szerint) endoszkópot juttatnak, majd amikor már az epeúti nyílás látszik az endoszkópos optikán át, kontrasztanyagot injektálnak be, amelynek útja mutatja a szűkület, elzáródás helyét.

Egyes esetekben ún. szfinkterotomiát is végeznek, ami azt jelenti, hogy az ERCP alkalmával az endoszkópba behelyezett kicsiny fémeszközzel (és a hozzá tartozó kosárral) az epevezeték alsó részén metszés ejthető, és el lehet távolítani az epekövet/epeköveket a kosár és az endoszkóp segítségével.

A vizsgálati módszer kiválasztását mindig az adott körülmények határozzák meg. A diagnózis kb. 98%-ban megbízható, időnként adódhat fals-pozitív eredmény, vagyis valójában nincsen epekövesség, de ez igen ritka lelet.